Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-09-19 / 75. szám
zelebbi ’sim’ iszonyú csattanás támad, hasonló egy villáméhoz, midőn egy malmot szaggat össze; a’ lámpa elalszik, füstgomoly ’s vak sötétség borítja el a’ félemült vakmerőt.-------Azonban a’ pánczélos férfi érczből alkotott kép volt, csupa óramű, mellyet az öblözött föld alatt titkos tollak hozónak mozgásba. Rosicrucius’ tanitványi azt állítják: a’ bölcs mester ama’ csoda műjáték által akaró megmutatni, hogy ő a’ hajdaniak’ örök lámpáját viszont feltalálta. A’ MAI NEMESEK VELENCZÉBEN. A’ mai velenczei nemesek vagy nobilik’ életmódja — mond az udvari újság — megtűrhetőleg hasonlít elődjeikéhez, csak hogy a’ hajdani fény abból már elenyészett. A’ jelenkori Gran Signor reggeli 11 órakor emelkedik ágya’ pelyheiből, ’s miután a’ rövid pipere-asztaltól felszabadult, sorban megteszi látogatásait, vagy pedig szent Márk’ piaczán ’s ennek szomszédságában néhány órának vesztét várja be, míg a’ délutáni három óra —— az ebéd’ rendes órája itt terem. — Asztal után a’ Siestába megyen, ’s itt viszont bizonyos idő múlva veszi botját ’s kalapját és siet a’ casinoba, hol újra egy két órát az enyészet’ tengerébe fojt, mig az óra esti kilenczet üt ’s ez őt az operaházba hívja. Opera után elmegy azígy nevezett szép társalkodás’ kávéházába, hol viradtig mulat ’s még tovább is mulatna, ha a fáradt természet rajta nem követelné szokott adóját. — így folyik le e kellemes veszteglés ’s édes unatkozás közt a’ velenczei nobili’ esztendeje, ’s alig foghatni meg, milly olcsón vala képes megvásárolni az ő „dolce far niente“jét. Nem kevés találkozik ezen signorok közül, kinek ebédje (hála ezért a’ közeliévő vendéglőnek!) tizenhat soldinál többe nem kerül. Házi szükségei sem "járnak nagyobb költséggel; ő mint mérsékletes unoka megelégszik egy kis szobával azon fényes palotában, mellyet jeles ősei neki örökségül hagyának ; ő ebben mindaddig lakik, míg csak egy lakásra alkalmas szoba van, szóval, valamíg az időviharokban mind inkább korhadozó épület azzal nem ijeszti, hogy irgalom nélkül fejére omlik. GRÖNLANDI PÁRVIADAL. Az európai hősök a’ becsület’ patvar-ügyét kard ’s pisztoly által intézik el. Nem így a’ Grönlandiak. Nálok illy öszvezördülés’ alkalmakor mást kiván a’ szokás és becsület’ kötelessége, melly a’ mellett, hogy a’ dologhoz alkalmazottabb, még nagy mértékben mulattató is. Ha egy Grönlandi valamelly honnosa által megsértetik , az ezt versenyvívásra hívja ki, melly diadalküzdésnek is neveztetik. Tánczolva lép ő a’ bírálásra össze sereglett nézők’ körébe, vádpanaszát a’ legélesebb gúnyhangon énekli el megbántója ellen, igyekszik őt minden módon nevetség’ tárgyává tenni, ’s a’ nézőket ’s bírákat is arra bírni, hogy őt kinevessék ’s kigúnyolják. Végre eltávozik ’s a’ másiknak enged helyet, ki őt hasonló fegyverrel támadja meg. Ki az utolsó szót megnyerte ’s részére legtöbb nevetőket szerzett, azé a’ győzedelem. — Hinnők-e, hogy a’ neveletlen vad Grönlandi, kitől minden emberi gyöngéd érzést, becsület-ösztönt ’s lelki miveltséget kereken megtagadunk , az elménezség’ erősebb fegyverének hódolni ’s az elmeszeszély’ kitünőbb hatalmát illy mértékben becsülni képes? — O Europa ! a civilisatio !ó párviadal! HAGMERALOPIA. Az orvosi újság „Gazette medicale”‘ Párisban egy különös járvány betegségről — a’ Haemeralopiáról, —— melly egy ideig a’ belforti franczia őrseregnél uralkodott, következő tudósítást ad: „Múlt Febr. hónap’ elején panaszkodott néhány katona, hogy mindjárt nap’ nyugtával, vagy kevéssel nap’ kelte előtt elvesztik szemök’fényét. E nyavalyaben sintők’ száma eleinte csak tizenkettő — tizenöt volt; de a’ nyavalya Febr. vége felé ’s Martius’ kezdetén csuda gyorsasággal hatalmazott el. Minden estre — ha a' nap leáldozott — számos katonát lehete látni (E’ rendes betegség t. i. csak az őrsereghez szövetkezett) , kik mint ugyanannyi vakok tántorgának ide ’s tova , alig valának képesek az utat megtalálni. Soknak vezetőre lön szüksége , so-