Tarsadalmi Szemle – 1986.

4. szám - Könyvekről - Szerényi Sándor: Érdemes volt! (Tóth Pál Péter)

KÖNYVEKRŐL Szerényi Sándor: Érdemes volt! Újabb, fontos művel gyarapodott a hazai me­moárirodalom. Szerényi Sándor közelmúltban megjelent könyve történelmünk bonyolult, 1919-et követő közel egy évtizedének esemé­nyeivel foglalkozik. A kötet jelentőségét növeli, hogy a szerző nemcsak tanúja, hanem alakítója is volt az illegális kommunista mozgalom ese­ményeinek. Érdemes volt! Ezt a címet adta Szerényi Sán­dor visszaemlékezése első, 1930-ig tartó köteté­nek. S mi, akik e könyvet olvassuk, meg lehe­tünk győződve a szerző őszinteségéről. Hiszen arról, hogy számára - a mű által felölelt évek alatt - valami nagyon fontos, egész életét meg­határozó dolog történt, magunk is igen könnyen meggyőződhetünk. Szerényi 1929 júliusában - 24 évesen - az illegalitásban működő Kommunisták Magya­rországi Pártja hazai Titkárságának lett a veze­tője. Ez a magas tisztség ugyan nagy felelősséget és megtiszteltetést jelentett a hazai illegális és a nemzetközi kommunista mozgalomban, ám a magyarországi viszonyok között - enyhén szólva - nem járt társadalmi presztízzsel. Ellen­kezőleg: nemhogy kommunista vezetőnek, ha­nem egyszerűen csak kommunistának lenni is azt jelentette, hogy a hatóságok, a konzervatív és szélsőjobboldali elemek s az általuk manipu­láltak „nemzetellenes hazaárulóknak", „a ma­gyar lélektől idegen" eszmék kiszolgálóinak te­kintették őket. Politikai jellegű vagy annak mi­nősített tevékenységükért a rendőrség és a csen­dőrség bármikor lecsaphatott rájuk. Ennek elle­nére, mindig voltak olyanok, akik vállalták a fenyegetettséget, a lebukás veszélyét s az ezzel együtt járó vallatásokat, a börtönbüntetést, sőt a halált is. Ha végigtekintünk a nemzetközi és a hazai kommunista munkásmozgalom történetén, ak­kor megállapítható, hogy nem igen volt olyan időszak, amikor egy kommunista nyugodt kö­rülmények, jó feltételek között - önmaga és mások számára is - megelégedetten végezte, vé­gezhette volna munkáját. Különösen igaz ez az 1919-et követő évtizedre, amikor az objektív okok szorítása mellett - ma már tudjuk - külön­böző illúziók is akadályozták a magyar társada­lom szélesebb köreire kiterjedő baloldali és ezen belül a kommunista politika megvalósulását. A győztes ellenforradalom minden eszközt fel­használt arra, hogy feledtesse, meghamisítsa a Tanácsköztársaság emlékét, s hogy a kommu­nista szervezkedéseket még csírájában elfojtsa. Ehhez járult, hogy a kommunisták a változó, elmozduló valósággal nem számolva, jó néhány évig még a második Magyar Tanácsköztársaság megteremtéséért küzdöttek. A kötet szerzője a párt tagjaként, majd veze­tőjeként - a hazai kommunista mozgalom e válságokkal terhes időszakában fejtette ki tevé­kenységét. Ugy vélem - egy szűk közeg kivételével - keve­sen tudnak arról, hogy ki is voltaképpen. A sakk rajongói bizonyára ismerik a magyar sakkélet­ben betöltött szerepét, de nem igen hallhattak az illegalitásban kifejtett tevékenységéről. Mun­kásságát, mi több, személyét is, lényegében 1956-ig homály fedte. De ki is Szerényi Sándor, és mivel magyaráz­ható a hosszú időn át köréje települt, telepített csend? A szerző 1905-ben, értelmiségi családban szü­letett. Ez a lét azonban nem akadályozta, hanem segítette politikai nézeteinek alakulását. Édes­apja - fővárosi tanítóként - 1908-tól a szociál­demokrata, 1919-től a kommunista párt tagja, így természetessé vált Szerényi Sándor számára, hogy 1919-ben - 14 évesen - belépjen az Ifjú­munkások Országos Szövetségébe. A Tanács­köztársaság bukása után szülei a várható retor­ziótól félve, Bécsbe szöktek, ő maga az itthoni kommunista tevékenység folytatása mellett döntött. Műasztalostanonc lett, és belépett a Faipari Munkások Országos Szövetsége legális

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék