Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-09-26 / 77. szám
TÁRSALKODÓ. Pest, September’ 26kia 1832. 77. szám LENGYEL VENDÉGSÉGEK A’ XVII-dik SZÁZADBÓL. (Beauplainak Skrainét tárgyazó iratiból.) Ha a’ lengyel nemesség’ fegyverkezése ’s hadi tapasztalása a’ mieinkhez nem hasonlíthat is *) , az itt következő festésből látni fogjuk , hogy nálok a’ lakomák ’s vendégségek sokkal fényesbek, mint egyéb nemzeteknél. A' fő urak vagy az úgy nevezett mágnások a’ lakmáros fényűzésben elsők; a’ dúzsgazdag és kevésbé módos úr — mindegyik , világi javainak mértéke szerint — igyekszik vendégit lehetőségig pompás lakomával megtisztelni, 's én korán sem nagyítom a’ dolgot, midőn azt állítom, hogy egy közönséges lengyel ebédnél sokkal nagyobb bőség mutatkozik, mintsem nálunk olly ünnepi lakomán , mellyre a’ vendégeket meghívni szokás. Innen könnyű elgondolni, mi fénnyel járjanak az olly vendégségek, mellyek a’ Lengyeleknél rendkívüli alkalomkor adatnak, p. o. Varsóban országgyűlés’ idején, kiváltkép olly napokon, midőn ülések nincsenek. Ekkor a’ vesztegetés és pazarlás legfőbb pontra száll ; a’jelesebb mágnások ’s koronatisztek illyenkor 50, 00,000 livres költséget tesznek egynapi vendégségre. Itt ők semmit sem tudnak moschusról (pélmáról), ambráról vagy gyöngyökről, semmit drága fűszerről, mellyek más országokban a’ házi szerencse’ sírját megássák. A’ lengyel étek átalában véve igen közönséges, rosszul van mindegyik készítve; az érdem csak az egészben van, t. i. hogy legnagyobb bőségben hordatik fel. Az inasok’’s udvarló szolgák’rablás szomja — mint alább látni fogjuk — nem kevéssé segíti a’ költséget nevelni. El lehet gondolni , mennyibe kerül illy vendégség, ha azt mondom , hogy egy számadás jőve kezemhez , melly szerint egy vendégségre csupán üvegpoharakért 100 ezüst tallér adatott ki; ámbár Lengyelországban az üvegedény igen olcsó. Közönségesen illy ünnepi lakomára csak 4—5 senator hivatalos , melly számhoz né Beauplan úr a’ 19dik században* nem igy beszélne !! A' közlőnélp jegyzése, ha a’ királyi udvarnál lévő külkövetek járulnak. A’ vendégeknek ezen száma a’ költséggel nem áll legkisebb arányban; mindegyik hivatalos senator 12 —15 nemes emberrel jő, úgy hogy nem ritkán 70—80 vendégszemély ül asztalhoz. Három asztal — mintegy száz lábnyi hosszú — állíttatik öszve, ’s azt három vékony igen szép abroszszal terítik be; az asztali edény mind ezüst ’s megvan gazdagon aranyozva, mindegyik tányérra kenyeret tesznek serviette alá , melly nem nagyobb egy zsebkendőnél, ide járul még egy kanál, de semmi kés. (!) Az imígy terített asztalok egy nagy hosszú teremben állnak, melly' nek egyik végén egy büflet találkozik, melly ezüsttel gazdagon fel van ékesítve ’s díszes kis korláttal körülfoglalva; ide csak a’ házi felügyelőnek szabad udvarlóival belépni. E’ kerítésben gyakran 8—10 különféle ezüst tálat láthatni, s tányért olly mennyiségben , hogy embernyi magas rakatokra nyúlnak, jóllehet a’ Lengyelek épen nem kis termetűek. A’ büfléttel átellenben, többnyire az ajtónál, egy kar (chorus) van építve, mellyet énekesek ’s musikusok különféle hangszerekkel foglalnak el. Ezek nem mind játsznak egyszerre, hanem hegedűk teszik a’ kezdetet, azután kürtök következnek, ’s végre bérlett ifjú emberek e’ hangszereket énekszóval váltják,melly a’ fülnek korán sem kellemetlen hang. Másika és ének váltakozva a’ vendégség’ végéig tart, ’s hogy a musikusok kötelességüket minél buzgóbban teljesítsék , ételben ’s italban torkig lakoznak. Ha az asztalt különféle étkekkel a’ tá~ lok’ sokasága elborította , a’ vendégek az ebéd-terembe meghivatnak, hol őket négy nemes ifjonc?, készen várja ; kettő egy ezüst mosdót tart, melly meg van aranyozva , ’s átmérőben három lábnyit meghalad , ’s egy illendő nagyságú kézi medenczét hasonlag ezüstből ’s megaranyozva ; ezekkel ők az urak elébe járulnak, hogy kezeiket megmoshassák, ’s azután két más nemes ifjoncznake engednek helyet, kik egy, három rófnyi hossiftit