Tarsadalmi Szemle – 1980.

2. szám - Pozsgay Imre: A párt szövetségi politikájáról

POZSGAY IMRE: A párt szövetségi politikájáról „ ... mór maga a magánérdek is társadalmilag meghatározott érdek és csak a társadalom által szaibott feltételek között és az általa adott eszközökkel érhető el; tehát e feltételek és eszközök újratermeléséhez van kötve. A ma­gánszemélyeknek az érdeke; de tartalma, valamint a megvalósítás formája és eszköze mindenkitől független társadalmi feltételek által adott."* Szükség van-e szövetségi politikára a szocialista társadalomban, ahol a szo­cializmus alapjai megszilárdultak, jól szolgálják az egész közösség haladását? Hiszen hazánkban a legfontosabb célokat tekintve azonos érdekű dolgozó osz­tályok, rétegek közös tevékenységének eredménye, amit elértünk. Nem jutottak-e el ilyen eredmények nyomán a szocialista társadalom különböző csoportjai az ér­dekazonosulás olyan fokára, hogy már nem is szükséges szervezeti és ideológiai eszközökkel irányítani kapcsolataikat? Nem anakronizmus-e még ma is szövet­ségi politikáról beszélni? Olyan természetű kérdések ezek, amelyek ilyen vagy amolyan formában a hetvenes évek politikai, társadalompolitikai vitáinak középpontjában voltak, és végső soron a párt vezető szerepét érintették. Kétségtelen, az eddig folytatott szövetségi politika elérte célját: a munkás­osztály hatalmáért vívott harcban, majd a szocializmus építésében megterem­tette a politikai feltételeit a felszabadult dolgozó osztályok, rétegek érdek­egyeztetésének, s ezáltal a közös cselekvésnek, együttműködésnek is. De mindmáig nem szűntek meg azok az okok, amelyek ezután is szükségessé te­szik a társadalom pártirányítását s a szövetségi politika folytatását. Mert igaz ugyan, hogy sok vonatkozásban az érdekazonosság felismerésének magas fo­kára jutottunk, s az erre épülő gyakorlat nyomában létrejött, tartóssá vált a szocialista nemzeti egység. Ámde az is igaz, hogy az egység magasabb fo­kán további — főleg a munkamegosztásból származó — újabb differenciáló­dás is végbement és megy, új meg új részérdekeket, csoportérdekeket teremt­ve, amelyekben újfent fel kell ismerni az egyeztetendő és az azonosságra irá­nyuló mozzanatokat és ismét egységet teremteni. Hiszen a szocializmusnak nem lehet célja valamiféle eszményinek vélt állapotnál megragadni. (Ez még spekulációnak is képtelenség.) A létrehozott helyzet elérésében és védelmében azonos érdekű csoportok azonban nem mindenben azonos érdekűek az újabb célok eléréséért tett erőfeszítésekben. Az érdekazonosság materiális és szel­lemi, társadalmi és politikai feltételeit tehát tudatos irányítással újra és újra meg kell teremteni, az újabb elhatározásokhoz a társadalom tagjait meg kell nyerni. • Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai. MEM 46/1. köt., Budapest, 1972. 74. old.

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék