Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-09-18 / 75. szám
más egyébben vannak, nagyságuk és színük is jegyzi a’ fensőbb vagy alsóbb lépcsőket; egyéb öltözetük többnyire egyszerű ’s egyforma. Egy arany vagy klárisgombról ismerhetni a’ generált, egy lazurkő-gombról az ezredest, sőt a’ császár is csak az által különbözteti magát az országnagyoktól, hogy fejfedezetén egy nagy, magasbecsü gyöngyöt visel. E’ gombokon kívül még az úgy nevezett foutsák iskis négyszegletű atlantszalagdarabkák, mellyeket vállon szokás hordozni, kitüntető jelül szolgálnak. A’ polgári mandarinok’ vállszalagán egy kivarrott madarat láthatni, a hadi-tisztekéin egy vad állatot. Egy másod-rangú tiszt az ő „fontsá“ján egy oroszlánt; egy harmadik rangú polgári mandarin pedig egy papagájt v. szajkót visel. Mindazáltal azon öltözeteket, mellyek illy vállszalagokkal diszitvék, csak udvari tisztelkedés ’s más ünnepi alkalomkor veszik föl. — A’ dunaiak’ öltözete, főkép a’ férfiaké, igen költséges. A’ mandschuknak ’s dinaiaknak, bármiily rendbeliek, minden évszakra különös ruhát kell hordozniok ; ’s azoknak, kik két hivatalt viselnek, nemcsak három rendbeli öltözetük van, hanem még több, másféle is, mellyeket udvarláskor ’s egyéb vallási ünnepeken vesznek föl. Az alsó néposztályok’ ruházata kalikóból ’s nankinból, a’ főbbeké atlaszból ’s kasimirból készül. Kék, vidaszin ’s fekete a’ legdivatosb színek ; az asszonyok mindazáltal a’ rózsapirost sárgát és téglavöröst inkább kedvelik. A’ férfiak’ czombruhája (nadrág nankinból v. selyemből áll ’s a’ chinaiak’ nagyobb része hasonló anyagból hord csizmát is; azonban a’ gazdagabbak ezt fekete atlaszból csináltatják. Csipeket is szokás hordozni, de ezeknek talpa, valamint a’ csizmáké, igen alkalmatlan, mivel hüvelynyi vastag papiroslapból van készítve. Jeles, előkelő emberek tojásgömbölyü sipkákat viselnek téglaveres atlaszból, mellyek feketén szélezvék é s rajtok gomb gyanánt arany makk díszeleg. E’sipkák’ szérzete , valamint azon anyag is, mellyből készültek, az esztendőrészekhez képest különféle; nyáron e’sipkákat bársonybul csinálják, télen pedig menyétbőrbül. A’ nép’ alsó osztálya a’ zordonabb évszakaszban ürübőr-sipkákat hordoz. Az aszszonyok’ öltözete nem sokban különbözik a’ férfiakétól. Ők kitűnő gondot fordítnak hajokra ’s ezt különösen a’ legjobb ízlés szerint értik rendezni és csinosítni. A’ mesterséges virágok, gyönyörű arany tűk, drágakövek, arany pillangók as ő rendszerint barna arczukkal kellemes contrasztban mutatkoznak. Jóllehet a’ chinai asszonyok nincsenek becs ,és báj nélkül, ámde a’ georgiai ’s egyéb ázsiai szépségekkel öszvehasonlítván , árnyékban maradnak. Vannak még Pekingben olly asszonyok is, kiknek testbőrük európai szint játszik , a nélkül hogy e’ szint mesterkézett festéssel, a’ mi Chinában olly szörnyen divatoz, idéznék elő; de az ő kicsiny, fényes bogár-szemök nem bír ama’szelíd, édes bájjal, mellyel sugárzik és hódít egy európai hölgynek kék szeme. Chinában egy asszony-alak csak úgy tartatik való szépnek, ha besüllyedt szeme , kissé felduzzadt ajaka , sima ’s korom-fekete haja ’s minél piczinyebb lába van. Ki ezen utolsóval bír, az chinai ízlés szerint remek szépség. Hogy e’ főneme a’ szépségnek előidéztessék, mihelyt egy leányka világra jő, lábait szíjakkal, a’ mint csak lehet, összeszoritják, azután erős szalagokkal körülfűzik, hogy a’ lábujak el ne érhessék azon nagyságot, mellyet a’ szabad természet fejt ki. Egy leányzónak lába, — sarkát is hozzá értvén — közönségesen öt hüvelynyi hosszú. Az asszony-lábbeli ezen idétlen növést még feltűnőbbé teszi. A’ boka-csont majd mindig éktelen vastag ’s a’ hús rajta szörnyen felduzzad ; mit azután atlasznadrág által törekesznek eltakarni, mellyek alul rojtokkal és széles hímvarrásokkal diszitvék. Ezen balgatag ’s kegyetlen szokás okozza, hogy az aszszonyok’ járásiban egy kellemes mozdulat sincs, hogy ők inkább szédültek gyanánt tántorognak , mintsem szabadon lépnek. Belföldiektől hallók, hogy az alsóbb rendbeli asszonyok is szorítják lábaikat, de koránsem úgy, mint a’ fődámák, kik fényes börtöntervveikben vezető vagy támasz nélkül alig biczeghetnek. E’ kegyetlen szokás’ eredetét a’ chinai féltékenységnek tulajdonítják; némellyek azonban azt hiszik, hogy e’ szokás nem igen régi, mert Marco Polo, ki Chinát a’ 13dik században meglátogatta ’s az e földi asszonyok’ szépségéről igen sokat beszél, e’ korcs divatot egy szóval sem említi. A’ lakházak Pekingben — a’ kézműves’ egyszerű hajlékától kezdve a’ legfőbb kormánytiszti palotájáig — mind csak földszintiek ’s égett téglából, keményített agyagból ’s fából épitvék , egy fallal kerített téves udvarnak színfenekén emelkednek föl, úgy hogy az utczáról csak az épület’ te