Tarsadalmi Szemle – 1974.
7. szám - Pozsgay Imre: Napi politikai döntések és a távlatok
G pozsgay Imre Ez azért volt lehetséges, mert a párt követte Lenin intelmét: „Nem lehet dogmatizmus ott, ahol a tan legfőbb kritériuma, hogy megfeleljen a gazdasági törvényszerűségeknek." Ennek az elvnek nemcsak a gazdaságpolitika, a termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelése szempontjából óriási a jelentősége, hanem általánosabb társadalmi szempontból is. Megtanította a kommunistákat arra, hogy a lehetőségek tartományában megmaradva tervezzenek, tekintsenek előre. A párt különböző sorsfordulók után éppen azáltal vált sikeres és eredményes irányító, vezető erővé, hogy következetesen vállalta a marxilleniai történelmiségnek megfelelően az elmélet és gyakorlat egységén alapuló cselekvést. Vállalta, hogy a tényeket akkor is tényként ismeri el, ha azok egy konkrét elgondolásnak ellentmondanak, mert meggyőződéssel vallja, hogy nagyobb távlatokhoz mérten minden igazság nekünk szolgál. A párt politikája elősegítette az ország szellemi életének a megújulását is, látszólag paradox módon éppen azzal, hogy a marxizmus érvényesítésének abszolutizálása helyett a marxizmus hegemóniájára törekedett. Annak belátása ugyanis, hogy hazánkban vannak különböző haladó, vagy humanista értékeket hordozó szellemi áramlatok, s hogy a marxizmus nincs monopolhelyzetben, és nem is helyes ennek a látszatát kelteni, legfőbb eszmei biztosítéka a marxizmus tisztaságáért folytatott harcnak, egyszersmind egy akaratunktól, vágyainktól független tény felismerése. Ezáltal válik lehetővé politikai szövetségre lépni olyan gondolkodású emberekkel is, akikkel egyidejűleg ideológiaielméleti vitát kell folytatnunk, s az is, hogy valóban eredményesen küzdjünk a marxizmus-leninizmus tisztaságáért és eszmei hegemóniájáért. Természetesen a sikernek az is egyik lényeges feltétele, hogy a párt mindenkor eredményesen vívja meg a harcot mind a jobb-, mind a baloldali revizionizmus és opportunizmus valamennyi megnyilvánulási formájával. Az eszmei harc következetes vállalása a párt szervezeti erejének és tömegkapcsolatainak, társadalmi hatásának növekedésével is együtt járt. A tömegek számára világossá vált, hogy olyan szervezet áll a társadalmi haladás élén, amely képes az egész nép számára követhető célokat adni, a munkásosztály érdekeit úgy képviselni, hogy abban a társadalom valamennyi osztálya és rétege felismerje saját távlati érdekeit. Az ilyen módszerrel folytatott politika tette lehetővé, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése nem lazította a munkásosztály és a parasztság közötti szövetséget, hanem erősítette, bizalommal töltötte meg azt. Ez a politika tette lehetővé a szocializmus osztályainak és különböző csoportjainak a magasabb rendű társadalmi viszonyokból kinőtt közös érdekek alapján való integrálását. Ezt az integrációt fejezi ki a szocialista nemzeti egység, amely nem egyszer s mindenkorra adott állapota társadalmunknak, hanem olyan strukturált létformája, amelyet a különböző társadalmi csoportok reális érdektörekvéseinek szakadatlan megnyilvánulása közben a munkásosztály és pártja a társadalom érdekében újra meg újra mindig magasabb szinten egységbe foglal. Súlyosan vét a munkásosztály, a nép érdekei ellen az, aki ezt nem érti meg és ilyen vagy olyan szempontokra hivatkozva megkérdőjelezi a társadalom integrációjának elért fokát, s az egység erősítése helyett az osztályok és rétegek közötti válaszfalak építgetésével foglalkozik, figyelmen kívül hagyva, hogy a munkásosztály történelmi küldetése, feladata az osztály nélküli társadalom megteremtése, nem pedig az osztálykülönbségek konzerválása. Ennek az egységnek természetesen az alapvető érdekek közössége mögött elhelyezkedő részérdekek reális különbsége és a belőlük fakadó ellentmondás