Tarsadalmi Szemle – 1988.
6. szám - Az MSZMP országos értekezlete - Felszólalások: - Pozsgay Imre: Az egész néppel folytassunk párbeszédet
40 az mszmp országos értekezlete egyáltalán a jogállamiság nem egyetlen társadalmi rendszer terméke és szükséglete, hanem az emberi civilizáció előrehaladásának eredménye. Csak ahol önkény és rémuralom van beszélnek megvetően a törvényről, ahol a nép jóváhagyásával működik a hatalom, tehát legitim - mint nálunk - a rendszer, ott a törvényt akkor is betartják, ha az kellemetlen, időszerűtlen a hatalomnak. Mert egy társadalom csak így lehet szilárd. A marxi elmélet ezt az útmutatást hagyta ránk, a néphatalom képviselőire. Azt tartják, egy nemzet lesüllyedésének jele, ha tagjai semmibe veszik a törvényt. Ez többnyire ott szokott bekövetkezni, ahol az ellenőrizhetetlen állam mindig csak a maga javára, önkényesen értelmezi a törvényt. Mi „emelkedő nemzet" akarunk lenni! A szocialista jogállam közeledik ennek a feladatnak a teljesítéséhez. Másként reménytelen a gazdasági felzárkózás is a fejlettebbekhez, hiszen az az ország, amely nem tud közállapotaiban a demokrácia és a szabadság eszközével rendet teremteni, az úgy közlekedik a világban, mint a falusi ember a nagyvárosban: megérkezése pillanatától zavarodott és magánkívül van, minden sarkon veszélyt sejt. Nekünk „falusi" létünk ellenére megvan a kulturális, civilizációs, jogi és erkölcsi előzményünk arra, hogy otthonosan mozogjunk a világban. A szocializmus kellő kritikával, de mégis biztonságosan kapcsolódhat ezekhez az előzményekhez. Egy kis országot a világra való nyitottság éltet. Éppen ezért nekünk ismernünk kell a világot, de a világnak is ismernie kell minket. Ahhoz, hogy ebben a nagy forgásban el ne veszítsük egyensúlyunkat, meg kell erősödnünk nemzeti azonosságunkban. Önbecsülésünknek ma nem lehet alapja a gazdasági teljesítmény - egyelőre -, de alapja lehet egy átfogó reform teljesítése, a nagyobb szabadság megteremtése, a demokratikus szocializmus felépítése. Egy ilyen laboratóriumnak ismét meglenne a világtörténelmi jelentősége. S mellőzve minden hamis rátartiságot, üres fennhéjázást, egyszerűen csak azt érezhetnénk megint, hogy a világ szegényebb lenne nélkülünk. Mi, magyarországi magyarok azt erősítenénk a világ magyarságában, hogy érdemes magyarnak lenni Csíkszeredán, Ungváron, Galántán, Kismartonban, Újvidéken, New Yorkban, Buenos Airesben és Canberrában... Ritkán történik meg, hogy Magyarország és a világtörténelem óramutatói együtt járjanak. Most itt van ez a kivételes alkalom. Jól kellene bánnunk az idővel. Ez esetben ne legyen igaza Kossuthnak, aki azt mondta: „A magyar történelmen vörös fonalként húzódik végig egy szó: késő." Az értekezlet légkörében érzünk valami rendkívülit. Ez az érzés meghatározhatatlan, de izgalmas, és tele van meglepetésekkel. Korábban tilalmas szavak hangzanak most el. Felkapjuk a fejünket, és látjuk, hogy a tiltók mondják, és ilyenkor hallgatni szeretnénk. De én inkább hiszek az igék változást hozó erejében. Azt tartják, hogy a kígyó belepusztul, ha nem vetheti le túlélt bőrét, az ember pedig abba pusztul bele, ha nem változtathatja meg a véleményét. A megújulásnak hívekre, együttműködő milliókra van szüksége, ehhez pedig hagyni kell megváltozni az embereket. Érzünk a levegőben valami leszámolásfélét is, a nemzedékváltás előszelét, gyötrelmét, kegyetlenségét. Hallunk félig kimondott gondolatokat, félreérthetetlen célzásokat. Hogy mindez ilyen felemás módon történik, azért ne a szavakat és ne a szószólókat hibáztassuk, hanem azokat a viszonyokat, amelyek miatt a dolgot ma még csak így lehet tenni. A nemzedékváltás és a felelősségérvényesítés nyelvén csak dadogva tudunk beszélni, mert amire nincs érvényes intézményes megoldásunk, arra nincs érvényes szavunk sem. A felelősség megállapítása minden fejlett politikai kultúrának része, az állampolgároknak és a pártok tagjainak jogos szükséglete. Én most azt javaslom mégis, hogy ezt a felelősségrevonást végezzük el együtt lélekben, ki-ki addig a mértékig, amíg saját felelősségével nem találkozik. S aztán így önmagunkkal megbékülve keressük az előttünk járó nemzedékben