Társadalmunk, 1932 (2. évfolyam, 12-44. szám)

1932-10-22 / 42. szám

% TÁRSADALMUNK Budapest, 1932 október 22 ■s?4Г W'W 4x: ffeeist@s tudni, hogy a derűs hangulat, a f$ fet£f!§^S4e mindig a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. SSOVUSES&VBI szenvedőknél. ©Ш§^1$Ж|1§?A hiányoknál pedig Schmidthauer természetes keeevílfrfEQ Hogyan lett a „Ta A miniszterelnökségen — a lapok híradásai szerint — tanácskozások folynak arról a na­gyon fontos kérdésről, hogyan lehetne a lisz­tes magyar sajtó szántójáról kigyomlálni a fenyegetően elburjánzott gyomot, élősdit. A sajtó világhatalom. De egyre élesebben rajzo­lódik ki egy bizonyos „sajtó" alvilági hatalma is. Az alvilági sajtó boszorkány-­ konyhájáról átnyújtunk most egy rosszul sült, de alvilági izekkel bő­ven spékelt pecsenyét — amelytől csak azért nem kapott húsmérge­­zést a magyar közönség, mert a sütet előre nem látott okok miatt, a szakács nyakán maradt. A százados engedélye A történet ott kezdődik, hogy Tauber Osz­kár nyugalmazott százados, korrekt és jóhi­szemű úr, néhány hónappal ezelőtt hetilap-enge­­délyt kapott a miniszterelnökségen. Megbízható, komoly férfi Tauber Oszkár és így nem keltett feltűnést, hogy a szigorú pa­­pírrendelet idején, az elképzelhetetlenül nehéz sajtóviszonyok mellett is engedélyhez jutott. Rövidesen új plakátok árasztották el a pesti hirdetőoszlopokat. Jön a Tapsi Színházi és irodalmi­ lap, amely a meglévő színházi lapok mellett komoly hivatást fog betölteni, mert kritikai alapra helyezkedik. Pesti Polgár bol­dogan fellélegzett! Végre! No most aztán majd olvashatunk a sok elkényeztetett sztárról egye­bet is, mint hogy őrjítő egyszerűségében is lebilincselően fenséges volt! Most majd igen! És reménykedve tértek be a henteshez ezért töpörtyűt venni a családnak. A pénzes társ Most már köztudomásúvá lett, hogy Tauber Oszkár pénzes társat szerzett Götzl­er szemé­lyében. A szerkesztő személye is ismeretessé vált: Innocent Ernő, a kitűnő fiatal író. Meg­indultak az előkészítő és szervező munkák. Innocent Ernő szerkesztett és Götzl­er szer­vezett. A szerkesztés eredménye hamar meg­mutatkozott. Halomszámra gyűltek a cikkek, fényképek, riportok, egyszóval minden készen ▼ária az izgalommal lesett start pillanatát. A szervezés gyümölcse lassabban ért. De az is megérett. Egy szép napon levelet vitt a posta­ i Richter Gedeon vegyészeti gyáros fiának. A borítékból röpcédula esett ki. A röpcédula nemes egyszerűséggel ennyit tartalmazott: Ifj. Richter első és második házas­ságának hiteles történetét közli a Taps első száma. Ifjú Richter elcsodálkozott. Mi köze egy színházi lapnak az ő legteljesebb magánügyei­hez? Talán, mert első felesége színésznő volt, kritikával illeti a másodikat?­ Mit lehet tudni, mit akarhat egy ilyen kri­tikai alapon álló színházi lap? Bosszúsan ment el hazulról. De valósággal megdöbbent, ami­kor az utcára érve meglátta, hogy házuk falán és a környező házakon is tucatszámra virítanak a senkit sem érdeklő szenzációt ígérő röpcédulák. Most már nyilvánvalóvá lett, amit első pillanatban is gondolt, zsarolás készül ellene. Egyelőre nem tett semilyen lé­pést. Várta a fejleményeket. Ter­mészetesen a különös röpcédula nem maradhatott titokban. Néhány óra múlva széltében beszéltek róla és megtudta Tauber Oszkár is. Felháborodva rohant Götzlhez. Mi ez?! Ki csinálta ezt?! Götzl úr ugyancsak felháboro­dott és annak a gyanújának adott kifejezést, hogy ezt a meggondolatlan csínyt bizonyára az a Sugár nevű szőke ifjú követte el, akit csendestársnak vett maga mellé.­­ Tauber Oszkár azonnal felhívta ifjú Richtert és kijelentette, hogy bár a Taps-nak semmi köze ehhez az akcióhoz, mégis sajnálattal ér­tesült róla s felkéri, ha bárki jelent­kezne nála a Taps nevében, adja át a rendőrnek. Ezek után persze, senki sem jelentkezett ifjú Richternél. De a Taps sem jelentkezett. A botrány vi­hara olyan hangosan csattant, hogy túlhar­­sogta a zsenge Tapsot. Itt a „Fütty" Néhány heti szünet után Tauber Oszkár fel­kereste Relle Pált, a kitűnő hírlapí­rót, szín­házi kritikust és felkérte, vállalná el „Fütty'' című, kritikai alapon álló színházi lapjának szerkesztését. Relle nem adott azonnali választ. Érdeklődött Tauber felől. Minden oldalról a legjobb információkat kapta. Hosszú tárgyalásik után megegyeztek ab­ban, hogy hat hétre vállalja a lap szer­kesztését, de a nevét csak későbben en­gedélyezi a lapra tenni. Fóliák Sarella 30 éve fenn­álló kozmeti­kai intézete Andrássy- ut­cS, I. enad­et fi3a.’szál»fc, ezem­ csők, szeplők eltávol lása di he­­r­­miával »szép ésapolás, helyisoványitas a legmodernebb alapon * „Mirarle“ ha feltávolitószer sz­­küldése uta­sítással. t­öbbszörösen ki­öntetve *­­ Kérjen prospektust) hivatal üzleteit is ellenőrizze. Pedig Rétiének fogalma sem volt arról, hogy a „Fütty" a Taps" jogutódja és hogy Götzl ur, akivel szintén megegyezett, már a Taps bölcsőjénél is jelen volt. A Király­ utca 76. szám alatt, Götzl ur laká­sán kapott helyet a szerkksztőség. Belle gya­nútlanul dolgozni kezdett. A megállapított s­er­­kesztőségi büdzsé terhére leszerződtette tech­nikai szerkesztőnek Hajlat Lászlót és hozzá­láttak az első szám elkészítéséhez. Írókkal, újságírókkal, fotóriporterekkel tárgyaltak, cik­keket, riportokat rendeltek. Lelkes jóhiszemű­séggel dolgoztak. A szerkesztőség benépesült, egyre többen jöttek-mentek, jórészt olyan emberek, aki­ket Relle nem ismert, sohasem látott A megrendelt cikkek, riportok be­futottak, Relle utalványokat állított ki és az újságírók­­ várták a pénzt. Vártak egy nap, két nap, három nap ... Közben a nyomda szedett, a cinkográfia kliséket ké­szített. Csak Götzl úr nem mutetkezett. Eltűnt. Napokon keresztül hiába várták. Ékszerre csak megjelent Sugár úr, az elnémult Taps szőke Hja. Rendelkezni kezdett. Belle megkérdezte, ki ez az ifjú? így derült ki minden. így tudta meg, hogy a sok isme­retlen ember, akik a szerkesztőségben to­long­­tak, a zsarolás kísérlete miatt befagyott Taps a kaknazottal. Hogy a sajtóalvilág kapujába került. Rémülten megborzongott és Hajnal íjásztá­val együtt sietve hátat fordítottak a Király­­nteni szerkesztőségnek. A megrendelt cikkeket, riportokat senki sem fizette ki. A szerkesztőkét sem. A Fütty sem jelent meg. Kiderült, hogy Tauber Oszkár, a jóhiszemű lapengedélyes­e van ,,pénzes társat“ kapott, aki, vagy akik esek későbben, a lap megjelenése után tudtak volna pénzt szerez­i. Kérdés: színházi kritikával akartak pénzt sze­rezni? Nem valószínű. Götzl úr, úgy mondta, a lappal akarja regresszálni tőzsdén elvesztett millióit. Kérdés: a magyar sajtónak az a fel­adata, hogy vagyonbukott tőzsdéseket talpra­állítson? A Fütty hangja, véletlen szerencse révén, nem hallatszott el a közönségig. De — remél­jük — meghallják illetékes helyeken. ötetese olvas­mány — G2 erf&tfff Jelentették a lapok, hogy Kalbe német városkában hatósági határozat mon­dotta ki egy bonyolult ügy kapcsán, hogy minden polgárnak nemcsak előnyös, de egyenesen­­ kötelező az újságolvasás. Régi igazság és csak annak lehet örülni, hogy most egy hatóság is appróbálta. Képzeljük csak el, milyen szép volna, ha a hazai hatóság is kimondana ilyesmit. Azaz: inkább ne. Mert idehaza már egy lépéssel továbbmennének. Nemcsak azt mondanák ki, hogy az újság­olvasás kötelező, hanem mind márt meg is határoznák pontosan, melyik az az újság, amelynek olvasása kötelező, illetve ajánla­tos ... ШКОТЕХ-es cigaretatbhányt is vehet már Zsarolnaki лйг napi te­n.ért lett tökéletesebb szanatóriumi el!á­ Teljes puvpart kert és kopott, nemcsak a szer­­list nyújt 5—6-szori étkezéssel, vizkurival együtt kesztést illetően, hanem arra is, hogy a kiadó­ Svátiepi Klibitipin (48 c m) ti­tetős gyógyinléte.

Next