Tarsadalmi Szemle – 1973.
2. szám - Művelődéspolitikai jegyzetek - Bán Károly: A marxizmus–leninizmus esti egyetemeiről
94 MŰVELŐDÉSPOLITIKAI JEGYZETEK azt a gyerekek később sem tanulják meg,s ezt a megkérdezetteknek csak hatvan százaléka (a nyolcvan százalék helyett) utasította el. Helyenként kétkedéssel is találkozhatunk. Félreértés ne essék: nem afféle kárörvendő megjegyzésekről van szó. Ha úgy tetszik, jó szándékú kétkedés ez, amelyet az első meggyőző sikerekkel el is lehet oszlatni. Többen félnek pl. attól, hogy a határozat megvalósítása végül csak a pedagógusok feladata marad. Elhangzott az az aggodalom is: a pedagógusoktól most jóval többet várnak, mint korábban, de vajon lesz-e elég erőnk ahhoz, hogy a feladatok megvalósításának feltételeit is megteremtsük. Oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyek a közeli feladatok és a távlati oktatáspolitikai koncepció egymásra utaltságát hangsúlyozzák, külön aláhúzva, hogy nagyon kevés szó esik a távlati kérdésekről. Hadd hangsúlyozzam még egyszer: korántsem a teljesség igényével szóltam arról, hogyan, milyen mélységben ismerik a pedagógusok a párthatározatot. A problémákat, de az eredményeket is egyaránt tovább sorolhattam volna. Most az látszik a legfontosabbnak, hogy a kezdeti eredményekre támaszkodva változatlan energiával, az agyonbeszélés veszélyeit elkerülve, egyre konkrétabb feladatokhoz kötve és egyre kézzelfoghatóbb célokkal alátámasztva érveljünk a határozat igazságai mellett, és valósítsuk meg azokat. Az iskolának élnie kell azzal a „kezdő sebességgel", amelyet a párthatározat, az aktívák s a minden eddiginél sikeresebb, elevenebb nevelőtestületi értekezletek adtak. Befejezésül: azt mondhatjuk, hogy a párthatározat első szakasza — a határozat ismertetése — sikeresen lezárult. Az azonban teljesen bizonyos — a viták és a fenntartások is utalnak erre —, hogy a megvalósítás minden lépcsőfokánál a kommunistáknak és az iskolák igazgatóinak visszavissza kell térniük a közoktatáspolitika változtatásának rugóira, okaira, ismét megvilágítva, megvitatva) megmagyarázva azokat. Horváth Attila A marxizmus a leninizmus esti egyetemeiről Az intézményes pártoktatás az elmúlt évtizedekben szerves részévé vált közművelődési rendszerünknek. Ezen belül különösen fontos szerepet játszanak a Budapesten és a megyei székhelyeken létrejött marxizmus—leninizmus esti egyetemek. Ezek ma már a középszintű pártoktatás és a politikai káderképzés országos feladatainak jelentős részét vállalják magukra. Feladatuk kezdettől fogva a politikai-világnézeti nevelés, a marxista társadalomszemlélet formálása volt. Szervezeti kereteik, konkrét tananyaguk és módszereik azonban időről időre módosultak, hogy feladataikat eredményesebben láthassák el. A közelmúltban alapos elemzés készült az esti egyetemek munkájáról, tárgyi és személyi feltételeikről, és a marxizmus—leninizmus fejlődéséből fakadó követelmények érvényesítéséről oktató-nevelő munkájukban. Az esti egyetemi képzés jelentőségét bizonyos fokig méretei is jellemzik. Eddig mintegy ötvenezren végezték el az esti egyetemet. Jelenleg több mint harmincezren folytatnak az esti egyetemek valamely tagozatán tanulmányokat. A hallgatók között sok az állami-gazdasági vezető és az értelmiségi, az utóbbiakból jelentős számot képviselnek a pedagógusok. Igen sok a fiatal hallgató. Külön figyelmet érdemel, hogy a tanulóknak csak kb. 65 százaléka párttag, ami azt mutatja, hogy sok pártonkívüli is