Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-10-10 / 81. szám

322 nő volt, melly nemének gyöngédségét olly igen megtagadható ’s harczot élet- s halálra folyta­tott egymással. Ki nem ismeri valljon Miss D­­­e­­cket az adelphi színház’ bájos, lángszellemü nő-elefántját Londonban, mellyet két világrész* elefántjának méltán nevezhetnénk, olly varázs hatalommal lánczolá magához Anglia’ ’s Amerika’ szivét? De ki előtt ismeretlen, Martin urnak karcsú, aranyfürtös tündér-kecsü Miss Fanny­­ja is , ez a’ tüzesvérű, lángszemű afrikai szü­lött, a’ szép nőoroszlán, melly képes volt egy Sonn­­tagot az angol publicum’ magas kedvezésiből ki­tolni ’s minden sziveket magához hoditni? — És minő iszonyatos jelenésre vetemült időkorunk­nak e’ két — tagadhatlanúl legjelesb — szín­­játszónéja! — De halljuk, mi történt. Ducrow, hires angol lovagművész a’ liverpooli circusban Mi­ss Diecker ’s Martin urnák fenevad-társaságát egyesité, hogy a’ néző közönséget egy rendkí­vüli , soha sem látott jelenettel lepje meg. Miss Dreck’ számára a’ circus’ tövében egy különös pompás lak vo­la építve; Martin ur’ művészei pe­dig közel hozzá, elkülönzött vas kalitkákban bi­­rának szállást. A’ társaság már több hét óta — a’ biztos külön rekesztés által — minden termé­szeti elhajlás ’s ellenkező véralkat mellett is, egym­ásközt legnagyobb békességben élt; ’s íme egy szép reggelen (másnap kellett volna a’ pub­licum előtt először fellépniük), épen midőn Du­crow úr a’ lovagpályán művészi gyakorlásit ismé­telné , az ő­rszolgák közűl egyik a’ nőoroszlán’ vasas termét rosszul zárja be, ’s Miss Fanny ki­suhan. — Mint a’ sokáig korlátolt, szűk körbe szo­rított lángész, ha szabad térmezőt nyer, erejé­nek legmerészb játékira buzdúl, sígy Miss Fan­ny is, mihelyt a’ szabadság’ levegőjét szívhatá, örömét a’ legszilajabb szökések ’s iszonyú orditás által kezdé kijelenteni. A’ szolgák, kiket e’lát­vány bizonyos nyúlkedvűségbe hozott, átalták a’ színhősné’ művészi gyakorlásit illy szabadon ’s közelről nézni, tüsténti gondjok volt az istálló­ba vonulni, ’s elővigyázat okáért az ajtókat is magokra zárni. De a’ nemes nőoroszlán alacsony pornépet megvetvén , csak Ducrow úrhoz mutatá különös vonzódását, ’s villámgyorsan sietett en­nek ölelésére. Hogy a’ művész illy alkalmatlan ’s talán veszedelmes nyájaskodástól is meneked­­jék , nem talált egyéb módot, mint lovával a’ korláton átugratni; s ehhez sarkantyúra is alig jön szükség, mivel azon égő kívánat’hangjai, mel­­lyek Miss Femnny’ ajkain kiförének, bírtak annyi varázs-erővel, hogy a’ ló ne csak fusson , de re­püljön is. Martin urnak szolgájit a’ kalitkák’ te­tejére szalasztó az aggodalom, mig a’ benlakó társaság s mindenek előtt a’ majmok, sőt ma­gok a’ kígyók is Miss Fanny’ szilaj vásott vise­letén rendkívül fellázzadának. Csupán egy em­beri lélek vala még a’ hívatlan Miss’ kaczérczi­­rógatásinak kitétetve, t. i. Huguet ur, Miss Dre­ck’ udvarnoka, ki őt épen reggelivel akará megkínálni. Hű lévén asszonyához az elefánthoz, visszaborzadt az afrikai nő’ szemtelen ’s erősza­kos kecsélyitől, ’s e’ szörnyű veszedelmes pil­lanatban nem tehet’­egyebet, mint az elefánt’ hasa alatt keresni menekvést. És itt kezdődött most a’ két művésznő közt egy harcz, mellyre a’ titkos féltékenység szivüket régen tüzelő; egy harcz — szilaj ’s vad, mellyhez hasonlót a’ coulis­­seok’ titkos története nehezen mutathat. A’ nő­oroszlán tátongó szájjal ’s véres szemekkel ro­­haná meg a’ nőelefántot, ki emberbarátját véd­­ni kész lévén, fenyegetőleg jártatá ormányát (Rüssel) a’ levegőben, hófejér két agyarát lee­­reszté , ’s hatalmas első lábát fölemelte , hogy gyűlölt vetélkedő társnőjét összezúzhassa , ha az merész leend, hasa alatt rejtező barátját megra­gadni, így álla Miss Dreck ingatlanét, mint egy nagy erősség , melly az ellenségtől megtá­madást vár ’s kész ennek minden hibáját saját javára fordítni. A’ forró vérű afrikai nőt szeles vak indulatra elkapó, ’s így azon vakmerőségre ve­temült, hogy halálos ellenének egyik lábszárát megragadván, azt agyaraival dühösen marczongla. De Miss Dreck azonnal átfogó ormányával a’ dü­­hönczné’ karcsú testét, ’s olly erősen szorító ösz­­sze , hogy életpárája elakadt ’s az elefánt’ lábá­ról szívesen leoldá körmeit. Most a’ vitéz Ama­zon féligholt ellenét a’ szabad levegőbe emelő ’s olly szörnyű erővel hajította a’ circus’ másik végébe, hogy a’ daczos Miss Fanny megfeledke­

Next