Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-10-19 / 84. szám
illy alkalommal gyakorolni szokott ragadozásit hátráltatni. Est fele szűnni kezde Nápoly’ táján ezen csudálatos hamueső’s egy gyönge éjszaki szél’ fuvalma által, a hamuval terhes felhők. Torre deli’ Annunziatán túl a’ castelamare-i, saerno-i, nocera-i, pestumi ’s egyéb hegyekre vonultak, ’s annyira elhomályositák a’napvilágot, hogy némelly helyeken az említett hegyek körül, 16. 18. óráig , gyertyát vagy szövétneket kelle a’ lakosoknak gyújtani, hogy magokat ezen második egyiptusi sötétségben kiösmerhessék. — Utazók, kik Pe s tum felé indultak (a’ cs. kir. ausztriai fő táborpap társaival , elveszték a széles országutat ’s órákig bolyongtanak , mig ismét rájöhetének ; mert a’ sűrűn eső hamu, a’ gyertya és fáklyavilágot is eloltá. — October’ 24ikén éjfél után , ismét uj , rettentő nagyságú hamuoszlopok szállották föl, különféle tölcsérekből, mellyek megfordított homok-obeliscusokhoz hasonlítván, nagyságukra nézve az előbbieket jóval fölülmúlók elannyira, hogy korán reggel az egész égbolt egyalakú vastag, piros fátyollal (minthogy felhőnek mondani nem lehet) volt bevonva. — Most tehát se hegyet, se eget látni nem lehetett; a’ nap, holdhoz hasonlíta , mellynek sápadt világánál egy távolabb tárgy sem vala kivehető. — Havazni kezdett ezután ; de nem hópöhöly, hanem vörösbarna, szállóhomokhoz hasonló hamu ; ’s ez délutáni 2. óráig folyvást sűrűbben esett. — ’S ekkor kezde Nápoly, Aversa és Capua körül egy kevéssé fölvilágosodni, midőn a’ hamueső szündögelt ’s a’ rákövetkezett éjjel alig volt már észrevehető. — De Vezúv déli ’s nyugoti szakán, Resina, Torre del Greco, Torre dell’ Annunziata, Ottajano-tól szinte Saerno-ig, Nocera 's Pompeji körül, hol erősebben , hol gyöngébben , egész tiz napig tartott ezen hamueső ; mivel a* majd ötven ölnyi magas tekének leszakadta miatt, két olasz mérföldnyire tágasbult tölcsérből, az előbbi homokoszlopok helyett most már, siket földalatti zajgás közt, homokos porfellegek emelkedtenek, mellyek a castelamare-i és sorrento-i hegyeken túl vonulva, nyugatra egész helységeket elleptek. — Ezen napon october- 2 tikén a legcsekélyebb szellő sem lengett;’ kifáradt természet egész ünnepélyes csöndben átszéli nyugodni. — A hamucsőg Nápolyba érkezett hiteles tudósítások szerint) elhatott Capua-n tól Sessa-ig, a’ római országutra , Garigliano-ig, Molo di Gaeta, Ponte Corvo-ig, — és az Abbruzzo-kban szinte Chieti-ig, az adriai tengerszéleken . — Benevento-ig, Aveilino ’s Pestumig, sőt Sicziia-ig. — Il ahogy ekkor erősb éjszaki szél keletkezék , tán elfogta volna hordani ezen hamuesőt Afrikába, Egyiptusba , Syriába ’s Konstantinápolyba, mint az 79. 472. és 1631 dik esztendőkben történt. — A’ sötétség, mint emittém, nagy volt e’ napon ’s különösen Portréi, Kes ina, Torre del Greco, Tore dell’ Annunziata, Salerno-ban is egyebütt, még hosszabban tartott ezen rettenetes éj. — A’ most érintett helységek’ lakosinak, sőt még a’ nápolyiaknak is Ponte St. Maddalena körül, lámpásokkal ’s fáklyákkal kelle járniok, hogy meg ne ütközzenek. — De, még ez világosság is olly csekély volt, hogy a’ vastagabb testté változottnak tetszett levegőben, ha bár tekintetbe nem vesszük is a’ szemek’égető fájdalmát, — alig láthatott az ember három lépésnyire maga elibe. — Nápolyból ezrenként tódultak gyalog, lovagos kocsikon az ottlevő számos vidékiek, helybeliekkel egyetemben Vezúv’ környékire , hogy ezen sötétséget közelebbről tapasztalják ’s magokkal erős — hetekig tartott — náthát ’s hurutot hozzanak. — Kiváltkép különös volt ekkor a’ hamuval ellepett szépnemet látni! — Három nap tiltva volt minden nyilványos mulatság. A’ játékszínek bezárattak; de annál inkább töltve voltak imádkozókkal a’napest nyitva álló szentegyházak. Különnemű bucsújárók húzódtak fáklyavilágnál ahitatoskodva az utczákon föl s alá, siránkozó szavakkal esdekelvén a’ csudás Madonna della Grotta, mint szinte az ország’, de különösen a’ főváros’ védszentje — San Gennaro’ segedelmükért.— Végre estve felé megállóit a’ hamueső ’s nappal jön. Közönségesen lehetett látni az elöntés’ félelmétől most már megszabadúlt lakosok’ arczain a’ vidámságot. — így végződött 1822. October’ komolycsöndes, szomorú, fölötte veszedelmes és örökre nevezetes 24ike. — Az elemek’ zendülése által ekként keletkezett volkáni mozgásoknak hosszabb időre van szükségük, míg előbbi csöndes állapotjokba ismét visszaléphetnek ’s magokat a’ régi súlyegyénbe teljesen visszahelyeztetik , azért még tovább is száll-