Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-05-26 / 42. szám
TÁRSALKODÓ. 42. szám. Pest, Május 1 26.' 1832-' NAPOLEON’ EMLÉKIRÁSAIRÓL. Napoleon , elbúcsúzván’ Fontainebleaubair testőreitől, ezen emlékezetre méltó szavakat monda „Most, minekutána semmi nagy nincs' többe” hátra, hogy megtegyük, el fogom beszélni azon nagy tetteket, mellyeket együtt végbevittünk.44" De ezen igéretet teljesíteni Elbában nem volt ideje , mert még hátra vala, hogy egy nem nagy ugyan, de rendkívül 11 cselekedetet hajtson végre. Még mélyebben kellett esnie, rémítőbb véget érnie; még egy országot kellett 600 emberrel meghódoltatni , egy nagy ütközetet nyerni ’s egy még nagyobbat, az utósót elveszteni, Anglia nagylelkűségéhez hiában folyamodnia’s elhagyatva mindentől, egyedül lelke’ nagyságától nem, messze a’ világtengeren útnak indúlnia, hogy egy magányos szigethonban tengjen bánattól levert, szomorú baráti közett, kik körűlé, az élő körűi, legyenek halottvirasztók. Ott teljesíthető ő végtére ígéretét, ott nézhető vissza , hat hosszú éviglen , lefolyt pályájára ’s Manzoni szerint, szemeit ott függeszthető saját emlékezetére, mint erdők’ pásztora az előtte eltünedező patakhullámokra. E’ tüzes, cselekvéshez szokott, szenvedélyes (leidenschaftlich) férfiú, ki vállain egy világ’ sorsát hordozd, arra vala kárhoztatva, hogy tett nélkül, léleksorvadólag tengődjék egyedül és örökre. Azon embernek, ki leginkább értette az élet’ szépségét, dicsőségeit élő testtel kellett halottnak lennie. Henyélésre büntette a’ sors azon lelket, melly fárasgtatatlan munkálatban élt; eleven halálra, kinek az élet olly becses volt. A’ lelánczolt óriásnak ezen helyezete szüle azon beszéleteket, mellyeket Las Gases egybegyűjte,t az emlékiratokat, mellyeket a’ császár ön maga szerkeztetett. Las Cases munkája az olvasók érdekeit tökéletesen kielégíti; az ember Europa’ hódítóját élve látja maga előtt ’s világosam érzi, hogy a’ felhozottak valóban’tőle veszik eredetüket, azonban mind ez még nem olly emlék, mintázom nevezetességek, mellyeket Napoleon önmaga diétáit. Itt a’ rendkívüli ember’ gondolatai elhatározottan ’s a’ beszédnek minden történetes árnyazatitól szabadon jelennek meg előttünk. ’S még is, azalatt, hogy sok középszerű ember’ emlékirásai , mellyek olly kevéssé bizonyosak a’ milly kevés talentummal vannak készítve, nagy szerencsét tevének . Napoleon’ emlékirást igen egykedvűleg fogadtattak a’ publicum által még magában Francziaországban is , ’s kevesebb példány terjedt el belőlük mint Bourienne’ emlékirásiból. Kétséget nem szenved, hogy a’ császár’ saját munkáiban nem találni azon érdekre, melly minden máséban meg van, ki felőle ír. Itt nincs ön személyének festése, nincs e’ vagy ama titok’ megfejtése, szóval, semmi érdekes jelenet — ámbár az egészben felvilágosítás , ámbár a’ történteknek csodálatra méltó előterjesztése , ’s festések vannak benne, mellyeket semmi más írásban nem találhatni. A’ sok merő hadi észrevételek’ egybehalmozása mellett azonígy nevezett érdekes kicsinységek’ hiánya eszközlé azon parányi részvételt , mellyel Napoleon’ emlékirást al publicumban fogadtattak. A’ magas szellem előtt azon apró föltételek, mellyeket mint sajátképen munkáló okokat szeretne az ember előhordva látni, semmiknek tetszettek , mert a’ következeteket soha sem ezek szülik. Napoleon mindig csak a’ nagy, egyetemes okokat" látja, egyedül ezekben hiszen.’s ezeket hord*--