Tarsadalmi Szemle – 1972.

11. szám - Pozsgay Imre: Eszme – szervezet – mozgalom

POZSGAY IMRE: Eszme — szervezet — mozgalom A címben jelzett három kategória egymásra vonatkozó kapcsolatainak bo­nyolult rendszeréből most a leginkább közérdeklődésre, figyelemre méltó kérdésre: a szocialista társadalom politikai szervezeteinek, elsősorban a párt­nak néhány tapasztalatára szeretném felhívni a figyelmet. E tapasztalatok számbavételének szükségességét talán nem is kellene külön indokolni. Mégis, a mindenkor érvényes indokok mellett egy kivételes és napjainkban különösen időszerű okra fel kell hívná a figyelmet: az újbaloldal hevesen bírálja a szocialista országok szervezeteit, politikai mechanizmusát. Kritikájában bürokratikus elfajulást vet a szocialista társadalmak szemére, mondván, hogy a politikai szervezetek rátelepedtek a tömegek valóságos mozgalmára és akadályozzák a forradalmi cselekvést. Ezt a gondolatot leg­konzekvensebben az ultrabal egyik reprezentatív személyisége, Cohn-Bendit fogalmazta meg A baloldali radikalizmus című könyvében: „Mi nem utasít­juk el általában a szervezetet, csak a forradalmi vezetés, a párt szükséges­ségét tagadjuk." Az éles osztályküzdelmek tapasztalatain nevelkedett kommunista generá­ciók számára kézenfekvő lehet a következtetés: forradalmi frazeológiába bur­kolt ellenforradalmi programimai állunk szemben mindig, amikor a párt ve­zető szerepét tagadják. Ugyanez azonban nem ennyire kézenfekvő azok szá­mára, akik politikai tapasztalataikat a szocializmus alapjainak lerakása után, a szocialista nemzeti egység által meghatározott keretek közötit szerezték. Az erőteljes álforradalmi demagógia, radikális követelések hatására, a megtett történelmi utat és a velejáró tanulságokat figyelmen kívül hagyva, felnagyít­hatják társadalmunk ellentmondásait, konfliktusait, hibáit, és esetleg éppen a társadalmi kérdések iránt leginkább érdeklődő fiatalok közül némelyek rossz irányban kereshetik az aktivitás, a cselekvés útját. Ezért, azt hiszem, nem tévedünk, ha egyik legfontosabb és állandó társadalmi feladatunknak tartjuk a felnövekvő nemzedékek folyamatos, szerves integrálódásának biz­tosítását rendszerünkben, a szocializmus politikai szervezeteiben. Az ifjúság természetes tulajdonsága, hogy a készen kapott viszonyokat nem ismeri el sajátjának. Csak olyan viszonyokba képes beilleszkedni, amelyeket nyitottnak, továbbépítendőnek tart, melyeknek fejlesztéséhez, tökéletesítésé­hez maga is hozzájárulhat. Az ifjúságnak ezt a tulajdonságát próbálják ki­használni a különböző ultrabalos mozgalmak és irányzatok. A fő tüziet a munkásosztály leghatékonyabb szervezeteire, elsősorban a kommunista pár­tokra irányítják. E szervezetek történelmileg kialakult tartós formáit, kere­teit konzervatívnak bélyegzik és azt hangoztatják, hogy az ifjúság valódi feladata: megszabadítani a társadalmat a pártirányítás kötöttségeitől és „a munkásokat a társadalom vezetésének kollektív átvételére késztetni." Ez az ideológia hamis, és elutasítjuk.

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék