Tarsadalmi Szemle – 1972.

1. szám - Pozsgay Imre: A párt és az össztársadalmi érdek

POZSGAY IMRE: A párt és az össztársadalmi érdek Néhány tapasztalat és következtetés Az alcímben megfogalmazott korlátozás azt jelzi, hogy a párt és az össztár­sadalmi érdek viszonyát, ezt az elmélyült kutatást és komplex feldolgozást igénylő problémakört cikkemben a politikai reflexiók szintjén kívánom érin­teni. Azt hiszem ez a megközelítési mód megengedhető olyan kérdésekben, amelyek ma az egész társadalmat foglalkoztatják, bár nem helyettesítheti az elmélyült kutatómunkából következő pontosabb válaszokat. A társadalmi folyamatok és irányítási rendszerek egyik leglényegesebb prob­lémája a szocializmusban is az érdekek egyeztetésének megoldása. Az érdek­konfliktusok jelentős része abból ered, hogy korlátozott — még hosszú törté­nelmi időszakon át korlátozott is lesz — a társadalom tagja'i közt elosztható anyagi és szellemi javak mennyisége. A szocializmus ugyanis nem abban kü­lönbözik a kapitalizmustól, hogy nincsenek benne érdekkonfliktusok, hanem abban, hogy megszűnt az osztályjellegű struktúrális konfliktusok társadalmi alapja. Vagyis, nincsenek olyan osztályok, amelyeknek érdekei homlokegye­nest (kibékíthetetlenül) ellenkeznének vagy akár az alapvető szükségletek ki­elégítését szolgáló javak tekintetében állandóan és feloldhatatlanul szemben állnának egymással. A nem alapvető érdekek differenciáltságából származó ellentmondások meg­oldásának szükséglete teremti meg a szocializmusban az érdekegyeztetés és ér­dek-integráció specifikus mechanizmusát. Ennek a mechanizmusnak az elvi alapját az a tétel képezi, mely szerint az össztársadalmi-perspektivikus érdek azonos a munkásosztály érdekével. A munkásosztály érdekeinek kifejezésére, képviseletére jöttek létre és funkcionálnak a marxista—leninista pártok. Ha csak röviden is, de fel kellett idézni ezt a néhány összefüggést a szocia­lizmus érdekviszonyaiból, mert a párt szerepét érintő viták mindig az alapokig hatolnak. Az ide vágó kérdések így hangzanak: „Érvényesül-e a párt vezető szerepe?" „Nem szorul-e háttérbe a munkásosztály érdeke?" „A gazdasági ha­tékonyság fokozására felhasznált eszközök alkalmazása nem jár-e együtt a szo­cialista értékek eltékozlásával?" stb. A felsorolt kérdések széles körben ismer­tek. Politikai nyilatkozatokban és a gyakorlatban is megfelelő választ adtunk rájuk. Mégis, mi az oka, hogy ezek a kérdések makacsul, szívósan visszatérnek és jelenlétükkel szakadatlanul kétségbe vonják a korábbi válaszokat? A feleletet, azt hiszem, az érdekek felfogásában és az érdek-integráció mód­jában bekövetkezett változásban kell keresni. A szocialista forradalom győzelme, a kizsákmányolók felszámolása után kü­lönböző — történelmileg szükségszerű és nem mindig szükségszerű — okok miatt deklaráltuk a dolgozók érdekeinek teljes egybeesését, a gyakorlatban természetesen mégis jelentkező érdekkülönbségek egyeztetését pedig lényegé­ben adminisztratív eszközökkel igyekeztünk biztosítani. A párt funkciója ek­kor jórészt abból állt, hogy a valóságos társadalmi konfliktusok és a mester-

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék