Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám

AZ EGYKE PUSZTÍTÁSA SOMOGYBAN. A trianoni végzetes békekötés Magyarország népességét kétötöd részére szorította le, a megmaradt lakosság egy részében pedig végzetes jelei mutatkoznak a lassú sorvadásnak. Egy koronájától, lombozatától megfosztott fához lehet hasonlítani Magyarországot, amelynek most még gyökere is beteg. Lassan őrlő szú porlasztja, málasztja a nemzet életének g'­d'-,­rét, pusztítja életerejét. Ilyen őrlő szú a nemzet testén az egyke. Ha a gyökér ép, egészséges, a törzs újra visszakaphatja koronáját, de van-e remény erre akkor, ha maga az is beteg s nem nő út a leszáradt és levagdalt ágak és lombok helyett ? Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy az egyke folytonos terjedése milyen veszedelmet jelent a nemzet jövőjére, a nemzet fennmaradására nézve. A nemzet fennmaradását a kellő számú utódok biztosítják s ha az utánpótlás nincs meg, a nemzet lassanként elsorvad, kivész. Még ha a halá­lozások száma fokozatosan kevesbedne a születések számának csökkenésé­vel, nem volna olyan baj, mert a kettőnek különbözete ugyanaz maradna. Nyugateurópai államokban is tapasztaljuk, hogy a születések száma foly­tonosan fogy, de ott viszont a magasabb kultúra lehetővé teszi a halálozási számoknak is megfelelő leszállítását, úgy hogy végeredményben a szapo­rodás mérlege ugyanaz marad. Nálunk azonban ez — sajnos — nem követ­kezik be, a csecsemőhalandóság pl. most is majdnem olyan magas, mint a háború előtt volt, amikor viszont a születési arányunk jóval magasab­ban állott. A háború után el lehettünk készülve arra, hogy a születési arányunk kisebb lesz, mint a háború előtt volt, mert hiszen a legproduktívabb korú férfinépességből körülbelül egyhatodrész elhullott a harctéren. Ezt a fogya­tékot azonban némileg kiegyenlítette az elmaradt születések pótlásának a vágya, amely különösen a háború utáni első években jelentkezett. Amint­­ azonban ez a pótlás bekövetkezett és a háború után nagy számban kelet­kezett házasságokból az első gyermek megszületett, az ország születési aránya szinte ijesztő tempóban megy lefelé. 1921-ben még 3Г8 volt a szüle­tési arányszám 1000 lélekre, 1922-ben már csak зо'8, 1923-ban 26'2 és 1924-ben 26'8. Igaz, hogy a folyó évben némi javulás mutatkozik, de alig hihető, hogy a három-négy év előtti arányszámokat újra elérjük. A viszo­nyoknak ily nagymértékű megromlásában —sajnos —Somogy vármegyé­nek nagy része van. Somogy vármegye Baranyával együtt a csonkamagyar­országi egyke főfészke és e két vármegye majdnem állandóan a legrosszabb arányszámokat mutatja. Somogyban pl. 1921-ben 29’5 volt a születési Társadalomtudomány. 1

Next