Tarsadalmi Szemle – 1971.

6. szám - Nemzetközi szemle - Patkó Imre: „Vietnamizálás” és Nixon-doktrína

NEMZETKÖZI SZEMLE 69­ nyőjében." Van ugyan képmutatás ebben a frázisban, de kifejezi a mai rea­litásokat. Nixon nem csinál titkot abból, hogy Amerika új politikája „a vezetés új­szerű formáját teszi szükségessé, nem a vezető szerepről való lemondást". A vezető szerepet nem valamiféle elv, vagy eszmény diktálja, hiszen nyíltan kimondja: „Érdekeinknek kell meghatározniuk kötelezettségeinket, nem meg­fordítva." Megmarad tehát a világuralmi igény, megmarad a világ berende­zéseinek mércéjéül az amerikai uralkodó osztály érdeke. Így nem is csoda, ha a „vietnamizálással" való párhuzamosság éppen abban van, hogy ez az amerikai külpolitika szükségszerűen egyre több ország nemzeti érdekeivel kerül szembe. Ahogyan a „vietnamizálás" sikerének döntő akadálya, hogy a nemzeti függetlenség védelmével szemben az amerikaiak és saigoni bábjaik semmiféle alternatívát nem tudnak kínálni a népnek, úgy — egészen más fokon és más módon, de — saját érdekeiket követve arra sem képesek, hogy tiszteletben tartsák más országok nemzeti érdekeit, még saját nagy és köz­vetlen szövetségeseikét sem. A szűkebb és a tágabb értelemben vett „vietnamizálás" kudarcának megvan a realitása és minden objektív feltétele; megvalósulását azonban csak a vele szemben felvonultatott erők aktivitása biztosíthatja. Az amerikai imperializ­mus csak az erő és az érdekek nyelvén ért — ezen a nyelven azonban ért. Ez érvényes Vietnamra is, és átfogóbb értelemben is. Elvégre a Nixon-dokt­rína kifejtésekor az amerikai elnök sok szót ejtett a békéről, s végül azt mondotta: párbeszédre van szükség, hogy megszervezzük a biztonságos békét. Amerika „másokkal együtt, létfontosságú szerepet fog játszani a világbéke szerkezetének kialakításában... Ama béke érdekében, amely akkor lesz tar­tós, ha valamennyiünknek érdeke fűződik fennmaradásához." Ez reális be­széd, s „hallótávolságra" van attól, ami az SZKP XXIV. kongresszusán a szovjet—amerikai dialógus konstruktív lehetőségeiről elhangzott. Bármilyen nehéz és keserves úton kell is eljutni a szervezett és biztosított békéhez, ezek a jelek azt mutatják, hogy vezet hozzá út­ Vietnamban is, a világ tágasabb térségein is. Patkó Imre Farkas Aladár: Harcoló Vietnam

Next