Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-10-23 / 85. szám

Lúgosra is. A’ Búzás feletti tetőn érzelgésimnek áldozam. A’ kékellő távolbérczek , a’ Temesfolyó’ tág ’s tündér völgye, az előttem pompázó halmok, lejtők ’s csörgetegek, a’ viradás’ első sugarában tükröző rengetegcsúcsok’hajnalaranya, a’ligetes és csatlajos vidékben fel-feltűnő veres tornyocskák, kastélykupok ’s a’ korány’ bájaival enyelgő természet’ kelleme, borsodi honomba varázslának viszsza. Boldúr mellett zörge kocsim Krassómegjének a’ honban az elsők közt pompázható ’s általam is sokat járt jókaru , kövecses töltésére, melly Lugosra, Karansebesre, Mehádiára ’s Orsovára , más felől Erdélybe vezérel; de én csak a’ csukás-érig haladék most azon, mellyen azur-szinbenilloga előmbe még messziről Krassómegye’ vashida. Gabriela! Láttam a’Ferencz-vashídat. Ohne csudáid elragadtatásom’! Hazánk nem szült még illyes műveket; ’s én a’ láncz- ’s vashidakról csak olvasni valók szerencsés holmi vázlatokat eddig. Csak röviden említem. Ösmersz , milly felette szeretem a’ természetet ’s csak természetesenromlé. A’ hidterv és összeállítás, a’ mathematikai ’s bányászi tudományokban jártas ’s most Ruszbergen (Krassómegy.) bányaműveléssel foglalatos krassómegyei oraviczai születés, Madersbach’ munkája. Hossza 30, szélessége pedig mintegy 10 lépésnyi. Rajta a’ két gyalogutat képző ’s öntött vastéglákból, vagy talán inkább ládácskákból készült 4 hídkar-íven, melly a’ nagy súlyú hidat tartja, függ az egész műtömeg, úgy azonban, hogy ezek, a’ tölgyfa-padlókat alulról a’ hid’ hosszában felfogó 4 vasláncczal, a’ hídfőnél kapcsolatban állván, a’ teherviselésben egyiránylag rokonulnak. És ezen 4 ívnek, a’ 4 láncczali kölcsönös viszonya varázsolja, úgy szólván, önmagán függővé az alkotmányt. Itt ott a’ csatoló vasakat erősbeknek, a’ srófok’ százait néhol lefejezetteknek ’s a’ hídfőknél levő diszrend-rostélyokat, mellyek már is ingadoznak, szilárdabbaknak óhajtanám. Maga a’ hid rendületlen állt előttem nagy terhek alatt is. Egyetlenegy lehet ez a’ maga nemében Európában, illy tervként legalább. Krassó én szent áhítattal veszteglők hidad’ pompás íveinél, szertetagolt hazámnak derülő jövendője lebege szemem előtt ’s hóduló tisztelettel emlitem itt nevedet. * És bár itt ott kopár telkeid, alázottan tekintenek is ama’ boldogabb Kanadánokra, e’ hid ’s jó karú országutaid, méltók örökitni emlékedet. — Terjesznyegemet jól szemembe huzva , sieték vissza villám ’s zápor közt Lúgosra. A’ Temes’ partján egy roppant épület tünék szemembe , melly már tető alatt áll. A’ lovaskatonaság’ kaszárnyája ez ’s tömérdekségire nézve alkalmasint bármellyik illy neművel mérkőzhetik a’ honban. Utóbb a’ megye’ kórházát pillantom meg , melly kerttel , orvoslókkal ’s betegek’ osztályival van ellátva. És ez mind Krassómegyében! édes hazánk’ határain! Örökké tisztelitek legyetek szép lelkek Ti! kiknek szivök a’ művészek előtt nyitva áll ’s kiknek a’ természet’ szent törvénye gyújt világitó fáklyát, az élet’ sötét ösvényei előtt. — Ne aggódjál érzelgésimen. Ollykor ollykor érzelegni is kér. Nyugtassd szived’ a’ végzés’ intésire. El ne felejts. Függelékül — mint szoktam — vedd tőlem koszorúsunk’ eme’ szavait: „Ernyőt keress, ha készül borulni, Szenvedj , ha nem tudsz hová vonulni . Fordulhat a’ szél.“ Bárány Ágoston. KÖRÖSI SÁNDORRÓL. A’ ,,Tudományos Gyűjtemény’ folyó évi Iső füzetében tudósittatva vagyunk Körösi Csoma Sándornak szerencsés megérkeztéről Calcuttába; abból tudjuk azt is , hogy a’ részére küldött pénzsegedelmet nem fogadta el, hanem azzal hazánk számára Sanskrit nyelven irt könyveket akar vásárlani ’s hozzánk megküldeni. Illy nemes szándék még nagyobb tiszteletre gerjeszthet utazónk iránt, ki Desnoyer szerint szegény állapotban érkezett a’ fővárosba meg, ’s az ottani ázsiai tudós társasági fogadta őt fizetésért szolgálatjálta fel. Itt következik Desnoyer’ levelének tartalma , mint az , a’ párisi ázsiai tudós társaság’ gyűlésében 1832. másodikán felolvastatott. Irta azt barátjához Marcelhez , ki egy időben a’ királyi könyvnyomtató intézetben felvigyázó volt. „Megérkezett Körösi Csoma (Kosmo de Coros, Erdély’ fija Calcuttába, kit a’ nyugtalan tudnivágyás ’s élénk kívánság arra bírtak , hogy a’magyar nemzet’tőkéjét fölkeresse’s a’ régi ázsiai nemzeti költözködések’ útján nyomára akadjon nemzete’ hajdani korának, így vizsgálódva behatott *) E’ szavat Szegeden hallani először, hol az alsóbb polgárság él vele hellyel közzel. Akár nap- akár esemei legyen az, terjesznyeg a’ neve.