Társadalmunk, 1937 (7. évfolyam, 9-51. szám)

1937-03-19 / 12. szám

UtalványBeválthatot1 társadalmunk melynek ellenében 4 üveg eredeti minta 11 számú — — ивжж parfümériákban f „BÁRDI TSOUI mjNgMk. 17 в -E "ж ■ « , Lipót-korut 221 kölnit kaphat Rákócz.-utso ! keresztrejtvény szelvény Ismét szóhoz jutottak azok, a szélsőjobboldali elemek, akik másfél évtizeddel ezelőtt lejáratták magukat és nem tudtak előidézni mást, csak zavart, kuszaságot és nyugtalanságot. Újra halljuk azokat a hangokat, egyre nagyobb intenzitással, egyre több dinamikával és egyre többször halljuk a kérdést, megfogalmazásuknak különböző formájában: — Mi lesz a zsidókkal ! Szomorúan látjuk, hogy vannak ismét emberek, akik március idusán nem Kossuth Lajos, nem Petőfi Sándor, nem Széchenyi István szellemét idézik és ha rájuk is hivatkoznak, akkor is Hans Heins Ewersek, Horst Wesselek és Streicherek ideológiáját tolmácsolják. Varnnak emberek, akiknek nem Petőfi Sándor az ideáljuk, ha költőről van szó, hanem Horst Wessel, vannak egyének, akiknek Kossuth Lajos szavánál többet ér a német fajbiológus, Streicher иг tana, vannak emberek, akiknek a Hans Heins Ewers nagyobb, igazibb író, mint Jókai Mór. Vannak emberek, akik — nem a Pillvaxkávéházban megfogant szent szabadságharc az eszményük, hanem másutt, idegen országban sarjadt eszmék! Igen, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, március idusának évfordulóján megszületett, a '48-as eszméket meghazudtoló márciusi 12. pont, 1937 mártiusának 12. pontja ... ★ A Turul Szövetség debreceni nagygyűlésén osztogattak egy nyomtatványt, amely ezt a 12. pontot tartalmazta. A röpiratot a hatóságok elkobozták és mégis volt egy lap, a „Virradat“, amely leközölte az elkobzott 12 pontot. Ennek a 12 pontnak a 3-ikja így hangzik: „Követeljük a nemzet belső függetlenségének intézményes biztosítása végett a magyar tájvédelmi törvény megalkotását. Követeljük, hogy a zsidóság nyilvánittassék fajnak és tartozzanak a zsidók az Országos Idegeneket Ellenőrző Hivatal alá. Követeljük a fajjányilvánított zsidósággal a vér megóvása érdekében a vegyesházasságok megtiltását, követeljük a zsidó bevándorlások megszüntetését, kitérés esetén a fajiság kötelező feltüntetését, követeljük a zsidók névmagyarosításának megtiltását és a már engedélyezetteknél négy generáción keresztül az előző név kötelező használatának elrendelését — kivétel csupán a hadirokkantak és az érdemrenddel, hadikitüntetéssel rendelkező frontharcosok, vagy, akik a magyar államnak nem pénzzel mérhető érdemeket szereztek.“ Íme, a márciusi 3-ik pontban, megkaptuk a választ arra, mit akarnak a zsidókkal. Zeng és zug az egész ország a kiáltozásuktól, minden második szavuk a zsidóságot becsmérli, mintha minden rossznak, minden kárhozatosnak a zsidók lennének az okai. ★ — Mi lesz a zsidókkal?! A gazdag zsidók sorsa, a gazdag zsidók jövője épp annyira nem érdekel bennünket, mint a más vallású nagy kapitalisták sorsa. A nagy kapitalisták minden rezsimben el tudják rendezni a maguk szénáját, a zsidó nagy kapitalisták is meg fogják találni minden rendszerben a boldogulásukat. Feléjük csak a következőket szeretnék elmondani, azt, amit előttük jónéhányszor kifejtettünk. Gondolkodjanak egy keveset! A Felsőházban Darányi Kálmán miniszterelnök a következőket mondotta: — Tisztában vagyok azzal, hogy az ifjúság problémájával foglalkozni kell, a kormány mindent megtesz ennek érdekében. Ezek a lépések természetesen nem teljsen elegendők ahhoz, hogy mindenkit el lehessen helyezni, mindazonáltal vannak tervek, hogy a kormány tekintélyes összegeknek a költségvetésbe való beállításával megoldja ezt a kérdést. Szükség van természetesen a társadalom segítségére is. A zsidó gazdagok felé, a zsidó vallású nagytőkések felé, csak annyit tondunk: gondolkozzanak egy kicsit! Nem volna-e helyes, ha a zsidó pénzarisztokrácia összeállna és önszántából, minden külső beavatkozás nélkül, spontán felajánlaná a kormánynak,hogy 1000—1500 állástalan diplomást elhelyez?! Gondolkodjanak egy kissé és meglátják, hogy 1000—1500 diplomás elhelyezése évi 12—15 millió pengő megterhelést jelentene a számukra, amely nagy összeg ugyan, de nem olyan nagy, hogy ne bírnák el. 1000—1500 diplomás elhelyezésével, kenyérhez juttatásával, segítenének Darányi Kálmán miniszterelnöknek és a kormánynak azon munkában, amely a rend fenntartására irányul is amelynek célja az elégedetlenség megszüntetése. Ismételten felvetjük tehát ezt az ötletet és mi lennénk a legboldogabbak, ha az ideát megvalósítanák. De őszintén megváltjuk, hogy nem nagyon hiszünk benne. Jól ismerjük a kapitalista mentalitást, amely egyforma kereszténynél és zsidónál! Mint ahogy minden ember azzal áltatja magát, hogy a halál pont őt kerüli el, úgy minden nagy kapitalista azt hézi, hogy az ő vagyona biztonságban van, az ő javait nem fenyegeti veszélyt k . Mi lesz a zsidókkal? A gazdag zsidókat nem féltjük tehát és egy idegszálunk sem róndul meg a sorsukért való aggodalomban. De igenis, aggódunk a szegény zsidókért, aggódunk azokért a szegény zsidókért, akik minden rezsim bűnbakkjai voltak, akik mindig mások bűneiért bűnhődtek. Aggódunk a szegény zsidóért, a kis zsidóért, akit mindenéből kiforgatnak, akit véresre vernek a Tudomány csarnokában, akitől különböző címen elvették a kenyeret, akinek munkájával hatalmas üzemek konkurálnak, akinek kis műhelyét az „egykéz“ hatalmas gépezete roncsolja össze. Ezért a zsidó és keresztény kispolgárért, ezért a zsidó és keresztény kisemberért ver a szívünk, ezért aggódunk és ezért emeljük fel szavunkat! Értők, akik semmiről sem tehetnek, értők, akiket csak baj és megalázás ér, értők, akiket véresre pofoznak a tüntetések alkalmával az utcákon, értők, akik minderről semmit sem tehetnek, GLADIATOR PENGE VEZET!