Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-01-04 / 1. szám
TÁRSALKODÓ. 1. szám Pest Január’ 4kel 1932. ESZMÉLTETÉS.✓ Szerkezteiknél régi bevett szokás időszak-irásaik’ megindulásakor az első lapokat hosszas előszavakkal ékesíteni ’s bennük annyit igérni az olvasónak , merényit gyakorta magok sem reménylenek teljesíthetni. Szabad legyen a’ jelen lapoknak e’ szokástól — habár régi is — eltérni ’s magokról semmit sem mondani, hanem azonnal magához a’ dologhoz nyúlván az olvasókra bízni, hogy kiki ön fejével ’s meggyőződése szerint szóljon ’s ítéljen felőlük. Legyenek bár az ítéletek kedvezők vagy nem, bennünket zavarba nem hozandanak, sőt amazok nagyobbakra buzdítani , emezek, a’ mennyire alaposak leendőnek, igazítani fognak. Elkedvetleníteni egyedül a’ hallgatás lesz képes, mert időszak-irásra nézve nincs gyanitsabb jel mint a’ publicum’ hallgatása. A’ TÁRSALKODÁSI VILÁGBÓL. 1. Rendkívül feltűnő, hogy az ítéletek az iránt: ki legyen jó társalkodó? olly végtelenül különböznek mint minden iránt a’ világon, ’s hogy e’ dologban sincs végtére semmi feltűnő. — Ezen ítéletekből néhányat közlök itt, úgy a’ mint eszembe jutnak, hogy olvasóim, de kivált olvasónéim, lássák, milly szegény az belső becsére nézve gyakran, kit a’ világ jó társalkodónak kiált. Gyönyörű társalkodó ez az A, öt órányi idő mint pillantat röpűl el társaságában ! —~ Valóban? tehát olly lelkes? —* Ah nem! Egyetlenegy saját jó gondolatja sincs ’s másokéit sem ismeri. Tréfái vannak, néhány álló, ízetlen tréfái, mellyeket szünet nélkül ’s olly pontosan ismétel mint toronyőr a’ minden fertályban előkerülő dicsértesséket. — Talán igen kellemes ? — Korántsem; viselete olly otromba, olly feszes, mint tagjai. Hogyan van hát? — Whistet játszik! — —“ Vagy úgy ! ! Igen jó társalkodó, kiáltja egy asszonyi kör ez a’ B úr! ’S ez az igen jó társalkodó nem egyéb rész embernél, ki minden gonoszt elbeszél, minden jót elforgat, minden szépet elmocskol, minden ártatlant félremagyaráz , minden vétket nagyít, jó indulatot könnyelműségnek , könnyelműséget bűnnek keresztel ’s ugyanazon társaságot , mellyet most rágalmazó beszédeivel mutat, jövő órában más helyen hasonló rágalmak’ tárgyává fogja tenni. Felséges társalkodó ez a’ Cz ! riadozza egy egész társaság ’s Cz’ nevének csupa említésénél is már haholára fakad, pedig eznek egész talentuma nem ér többet egy forint harmincz krajczárnál — mert így vásárolhatnimeg gondolom azon egypár anekdotás könyvet, mellyet szóról szóra megtanult. Elméssége kivált új esztendő felé szilaj és zabolázhatatlan, mert ekkor már a’ kéményseprők’ versei ’s az ifj kalendáriomok kijöttek. A’ mennyei D ! Ez a’ társaságok’ dísze hangzik jobbról és balról ’s D’ értéke valódi, ő ugyanaz maradna ha mindjárt derékon ketté szelnék is, mert lábai hibátlanúl maradnának, D pedig a’ legfürgébb tánczoló ’s olly könnyű fejjel mint az övé ki ne röpülhetne könnyen ? E egy pompás társalkodó , mondják a’