Tarsadalmi Szemle – 1970.

11. szám - Pozsgay Imre: Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája

POZSGAY IMRE: Gazdaságirányítási rendszerünk és a pártszervezetek erkölcsi-politikai munkája „Nem lehet dogmatlzmus ott, ahol a tan legfőbb és egyetlen kritériuma az, hogy megfeleljen a közgaz­dasági fejlődés valóságos folyamatának ..." (Lenin) A gazdaságirányítás reformjának összefüggéseit, gazdasági-társadalmi­politikai hatásait számos cikk, tanulmány, elméleti és politikai munka ele­mezte. Ezek a munkák közelebb vitték társadalmunkat a reform meggyőző­déses vállalásához, annak az alapvető gondolatnak az elfogadásához, hogy fő célunk: a gazdasági hatékonyság és tervszerűség növelésén keresztül is elő­mozdítani a szocialista viszonyok továbbfejlődését, a kommunizmus felé mu­tató emberi kapcsolatok előkészítését. Szeretném elkerülni az ismétléseket, ezért nem tartom szükségesnek fel­idézni azokat a gondolatokat, amelyekkel az előbb említett teoretikus és po­litikai írások, dokumentumok foglalkoztak. Kiindulva abból a tényből, hogy a reform napjaink és az elkövetkező évek legnagyobb társadalmi vállalko­zása, elsősorban azzal kívánok foglalkozni, hogy ennek a vállalkozásnak mi­lyen hatása van az emberi magatartásra a termelő üzemekben, s hogy mi­lyen tennivalóik vannak ezeken a helyeken a pártszervezeteknek. A mi pártunk olyan szervezet, mely vezető szerepénél fogva a társada­lom minden alapvető problémájára a politika eszközeivel keresi a megol­dást. Cselekvését a valóságból, a gyakorlatból megalkotott marxista—leni­nista elmélet vezeti. De korántsem ennyire elvont formában. A párt tag­jainak és .alapszervezeteinek mindenekelőtt azt a képességet kell megszer­rezniük, hogy közvetlen környezetük problémáit, céljait bele tudják illesz­teni a társadalom fejlődésének fő folyamataiba, céljaiba. Ehhez pedig a nagy összefüggések ismeretén túl mindenekelőtt arra van szükség, hogy a kom­munisták kellő jártasságra és áttekintő képességre tegyenek szert saját köz­vetlen közösségük ügyeiben. Vagyis: tudniuk kell úgy érzékelni és megér­teni az emberek gondjait, törekvéseit, hogy közben ne ragadjanak meg a köznapi gondolkodás szintjén, hanem önmagukat is, társaikat is a minden­napi cselekedeteken és érdekeken túlmutató célokra ösztönözzék. Ha ma arra buzdítjuk az üzemek pártszervezeteit, hogy alaposan ismer­jék meg környezetük problémáit, akkor ezzel egyáltalán nem akarjuk parti­kularizmusba taszítani őket. Ellenkezőleg: akkor emelkednek ki igazán a partiikularizmusból, ha az a sok elvont ismeret, amit szocializmusról, kom­munizmusról tanultak, gyakorlati tapasztalataikkal gazdagszik, válik eleven eszmévé. Ebben a folyamatban jönnek rá a kommunisták arra, hogy nem lehet a marxizmust úgy értelmezni, mint részletes utasítások rendszerét, amely örök igazságok formájában receptet ad a politikai gyakorlat számára. Ez a probléma korábban sokkal egyszerűbbnek látszott, hiszen az irányi-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék