Tarsadalmi Szemle – 1983.
2. szám - Eszmecsere - A 15 éves gazdaságirányítási reform továbbfejlesztéséről. Pozsgay Imre írása
ESZMECSERE 73 együttműködés fennmaradása érdekében. A gazdasági mechanizmus ugyanis néhány alapvető feladatát nem tudta megoldani, ezért a politikának időnként át kellett felette nyúlnia és közvetlenül beleszólni a gazdasági viszonyokba, főleg a felhalmozás és fogyasztás arányaiba. Erre azt mondhatják, hogy ekként maga a politika torzította el voluntarista beavatkozásaival a gazdasági viszonyokat. Természetesen ez is megvizsgálandó, de kár lenne elhamarkodottan egy elvakult mechanizmus-apológia nevében ítélni. Mindenekelőtt szemlét kellene tartani az 1968-as mechanizmusreform eredményei és ellentmondásai fölött. Ez ugyanis nemcsak egy szűk szakmai közvélemény ügye. Politikai kultúránk fejlettségét mutatja és fejlődése múlik azon, hogy saját múltunkat mennyire tudjuk torzítások és elfogultságok nélkül megismerni. Csak így kerülhető el az a veszély, hogy a régi dogmákat új dogmákkal cseréljük fel. Ezért égető szükségesség a hetvenes évek mélyreható elemzése, amellyel a tudomány mai napig adósunk. Szerintem kétségtelen eredménye a reformnak, hogy végleg a magyar gazdaságtörténet emléktárába helyezte a tervutasításos irányítási módszert. Ezzel szorosan összefüggő eredmény, hogy azt bizonyította: egy elvont, moralizáló, normatív szocializmuskép nem vezérelheti a gazdasági folyamatokat, cselekedeteket. Sőt éppen arról van szó, hogy tényleges gazdasági teljesítmények nélkül talajukat vesztik a politikai, szociális értékek is. Ámde nemcsak ilyen eredmények és felismerések következtek a reformból, hanem szembetűnő ellentmondások is. A történelmi hűség megköveteli, hogy kimondjuk: ezek az ellentmondások feszítő erejűek voltak és intézkedéseket követeltek, még mielőtt a reform kritikája, majd a reform körüli politikai vita kibontakozott volna 1972-ben. Csak a legfontosabbakat említem: nem működtek a piac egyensúlyt teremtő, szabályozó eszközei, mert nem jött létre valóságos szocialista piac; nem érvényesült a vállalatoknál az ár- és költségérzékenység követelménye, amit a termelés rendkívül magas anyag- és energiaigényessége is bizonyít; a vállalatok továbbra is a növekedésben voltak érdekeltek, nyereségérdekeltségük ennek rendelődött alá; nem sikerült piaci eszközökkel szabályozni a felhalmozás és a fogyasztás arányát, a beruházásokat továbbra is csak adminisztratív eszközökkel tudtuk a gazdaságpolitikailag és társadalmilag eltűrhető keretek között tartani; a munka termelékenysége és a műszaki fejlődés nem a gazdaságpolitikai célok szerint alakult, elmaradt azoktól; az infrastruktúra fejlődése messze elmaradt a követelményektől stb. Az emlékezet felfrissítésére hadd idézem a kormány elnökhelyettesének a Népszabadság 1969. szeptember 14-i számában megjelent nyilatkozatát (Tímár Mátyás: Számadás évközben): „Bár van némi előrehaladás, nem sikerült még egyensúlyi helyzetet teremtenünk a beruházások tekintetében. Nagyobb az igény és több a vállalati pénzforrás is, mint az építési kapacitás és a gépimport lehetősége." A felsorolt és egy rövid válaszban nem elemezhető ellentmondások is jelzik, hogy az 1968 és 1974 közötti, viszonylag kiegyensúlyozott, ám olykor idillikusnak feltüntetett gazdasági helyzetünket nem annyira az új mechanizmusnak, mint inkább közvetlenül a gazdaságpolitikának köszönhetjük. Ezzel nem kívánom azt állítani, hogy a gazdaságpolitika az említett időszakban tévedhetetlen volt és azt sem, hogy a gazdasági mechanizmus és a gazdaságpolitika között nincs kölcsönhatás. Emlegetik a magyar mezőgazdaság eredményeit, amelyek — úgymond — az új mechanizmussal adekvát viszonyok kifejezői. Meg kell azonban mondani, hogy az agrár- és főleg az élelmiszer-termelés sikerei szintén a politika, a gazdaságpolitika — az életszínvonalhoz fűződő érdekek — közvetlen következményei. Ezek az érdekek követelték meg, hogy a paraszti tradíciónak és életformának, a falusi munkamegosztási és intim szociális viszonyoknak megfelelő vállalati (szövetkezeti), önigazgatási intézmények jöjjenek létre, amelyeket a gazdaságpolitika megfelelő állami támogatási, hitelfelvételi és beruházási intézkedésekkel segített.