Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-08-04 / 62. szám

jed ’s neveli a’ naphomályt. A’ nap 11 órakor kel, alig mutatja kevéssé magát, már ismét le­­áldozik , nem melegít, nem is világit, hanem egy homályos lámpához hasonló. Déltájon bele­nézhetni , a’ nélkül, hogy fájjon a’ szemnek, a­­lig szükséges az embernek fejét emelni annak né­zésére ; ’s délután 5 órakor már a’ földet sötét éj lepi. Itt nem láthatni sem varjút sem szar­kát sem verebet; csak pintyek ’s hollók tarta­nak téli tanyát. Néha mutatkoznak ugyan nya­­ranta verebek is , de az érkező tél elrezzenti ő­­ket. A’ tél annál keményebb, minél sűrűbb a’ köd ; ez pedig sokszor olly tömött ’s erős, hogy az utczai közepén járók a’ házakat egyik oldalon sem láthatják, ’s a’ ki lovon ül, az három lé­pésnyire sem lát maga elébe, mivel a’ ló’ gőze ’s párája a’ ködöt még sűrűbbé teszi. Ha a’ lé­­lekzés szabad ég alatt nehezebb mint szokás sze­rint, akkor igen könnyen észre vehetni, mint fagy meg a’ lehelletgőz; e’ jelenet 38°nyi hi­degnél áll be; mihelyt valaki a’ ruha alól kezét kihúzza, tüstént meg kezd fagyni. A’ kényeső (szered) 40°nyi hidegnél szabad levegőn, szép csillogó kristállyá alakúl fenyü-rojtok’ képében, ’s 35 perez alatt egészen megfagyott; ekkor kis kalapáccsal ütögettü­k , ’s a’ kényeső ón gyanánt szétlapult. Ha a’ földre csaptuk , nem adott han­got; ha meghajtani próbáltuk, csak nehezen tört el; de ha szobába vittük, el lehete törni, mint valamelly hideg viaszt, ’s 12 percz múlva ismét egészen szétolvadt. Én néhányszor egy légm­érőt elástam a’ hóba ’s ott hagytam egész éjszakán által, ’s reggel úgy találám­ , hogy a’ hóban el­ásott 12°nyival kevesebb hideget mutatott, mint az, melly szabad levegőn függött. Ez oka , mi­ért rejteznek az állatok éjjel hó alá ; mert ott csakugyan melegebb tanyájok van. De ugyan mi­vé lenne maga a’ föld is, ha azt hóköntös az iszonyit hideg ellen nem védné? A’ melegebb tartományok’ lakója talán nem is hiszi, hogy az ember szabad levegőn 46°nyi hidegben megél­het? Illy kétkedő telepedjék le Jakutskban, hol a’ belföldiekkel hasonló hidegben az utczára me­nend , a’ nélkül, hogy orrát megfagylalná. Ez onnan ered, mivel a’ nagy hideg nem egyszerre jó, ’s az ember lassan lassan hozzá szokhatik. Tél’ elején, midőn a’ hideg még nem volt olly kemény, torkunkban bizonyos keserű ízt érzénk ’s azután mellünkön nyomást mint valamelly kö­rül ; de csupán akkor, ha szaporán mentünk, mi­g végleg e’jelenség is elenyészett. Készakarva me­­nénk 40°nyi hidegben sétálni, hódgallérral ’s közönséges csizmában felsőczipe nélkül. Arczun­­kat, orrunkat ’s füleinket hódgallér védé; láb és térd szenvedtek kevéssé, ’s a’ szempillák a’ lehellettől folyvást lefagytak. Félóráig tartó sé­­tálásunk ’s jó kedvvel térénk ismét haza. A’ hi­deg, úgy látszik, szintazon következést szüli, mellyet a’ hőség, azaz­ egyiránt elsüti az ar­­czot. A’ lakosokra nézve nagy szerencse , hogy illy rettentő hidegben szél nem fú; minél hide­gebb az idő, annál csöndesb a’ levegő. Azon ész­revétel , hogy a’ hidegnek nagy befolyása van az emberi szózatra ’s jeles énekesek csak délszaki földön születnek, itt valónak mutatkozék. Bár mint igyekeztünk is Jakutskban egy énekes tár­saságot alkotni, szerencsénk mostoha volt; az éneklők közt csak egy alkalmas szózat sem ta­lálkozik. — Septemberben kezdik a’ lakosok há­zaikat elkészítni télre ; a’ nyári ablakdeszkáza­tot kiszedik, ’s helyébe a’ télit (Stawenky) rak­ják be. Ezen úgy nevezett stawenky vastag , négy ’s fél hüvelyknyi széles rámából áll, mellybe egy közönséges orosz üvegből készült kis ablakot he­lyeznek. Napközben ez vastag jéggel húzódik be; azért, ha estve a’ lakos a’ táblákat bezár­ja , a’ kis ablakokat kiveszi, ’s helyűkbe egy gondosan gyalúlt deszkácskát helyez ; a’ jéglep­te ablakokat kályhára állítja, hol azok reg­gelig felengednek ’s megszáradnak. Ekkor a’ desz­­kácskákat ismét leveszi ’s a’ tiszta kis ablakot vis­szaállítja. Korább időkben üveg helyett egy tiszta jéglappal éltek, ’s e’ szokás még most is folyvást divatoz a’ jakutski vidék’ pór viskóiban. Illy jégablak nem nagy világot enged ugyan, de sokba sem kerül , ’s minden hasadás vagy olva­dás nélkül tavaszig eltart. Csak ekkor kezd a’ belső oldalon felengedni és szétolvadni; e’ mel­lett minden nap tisztáztatik a’ jég a’ rászállott gőztől. A’ gazdagok’ épületiben másnemű sta­

Next