Tarsadalmi Szemle – 1982.
6. szám - Eckhardt Sándor: Tudomány és köztudat a rák elleni küzdelemben
TUDOMÁNY ÉS KÖZTUDAT A RÁK ELLENI KÜZDELEMBEN 29 fége is. Sőt fonákjáról a bejelentési fegyelem javulása is szaporítja a regisztrált eseteket. Mindezen túl azonban egyes daganatok abszolút számának megnövekedése is megfigyelhető (például tüdő-, emlő-, vastagbél- és végbél-, valamint prosztatarák). Ez a körülmény azt mutatja, hogy változó életkörülményeink nagyon is befolyásolják a daganatos betegségek alakulásának gyakoriságát. Melyek azok a külső tényezők, amelyek napjainkban hatást gyakorolnak a daganatos betegségek keletkezésére? Az emelkedő életszínvonal a táplálkozási szokások megváltoztatását és az élvezeti cikkek (alkohol, dohányzás stb.) fogyasztásának emelkedését vonta maga után. Bizonyított tény, hogy például a túlzott alkoholfogyasztás közvetlenül és közvetve is szerepet játszik a gyomorbélhuzam daganatainak keletkezésében. Statisztikailag alátámasztott megállapítás az is, hogy a dohányzás az egyik legfontosabb kóroki tényező a hörgő-, gége-, szájüregi és hólyagrák keletkezésében és egyedül a dohányzás kiiktatásával kb. 30 százalékkal csökkenne a rákgyakoriság. A rosszul megválasztott étrend (például túlzott mennyiségű állati zsír vagy házilag helytelen módszerrel füstölt húsok fogyasztása — elégtelen növényi táplálkozás mellett) szintén fokozhatja a tápcsatorna rákjainak keletkezését. A gyors ütemű iparosodás hatására kémiai eredetű rákkeltő vegyületek jutnak a levegőbe és a vízbe. Régen ezekkel az anyagokkal az egyes ember csak bizonyos foglalkozási ágakban (bányászat, vegyi üzemek stb.) jutott érintkezésbe; ma az urbanizáció következtében a szó szoros értelmében rákkeltő anyagokkal „átitatott" környezetben élünk. Egyes szakemberek szerint e kémiai rákkeltő anyagok felelősek a daganatok 70—80 százalékának keletkezéséért. Ez a szám ugyan becslés-jellegű és erősen vitatható, az azonban kétségtelen, hogy a nagyvárosi gépkocsiforgalom kipuffogó gázainak és az ipari kemikáliák levegőben kimutatott mennyiségének rohamos növekedése is hozzájárult a felső légúti rákok (s főleg a hörgőrák) gyakoribbá válásához. Bár nincsenek döntő bizonyítékaink arra, hogy az ivóvíz nitrit-nitrát tartalmának a mezőgazdaság kemizációja következtében kialakult növekedése rákkeltő anyagok (nitrozoaminok) keletkezéséhez vezethet, ilyen munkahipotézis létezik, és valószerűségét eddig nem sikerült megnyugtatóan megcáfolni. A légköri radioaktivitás is jelentősen megnőtt. Ennek veszélyeit a hirosimai atombomba-robbanás késői következményeiből ismerjük: 6—10 évvel a robbanás után a radioaktivitás hatására a túlélők között a fehérvérűség gyakorisága a háromszorosára nőtt. Mi következik az elmondottakból? Elsősorban az, hogy számos daganat külső kórokok hatására keletkezhet, s ezek kiiktatásával megelőzhető. Következik az is, hogy a rák ellen aktívan lehet védekezni, s társadalmilag is kell védekezni. Legtöbbször évek telnek el a rákkeltő inger rákkeltő hatása és a daganat megjelenése között. Ez azt jelenti, hogy az egyén hosszú időn át ún. „rákelőtti" állapotban van, vagy daganata oly kicsi, hogy nem ismerhető fel, és nem is okoz panaszokat. Az ilyen tünetmentes, de valójában rákelőtti állapotban vagy „korai rác"-ban szenvedő egyén szűrése, vagyis az egészséges népesség csoportjából történő kiemelése és meggyógyítása a legfontosabb, aktív tennivaló. A szűrés a daganatellenes küzdelem hatékony eszköze. Segítségével olyankor vesszük kezelésbe a betegségtudattal nem rendelkező, de valójában beteg egyént, amikor daganatos betegsége még biztosan meggyógyítható. Napjainkban többféle szűrési tevékenység folyik. Közülük legfontosabb a méhnyakrák-szűrés, citológiai kenetvizsgálat segítségével. Ez a vizsgálati módszer egyszerű, biztos, olcsó és tömegméretekben is alkalmazható. Jelenleg évente mintegy egymillió nő citológiai vizsgálatának elvégzésére van lehetőség. A hatodik ötéves terv végére remélhetőleg sikerül elérni, hogy minden 25 és 65 év közötti nő szűrése megtörténjen, s az ehhez szükséges vizsgálati kapacitás (kb.