Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-01-04 / 1. szám

TÁRSALKODÓ. 1. szám Pest Január’ 4kel 1932. ESZMÉLTETÉS.✓ Szerkezteiknél régi bevett szokás idő­­szak-irásaik’ megindulásakor az első lapokat hosszas előszavakkal ékesíteni ’s bennük an­nyit igérni az olvasónak , merényit gyakorta magok sem reménylenek teljesíthetni. Szabad legyen a’ jelen lapoknak e’ szokástól — ha­bár régi is — eltérni ’s magokról semmit sem mondani, hanem azonnal magához a’ dologhoz nyúlván az olvasókra bízni, hogy kiki ön fe­jével ’s meggyőződése szerint szóljon ’s ítél­jen felőlük. Legyenek bár az ítéletek kedve­zők vagy nem, bennünket zavarba nem ho­­zandanak, sőt amazok nagyobbakra buzdíta­ni , emezek, a’ mennyire alaposak leendőnek, igazítani fognak. Elkedvetleníteni egyedül a’ hallgatás lesz képes, mert időszak-irásra néz­ve nincs gyanitsabb jel mint a’ publicum’ hallgatása. A’ TÁRSALKODÁSI VILÁGBÓL. 1. Rendkívül feltűnő, hogy az ítéletek az iránt: ki legyen jó társalkodó? olly végtelenül különböznek mint minden iránt a’ világon, ’s hogy e’ dologban sincs végtére semmi feltűnő. — Ezen ítéletekből néhányat közlök itt, úgy a’ mint eszembe jutnak, hogy olvasóim, de kivált olvasónéim, lássák, m­illy szegény az belső becsére nézve gyakran, kit a’ világ jó társalkodónak kiált. Gyönyörű társalkodó ez az A, öt órányi idő mint pillantat röpűl­ el társaságában ! —~ Valóban? tehát olly lelkes? —* Ah nem! Egyetlenegy saját jó gondolatja sincs ’s má­sokéit sem ismeri. Tréfái vannak, néhány álló, ízetlen tréfái, mellyeket­ szünet nélkül ’s olly pontosan ismétel mint toronyőr a’ minden fertályban előkerülő dicsértessék­et. — Talán igen kellemes ? — Korántsem; vise­lete olly otromba, olly feszes, mint tagjai. Hogyan van hát? — Whistet játszik! — —“ Vagy úgy ! ! Igen jó társalkodó, kiáltja egy asszonyi kör ez a’ B úr! ’S ez az igen jó társalko­dó nem egyéb rész embernél, ki minden go­noszt elbeszél, minden jót elforgat, minden szépet elmocskol, minden ártatlant félrema­gyaráz , minden vétket nagyít, jó indulatot könnyelműségnek , könnyelműséget bűnnek keresztel ’s ugyanazon társaságot , mellyet most rágalmazó beszédeivel mutat, jövő órá­ban más helyen hasonló rágalmak’ tárgyává fogja tenni. Felséges társalkodó ez a’ Cz ! riadozza egy egész társaság ’s Cz’ nevének csupa em­lítésénél is már haholára fakad, pedig eznek egész talentuma nem ér többet egy forint har­­mincz krajczárnál — mert így vásárolhatni­­meg gondolom azon egypár anekdotás könyvet, mellyet szóról szóra megtanult. Elméssége ki­vált új esztendő felé szilaj és zaboláz­hatat­lan, mert ekkor már a’ kéményseprők’ versei ’s az ifj kalendáriomok kijöttek. A’ mennyei D ! Ez a’ társaságok’ dísze­­ hangzik jobbról és balról ’s D’ értéke valódi, ő ugyanaz maradna ha mindjárt derékon ket­té szelnék is, mert lábai hibátlanúl maradná­nak, D pedig a’ legfürgébb tánczoló ’s olly könnyű fejjel mint az övé ki ne röpülhetne könnyen ? E egy pompás társalkodó , mondják a’

Next