Tarsadalmi Szemle – 1978.

5. szám - Pozsgay Imre: A szocialista demokrácia – demokratizálás a párt irányításával

POZSGAY IMRE: A szocialista demokrácia — demokratizálás a párt irányításával A demokrácia a szocializmusban nem játékszabályokba foglalt, befejezett, lezárt rend, hanem szakadatlan felszabadulási folyamat. Lényege és tartalma nem egyedül a demokrácia korábbi történelmi formáiból érthető meg, hanem elsősorban a társadalomból, amelyben létrejött — a szocializmusból. Ez a de­mokrácia történelmi előzményeit nem a liberális burzsoázia — a maguk idején helyénvaló — kormányzási formáiban és módszereiben keresi, mert noha méltá­nyolja jelentőségüket, azokhoz kevés köze van. Elődei és példaképei az elnyo­mott néptömegek olyan mozgalmai, amelyekben a fő kérdés az uralom kérdése volt. Mintának a dolgozók olyan közösségeit tekinti, amelyek a kizsákmányolás és az osztályharc nehéz körülményei között is emberségesen, ugyanakkor sike­resen szabályozták belső, közösségi viszonyaikat. Ebből a szempontból a törté­nelemben legeredményesebbnek bizonyult közösségek, a munkásmozgalom szer­vezetei lehetnek igazán a példaadók. De elődei a szocialista demokráciának azok a korábbi plebejus mozgalmak és paraszti közösségek, progresszív polgári törek­vések is, amelyek a fennálló uralmi viszonyok ellenére teremtettek maguknak demokratikus összetartó erőt. A szocialista demokrácia tehát lényegét és tar­talmát tekintve új, de nem történelmi előzmények nélküli típusa a demokrá­ciának. Jó ezt az igazságot ismerni, ha kell, többször is megismételni, nehogy de­mokráciánk természetéről elfogadhatatlan, zsákutcába vezető összehasonlít­gatások talajára csússzunk. Nem az a dolgunk, hogy eleget tegyünk egy tőlünk idegen világ normáinak, hogy megfeleljünk egy másféle társadalmi rendszer uralkodó értékrendjének. Nekünk a magunk számára kell meg­felelnünk rendszerünk valódi lényege szerint. Az igazi kérdés, hogy nekünk való-e az a demokrácia, amit létrehoztunk, és aminek a továbbfejlesztésén fáradozunk. A szabadságról és a demokráciáról folytatott világméretű vitában akkor tu­dunk igazán helytállni, ha az iménti kérdésre meggyőző választ adunk, ha a szocializmus társadalmi rendje és politikai gyakorlata valóságos alternatívát jelent az egész emberiség számára a világ kapitalista részén folytatott politikai gyakorlattal s magával a kapitalizmussal szemben. Ilyen alternatívát akkor nyújthat, ha saját — történelmileg adott — terepén, a létező szocializmusban az egész nép elfogadja és cselekvéssel támogatja. Vagyis a lényeg éppen az, hogy nagyon is sajátos körülmények között legyen képes a politika eredményes­nek bizonyulni, s ezáltal valamiféle egyetemes érvényű tanulságot felmutatni. Űgy megvalósítani egyetemes törvényeket, hogy mások, másféle történelmi úton járók is sajátjuknak érezzék a maguk sajátosságai között.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék