Társadalomtudomány, 1936 (16. évfolyam, 1-5. szám)
1936 / 1-3. szám
ALKAT ÉS KÖZÖSSÉG A SZELLEMI ÉLETBEN 25 determinálni, amelyben — érthetően — a születésekor kikapcsolódott, logikusan akaró, általános emberi sík is, visszatérve, differenciálandót és a maga eszközeivel értékké rögzíthetőt fog találhatni, illetőleg a szellemi élet egyes értékterületeivé fel- és kidolgoztatni. Más szóval : csak az életes alkati adottságok bizonyos jellegzetes találkozásai és termő megelevenedései követelhetnek formát, jóllehet viszont a végtelen skálának ekként soha meg nem ismétlődő milyenségeiről csakis azzal fogunk tudomást szerezhetni, hogy ezeket ez a születési pillanatban ugyan alvásra ítélt — a priori determináló és a posteriori birtokbavevő — gondolatiság regisztrálta és minősítette. Bár mint szellemi alkotás él, minden ilyen objektiváció mégis az öntudatlan lélekből született meg. Amint éppen a mesével kapcsolatban egyszer Frobenius mondotta, hogy : csak mint egy lelkes eredetinek szóbeli fordítása «van», ez így áll többékevésbbé minden szellemi teremtődésre. Ezért kell aztán éppen az emberi szellem jelenségeinek az időbeni fejlődéstől meglehetősen függetlenítve, azaz csak a gondolatiság mértékéig és ennek elengedhetetlensége sokáig bizonyos rendben, különben — lényegibb előéletüknek determináló voltához képest, — az amorph születési síknak a szeszélyes tartalmától még a közönséges, történeti síkban is befolyásoltatva, jelentkezniök. A költészetben most már a közfelfogás is, jellemzően, nem a hagyomány ismeretét és a technikai tudást tartja fontosnak : költőieknek olyan szellemi alkotásokat szokás osztályozni, amelyeket külön pluszként bizonyos biológiai érdekeltség és vitális érték is segített meghatározni. Amelyeket jótékony hatás, teljesség- és teljesedés-érzés, a biológiai megerősödés hitét keltve, avat újracsinálandó élménnyé és vágyott céllá, így a leírt módon létesülő szellemi jelenségek között a költőieknek nevezendőknél csakugyan : a hangsúly az eksztatikus és a hisztorikus lelki pillanaton lesz, amelyben valami elintézetlen és elviselhetetlen indulat, egy a feszültséget dinamikusan, az értelem minden különösebb belevonása nélkül levezető, dramatikus kirobbanásba megy és megélőjét ezzel megóvja a lelki krízistől. Éppen ezért lesznek, 1 L. Paideuma, 1921, 20 és kk.,v. ö. Im Schatten d. Kongostaates, 1907, 97. is.