Társadalmunk, 1937 (7. évfolyam, 9-51. szám)
1937-03-19 / 12. szám
társadalmunk Mert keserves, kálváriás sors az, kiszsidónak, zsidó kispolgárnak lenni maMagyarországon! Jelenti a mindennapi gondot, a mindennapi keservet, a mindennapi reménytelenséget, amikor reggel elhagyja az ágyat, az ágyat, amelyben egész éjjel hánykolódott, hogy elinduljon az egyre fogyó és egyre inkább elvesző száraz kenyér után ... Bizony mondjuk, zsidó kispolgárnak tenni manapság egyet jelent az esti kimerültséggel, a nyomasztó gondokkal, a megőröltséggel, zsidó kispolgárnak lenni jelenti az esti imát a hazáért, a családért, a jövőért. Igen, nyíltan és minden kertelés nélkül megmondják, ennek a rétegnek a sorsa fáj nekünk, mint ahogy fáj a minden vallású kispolgár és munkás sorsa. A mi szívünk minden kisemberért, minden kispolgárért és munkásért egyformán hővül, ha igazságtalanság éri ezeket a kisembereket, ugyanúgy szorul ökölbe a kezünk, egyformán száll a fejünkbe a vér, akármilyen vallású, felekezetű magyar kisemberről van szó. Tehát senki sem veheti rossznéven tőlünk, ha ebből a közösségből nem vagyunk hajlandók kiközösíteni a zsidó kisembert, a zsidó kispolgárt, a zsidó kézművest, a zsidó munkást semi hlogy mi lesz a kiszsidóval. El fogja szenvedni a reá ártatlanul kimért büntetéseket, bűnhődni fog azokért a bűnökért, amelyeket más követett el. ★ Azt mondja a debreceni Turul Szövetség 11 pontjának 3-ik szakasza, hogy kivételt csupán a hadirokkantak és az érdemrenddel, hadikitüntetéssel rendelkező frontharcosok, vagy akik 5,a magyar államnak nem pénzzel mérhető érdemeket szereztek“. Igen, ez a zsidó kispolgárság az, amely kiküldte fiait a frontra, amelynek fiai együtt véreztek a magyarság minden más rétegének fiaival, amely „pénzzel nem mérhető érdemeket szerzett“ magának, amely hazajött a bábomból és becsülettel megállta a helyét az országépítés, az összeomlás utáni idők nehéz munkájában is! Minden kötelességben, minden keservben Tésztáért, minden téren megosztotta sorsát a másvallású magyarokkal és mégis őt püffölik, őt verik, őneki veszik el a kenyerét! Az ő sorsukért aggódunk, akik megadással tűrik a szenvedéseket és akik ki fogják várni becsülettel és türelemmel, amíg elvonul ez a fekete, tajtékzó hullám, amíg megnyugszik a gyűlölet, amíg néhány lázító agitátor megtalálja kényelmes helyét a húsosfazék mellett, amíg ismét nyugalom lesz és csönd és békés munka. És addig is, annyi balszerencse közt és oly sok viszály után, becsülettel dolgozik a családjáért, a hazájáért, a jövőért és büszkén vallja magyarnak magáll SÍNo$C|, ítilfnllliri SiiliffitiilCII, M 0 tll О ni a »Német Birodalom egyesített« térképén Csakugyan olyan vakmerő nyíltsággal fészkelte be magát az országba a pángermán agitáció, ahogyan azt a „Vármegye“ című lap legutóbbi számában olvastuk? Ez a lap nem destruktiv újság, nem elfogult sajtótermék. Ez a lap a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének hivatalos közlönye és mint ilyen, szinte hivatásosan tárgyilagos, száraz, józan és meggondolt! Szóval a térképen jóformán egész Magyarország a Német Birodalom határain belül esik. Méltóztatik ezt érteni? Németországban kiadtak egy térképet, amin nincs Budapest, csak Ofen- Pest, nincs Pécs, csak Fünfkirchen, nincs Komárom, csak Komorú és ezzel a térképpel, amelynek tetején büszkén hivalkodik a cím: „A Német Birodalom térképe a németség egyesítése után“. Ha ez a lap leírta azt a vádat, amit a „Találkozásom a pángermán agitációval“ című cikk kifejez, akkor ennek a vádnak minden szava megdöbbentő és el*szomorító igazság. A cikk írója, aki cikkét „—gy gg—,** jellel szignálta, megírja, hogy a közelmúltban, a budai hegyekben találkozott egy szőke, turistaruhás fiatalemberrel. Megszólította és beszédbe elegyedett vele. Cikkéből szó szerint idézzük az alábbiakat: ezzel a felháborító nyomtatvánnyal, agitátor iskolát járt „turisták“ kóborolják be a magyar vidéket és szítják, élesztik a pángermán törekvéseket. Nem akarunk kommentálni és nem akarunk azonosítani, hiszen velünk barátságban élő hatalomról van szó, de a még nem késő aggódás türelmetlenségével sürgetjük a hatóságokat, szólítsák fel a cikk íróját, hogy terjessze be bizonyítékait és e bizonyítékok alapján vizsgálják az ügyet és tiltakozzanak el „Megszólítottam. Természetesen németül, hogy bizalmát elnyerjem. Hamar megeredt a nyelve, hogy folyt belőle a szó Hogy hát ő bizony természetbarát, ő bejárja szép hazánkat és mennyi öröme van abban, hogy itt váratlanul annyi német testvérrel találkozik. Dá a kis hamis! Kérdem hol, merre lakik, de erre választ nem kapok. Bizalmasan kérdem, hát a járást hogy ismeri ily nagyon. És itt futott a hálóba az én barátom. Büszkén hozta ki térképét, mondván, enélkül ő bizony lépést sem tesz semerre. Kérem szép szóval, adná nekem ezt a remek térképet. Hisz mily nagy ezen a német hon. A bal sarokban a felirat mily meglepő: „A HARMADIK BIRODALOM TÉRKÉPE“ és alatta a megjegyzés „a németség egyesítése után“. Igen messzire is nyúlik délm meg keletre a határ. És szent Isten, mikor az alkonyat homályában szememhez közel emelem: Ödenburg, Ofen-Pest, Fünfkirchen, Kontom, de forog velem a világ. Szédülten kapok fejemhez.“