Tarsadalmi Szemle – 1956.
4. szám - Keserű Jánosné: A kereskedelem feladatai a lakosság iparcikkellátásában
A LAKOSSÁG IPARCIKKELLÁTÁLAROJ- ban 30 000 darab különféle típusú mosógépet, 12 000 darab padlókefélőgépet, 10 000 darab porszívót értékesíthet. Ezek a számok viszonylag alacsonyak, de figyelembe kell venni, hogy lakosságunk nagy része még csak most kezd háztartási gépekkel ismerkedni. A lakosság kulturális igényeinek magasabb fokú kielégítésére 260 000 darab rádiót, köztük új típusú ikerhangszórós, nyomógombos rádiókat, 5000 darab televíziós készüléket, az elmúlt évinél jelentősen több és az eddigieknél modernebb típusú lemezjátszót, új magyar gyártmányú mikrobarázdás lemezeket hozunk forgalomba. A játékáruk forgalmát 9 százalékkal emeljük, a választék körülbelül kétszeresére nő. Sok új, ötletes, nagyrészt mechanikai játék kerül eladásra. A bútorellátás már az elmúlt évben is jelentősen javult, sok ízléses és kényelmes bútort adtunk el, s 1956-ban mintegy 60—70 millió forinttal több bútort hozunk forgalomba. Szélesítjük a lakberendezési cikkek választékát is. 1956-ban tovább növeljük a termelést elősegítő cikkek forgalmát. 31 000 darab permetezőgépet, az elmúlt évinél több darálót, szecskavágót hozunk forgalomba. A műtrágya és növényvédőszer értékesítését 10 százalékkal emeljük. Az építőanyagok iránt már 1955-ben fokozott kereslet nyilvánult meg. 390 millió téglát, 88 millió cserepet és közel 300 000 méter könnyű vasbetongerendát értékesítettünk. 1956-ban tovább növeljük a lakosság ellátását ezekből a cikkekből is. Ez a rövid felsorolás is érzékelteti, milyen nagy lehetőségek állnak kereskedelmünk előtt a lakosság iparcikkellátásának megjavítására. * * * Milyen irányban kell a kereskedelem munkáját fejleszteni az 1956. évi ellátási tervek teljesítése érdekében? Nagy- és kiskereskedelmünknek az eddiginél sokoldalúbban kell foglalkoznia a lakosság igényeinek megismerésével és ezeknek az igényeknek a termelésben való hatékonyabb érvényesítésével. Iparunk és kereskedelmünk sok szervében, de állami és pártszervezeti funkcionáriusainkban is gyökeret vert az a rossz szokás, hogy nem eléggé számoltak a lakosság kívánságaival, nem törődtek kellően a minőség javításával, a választék növelésével, abból a helytelen feltevésből kiindulva, hogy a fogyasztó úgyis mindent megvásárol, amit az ipar megtermel. Az elmúlt két évben e tekintetben határozott javulás észlelhető mind a kereskedelem, mind az ipar munkájában, de ezzel még nem elégedhetünk meg. Az elmúlt évi hatalmas készletnövekedés is azt bizonyítja, hogy a kereskedelem csak akkor tudja a lakosság fizetőképes árukeresletét kielégíteni, ha figyelembe veszi igényeit és arra ösztönzi az ipart, hogy a keresletnek örvendő áruk gyártását bővítse, a nem keresett áruk gyártását pedig csökkentse vagy beszüntesse.