Tarsadalmi Szemle – 1974.

7. szám - Pozsgay Imre: Napi politikai döntések és a távlatok

POZSGAY IMRE: Napi politikai döntések és a távlatok A szocializmus történetében szükségszerűen bekövetkeznek olyan idő­szakok, amikor — a mindennapi tennivalókat egy pillanatra sem szüneteltetve — a szokásosnál több figyelmet fordítunk a jövőre, a távlatokra. Ma — a X. kongresszus határozatainak végrehajtásával készülve a XI. kongresz­szusra — ilyen korszakba jutottunk. Régebbi és újabb keletű elhatározások­ból született jó programok megvalósításáról kell számot adni, politikai és elméleti szintézist készíteni. Ilyenkor a párt és valamennyi politikai szer­vezet nyilvánosan vizsgázik a közvélemény, a dolgozó nép előtt önismeretből, felelősségtudatból és az előrelátás képességéből. Minden megoldott feladat követelően írja elő a továbblépést, az újabb cé­lok kitűzését, mert a közelebbi és távolabbi célok határozott megjelölése, s a hozzájuk vezető út tisztázása kell a politikailag legaktívabb, a közélet iránt leginkább elkötelezett emberek biztonságos cselekvéséhez. Ahogy mondani szokták, ahol perspektívák vannak, ott vannak ambíciók. Mindezt az a szükséglet mondatja ki, hogy a soron levő feladatok megha­tározásához megidézzük a tapasztalatokat, a történelmi tanulságokat. A szo­cializmus — sokféle okból keletkezett korábbi megrázkódtatások és sorsfor­dulók után — egyebek között azzal is bizonyíthatja magasabbrendűségét, hogy az elkerülhetetlenül létező, újra keletkező ellentmondásokat nem engedi a robbanás határáig felhalmozódni, hanem tudatos beavatkozással, a konflik­tusok folyamatos és célirányos megoldásával törések nélküli haladást biztosít a társadalomnak. Ezen az alapon könnyen beláthatjuk, hogy az az oly sokszor elhangzott politikai kijelentés, miszerint látványos fordulatok nélkül, a fő politikai irányvonal változatlansága mellett haladunk tovább, minden új hely­zetben új információt tartalmaz. Űjat, mert változó körülmények között is igazolódik az a tény, hogy amikor a párt politikai vonalát meghatározták, mesz­szetekintő elvi alapokon tették azt, belátva, hogy a társadalmi-gazdasági vi­szonyok szakadatlan változtatásához a kommunistáknak a marxista—leninista alapokon felépülő politikai és erkölcsi követelményrendszert, ennek megfelelő magatartást, munkastílust kell kialakítaniuk. A politikai fő irányvonal változatlansága, viszonyaink kiszámíthatósága és biztonsága nem önálló érték, amelyre önmagáért kell törekedni, és amelyet mint célt kell a párt és az egész társadalom elé állítani, hanem olyan fel­tétel, amely nélkül nem érvényesülhetnek a szocialista értékek, nem realizá­lódhatnak a célok. Ebből következik, hogy a politika csak olyan mértékig le­het változatlan, amilyen mértékig megfelel a szocialista értékeknek és a szocializmus céljainak. Mindehhez számításba kell venni azt a dialektikus törvényt, amely jelzi, hogy a szocializmus értékei sem önmagukban levők, nem a társadalmi-gazdasági viszonyok fölött lebegnek, hanem az eleven konkrét gyakorlatban realizálódnak, és a történelmi feltételek átalakulásával együtt az értékek, a célok is módosulnak. Így van ez nem utolsósorban azért,

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék