Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-02-25 / 16. szám
hogy ezen Catastrophe nem igen rég törtethetett földünkön meg , ha lakosi erkölcsi kifejlődését tekintjük. — Halley igen szeretné azt állitni, hogy a’ Caspiumi tengernél ütötte főbe egy Cométa földünket, melly tenger ez előtt kerek volt;s azt is gondolja, hogy földünk éjszaki sarka vagy éjgönczöle (Nordpol) éjszaki Amerikához közelebb volt, ’s ebből akarja az ottani nagyobb hideget — mint ugyan azon grad alatt Európában — magyarázni. Annyit minden kívánható bizonyossággal tudunk, hogy nem sok ezer esztendő előtt földünk, egy igen nagy változást szenvede, ’s az előtt többet is állott ki. Földünk egész felsője egy régibbnek maradékiből látszik állani; száraz földünk nagyobb része tenger volt , ’s a’ hegyek nagy részét is borttá, hol is voltának látható bizonyitványit hagyta. Cuvier mély tudóssággal bizonyítja , hogy legkissebb okunk sincs földünk felsője öregségét 4000 esztendőn felül vinni. Az egész erkölcsi világ tehát uj, sem emlékkő , se tudományos maradvány, se más egyéb emberi jel nem mutat előbbre; ’s de Luc helyesen jegyzi meg, hogy időszámunk megváltoztatására semmi se konszern. Földünk erőszakos és nagy sebességű változásit nagy előkedvvel szeretné sok tudás a’ Cometákkali öszveütközésnek tulajdonitni; ’s csak azon megengedhető okból, hogy a’ természetben semmi egyéb mód sincs észrevehető , gondolható ; a’ meddig t. i. mostani értelmünk hat. De ha némelly változás az illy előhitet bizonyítani látszik is, más jelenések ismét nem magyarázhatók belőle. Még távolabb vagynak azon próbatételekben, mellyek földünk vagy az egész világ első létét, születését akarják a’ legkülönbözőbb képzeletek ’s gondolatok segéde áttal magyarázni. A’ kezdet s vég egy örökre megfoghatatlan valami marad az emberi észnek. Ha egy Csillagász felfedezné azon törvényeket, mellyek e’ kóborló szökevény Cometákat rendben tartják, már azután egy második Whiston — Örök hálát ’s halhatatlanságot nyerne e’ föld lakositól. De figyelme fő tárgyának tegye tökéletesen megmutatni azt: mikor ütődik öszve egy Cometa — földünkkel — mert azon milliónyi esztendő közt, mellyet kiszámitánk , az öszveütődés az igaz egyszer megtörténik, de ez az egyszer minden órában meglehet, — melly irányban áll vele szemközt, mekkora az ő nagysága , é s mellyik oldalát döfi meg szegény földünknek ? Ha ő ezt jó előre hihetőleg meg tudná mondani, úgy el lehetne készülnünk mind magunknak mind új lakhelyünknek, és seregesen vándorolnánk az új világba, hogy minden hirtelen meglépést elkerülhetnénk. De mit használ minden félelmünk, mit minden fáradozásunk , ha földünket itt nem hagyhatjuk, ’s még ha más planétába mennénk is, hát azt nem üti e épen úgy főbe egy Cométa . ’S miglen nagy szorgossággal számlálgatjuk az ismeretes Cometák útait ’s természeteit, az alatt egy ismeretlen a’ távol régiókból előáll , ’s az elsőség sasán öszvezúzza ezen hasonlíthatlan planétát, a’ bölcs emberi nemzet kis lakhelyét. 1 Nagy Károly: A’ TŰZI FÁK’ MELEGÍTŐ EREJE. Hartig szerint, (Lehrbuch für Förster und die es werden wollen , drey Bände. Stuttgart und Tübingen, 1820.) a nálunk ismeretes tűzifák különféle nemei, melegítő erejükre nézve, nyers, de száraz állapotokban, következendő irányban állnak egymáshoz. Ha t. i. a’ bükkfa’ melegítő ereje = 360 ; úgy lesz a’ jávorfáé, acer pseudoplatanus , = 410 ; gyertyánfáé, carpinus betulus = 386 ; kőrösfáé, fraxinus excelsior == 362 ; bükkfáé, fagus sylvatica, a’ mint mondánk 360 ; tölgyfáé, quercus robur = 350; berkenyefáé , sorbus torminalis = 336 ; cserfáé , quercus foemina = 328 ; szurkos fenyves pinus sylvestris , Kiefer = 319; szilfáé.