Tarsadalmi Szemle – 1959.

2. szám - Dokumentumok és visszaemlékezések 1918–19 hősi harcairól - Dr. Rákos Ferenc: A KMP második (illegális) Központi Bizottságának munkájáról

DOKUMENTUMOK a munkát. Az ülésen — emlékezetem szerint — részt vett: Bolyai Ernő, Bolgár Elek, Fazekas vasesztergályos az ÉsZakí Főműhely­ből, Herskovics üvegesmunkás, Hevesi Gyula, Hikádé Aladár Lip­ták-gyári villanyszerelő, Illés Artúr, Lukács György, Rákos Fe­renc és Székely Béla. A Központi Bizottság az ügyek vezetésére három tagú direk­tóriumot (titkárságot) választott: Bolyai Ernőt, aZ illegális ügyek és a katonák közötti szervezés vezetőjéül, Hevesi Gyulát a párt­szervezés Vezetésére, engem a Vörös Űjság főszerkesztőjének és a propagandamunka Irányítására. Az illegális direktórium összekötői Fonyó Sári és Fonyó Anna voltak. A Vörös Űjság első számát a letartóztatások után illegálisan egy aszódi nyomdában nyomták. Egyidejűleg megjelent Budapes­ten a Nagyváradi Vörös Űjság egy száma is, Jancsó Károly szer­kesztésében. A lap szerkesztőségét a ,KB a következőképpen alakította meg: főszerkesztő: (az első KB határozata alapján) én voltam, a szerkesz­tőség tagjai: Alpári Gyula, Bolgár Elek, Lukács György, Révai József. Rajtunk kívül a lapba több állandó és alkalmi munkatárs írt. Nagyon örültünk, amikor Alpári Gyula, a szociáldemokrata opportunizmus régi ellenfele, a kiváló marxista felajánlotta közre­működését a Vörös Űjságban. A lapot a párt nyomdájában, a Reviczky tér egyik pincehelyi­ségében nyomták, amelyről kezdetben az £.z álhír járta, hogy a rendőrség lezárta és lepecsételte. A Vörös Üjság március 1-től kezdve rendszeresen megjelent hetenként háromszor: kedden, csü­* törtökön és szombaton. A cikkeket szerzőik nem írták alá, hogy elkerüljék a rendőri üldözést. A Vörös Űjság minden politikai és elvi kérdésben forradalmi élességgel és határozottsággal fogla]' állást. Harcra hívta, a munkásságot a Dárt bebörtönzött vezetőinek kiszabadításáért, a forradalomért, a proletárdiktatúráért, a Tanács­köztársaság kikiáltásáért. Rendszeresen tartott konzultációt poli­tikai, elvi kérdésekben. Így különösen a parlamentárizmus lénye­géről, jelentőségéről, a nemzetgyűlésről, amelynek választására készültek a koalíciós pártok. Kun Béla és a Gyűjtőfogházban levő elvtársak meg voltak elégedve a lap nyugodt, erélyes hangjával és tartalmával. A Vörös Űjság népszerűsége és példányszáma állan­dóan növekedett, a lapot elkapkodták. Különösen említésre méltó a Vörös Űjság 1919 március 18-án, a Párizsi Kommün évfordulóján megjelent száma. A Vörös Üjság ennek a nagy forradalmi emlékünnepnek külön sZámot szentelt. Emlékezetből és az aláírás nélkül közölt cikkek tanulmányozása alapján a következőket állapítottam meg a cikkek szerzőiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék