Társadalmunk, 1937 (7. évfolyam, 9-51. szám)

1937-03-19 / 12. szám

társadalmunk Mert keserves, kálváriás sors az, kis­­zsidónak, zsidó kispolgárnak lenni ma­­Magyarországon! Jelenti a mindennapi gondot, a min­dennapi keservet, a mindennapi re­ménytelenséget, amikor reggel elhagyja az ágyat, az ágyat, amelyben egész éjjel hánykolódott, hogy elinduljon az egyre fogyó és egyre inkább elvesző száraz kenyér után ... Bizony mondjuk, zsidó kispolgárnak tenni manapság egyet jelent az esti ki­merültséggel, a nyomasztó gondokkal, a megőröltséggel, zsidó kispolgárnak lenni jelenti az esti imát a hazáért, a családért, a jövőért. Igen, nyíltan és minden kertelés nél­kül megmondják, ennek a rétegnek a sorsa fáj nekünk, mint ahogy fáj a minde­n vallású kispolgár és munkás sorsa. A mi szívünk minden kisem­berért, minden kispolgárért és munká­sért egyformán hővül, ha igazságtalan­ság éri ezeket a kisembereket, ugyan­úgy szorul ökölbe a kezünk, egyformán száll a fejünkbe a vér, akármilyen val­lású, felekezetű magyar kisemberről van szó. Tehát senki sem veheti rossz­­néven tőlünk, ha ebből a közösségből nem vagyunk hajlandók kiközösíteni a zsidó kisembert, a zsidó kispolgárt, a zsidó kézművest, a zsidó munkást semi hlogy mi lesz a kiszsidóval. El fogja szenvedni a reá ártatlanul kimért bün­tetéseket, bűnhődni fog azokért a bű­nökért, amelyeket más követett el. ★ Azt mondja a debreceni Turul­ Szövetség 11 pontjának 3-ik szakasza, hogy kivételt csupán a hadirokkantak és az érdemrenddel, hadikitüntetéssel rendelkező frontharcosok, vagy akik 5,a magyar államnak nem pénzzel mér­hető érdemeket szereztek“. Igen, ez a zsidó kispolgárság az, amely kiküldte fiait a frontra, amely­nek fiai együtt véreztek a magyarság minden más rétegének fiaival, amely „pénzzel nem mérhető érdemeket szer­zett“ magának, amely hazajött a bá­bomból és becsülettel megállta a helyét az országépítés, az összeomlás utáni idők nehéz munkájában is! Minden kötelességben, minden ke­servben Tésztáért, minden téren meg­osztotta sorsát a másvallású magyarok­kal és mégis őt püff­ölik, őt verik, őneki veszik el a kenyerét! Az ő sorsukért aggódunk, akik meg­adással tűrik a szenvedéseket és akik ki fogják várni becsülettel és türelem­mel, amíg elvonul ez a fekete, tajtékzó hullám, amíg megnyugszik a gyűlölet, amíg néhány lázító agitátor megtalálja kényelmes helyét a húsosfazék mellett, amíg ismét nyugalom lesz és csönd és békés munka. És addig is, annyi balszerencse közt és oly sok viszály után, becsülettel dol­gozik a családjáért, a hazájáért, a jövőért és büszkén vallja magyarnak magáll SÍNo$C|, ítilfnllliri SiiliffitiilCII, M 0 tll О ni a »Német Birodalom egyesített« térképén Csakugyan olyan vakmerő nyíltság­gal fészkelte be magát az országba a pángermán agitáció, ahogyan az­t a „Vármegye“ című lap legutóbbi számában olvastuk? Ez a lap nem destruktiv újság, nem elfogult sajtótermék. Ez a lap a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének hivatalos közlönye és mint ilyen, szinte hi­vatásosan tárgyilagos, száraz­, jó­zan és meggondolt! Szóval a térképen jóformán egész Magyarország a Német Birodalom ha­tárain belül esik. Méltóztatik ezt érteni? Németországban kiadtak egy térké­pet, amin nincs Budapest, csak Ofen- Pest, nincs Pécs, csak Fünfkirchen, nincs Komárom, csak Komorú és ezzel a térképpel, amelynek tetején büszkén hivalkodik a cím: „A Német Birodalom térképe a né­metség egyesítése után“. Ha ez a lap leírta azt a vádat, amit a „Találkozásom a pángermán agi­­tációval“ című cikk kifejez, akkor ennek a vád­nak minden szava megdöbbentő és el*­szomorító igazság. A cikk írója, aki cikkét „—gy gg—,** jellel szignálta, megírja, hogy a közel­múltban, a budai hegyekben találkozott egy szőke, turistaruhás fiatalemberrel. Megszólította és beszédbe elegyedett vele. Cikkéből szó szerint idézzük az alábbiakat: ezzel a felháborító nyomtatvánnyal, agitátor iskolát járt „turisták“ kóborol­ják be a magyar vidéket és szítják, élesztik a pángermán törekvéseket. Nem akarunk kommentálni és nem­ akarunk azonosítani, hiszen velünk ba­rátságban élő hatalomról van szó, de a még nem késő aggódás türelmetlen­ségével sürgetjük a hatóságokat, szólítsák fel a cikk íróját, hogy ter­­jessze be bizonyítékait és e bizonyítékok alapján vizsgálják­­ az ügyet és tiltakozzanak el „Megszólítottam. Természetesen németül, hogy bizalmát elnyerjem. Hamar megeredt a nyelve, hogy folyt belőle a szó Hogy hát ő bizony természetbarát, ő bejárja szép hazánkat és mennyi öröme van abban, hogy itt váratlanul annyi német testvérrel találkozik. Dá a kis hamis! Kérdem hol, merre lakik, de erre választ nem kapok. Bizalmasan kérdem, hát a járást hogy ismeri ily nagyon. És itt futott a hálóba az én barátom. Büszkén hozta ki térképét, mondván, enélkül ő bizony lépést sem te­sz semerre. Kérem szép szóval, adná nekem ezt a remek térképet. Hisz mily nagy ezen a német hon. A bal sarokban a felirat mily meglepő: „A HARMADIK BIRODALOM TÉRKÉPE“ és alatta a megjegyzés „a németség egyesítése után“. Igen messzire is nyúlik délm meg keletre a határ. És szent Isten, mikor az alkonyat homályában szememhez közel emelem: Ödenburg, Ofen-Pest, Fünfkirchen, Kontom­, de forog velem a világ. Szédülten kapok fejemhez.“

Next