Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-01-16 / 5. szám
5 szám Pest, január’ ládikán 1833. ■ . ■ ■ . —^ ; ;—; ;—: TÁRSALKODÓ. MADRIGALOK. *) 1. ALKONY. Esthomály teríti enyhe pamlagát, Nap bíborban rejti hegy mögé magát; Hold szerelmesen süt lágy felhőkön át, És vezérli nyájas Venus’ csillagát. Minta’ hold vezérli Venus’ csillagát: Úgy visz Bella engem földi vészen át. 2. LOTTI11A. Szeme kék, májusz ég, ’S lelke mint a’ tiszta lény Olly szerény : — De mit ér, ha szíve jég! Így a’ legszebb földi lény Csalfa játszi éjszakfény! — Beeskó. AGGÓDÁS. Legyen mennyem sír utáni Boldogsága köny és bú, Csak egy lányt tudjak találni, Ki egyhez hív ’s nem hiú; Csak egyet! ki a’ földi lét’ Édes kincsét, szerelmét, A’ szív’ magas hó érzetét Többek közt nem osztja szét. Hajh ! de merész kivánatom — Kár, hogy soha sem bánhatom — A’ leányszív akkor hív, Ha nincs több kéz, nincs több szív! S. B. ÉRTEKEZÉS A’ VAUDEVILLERÓL. (Vége.) Ugyanis a’ vaudeville nem egyéb, mint városi népdal, még pedig ének-dal. Ezt a’ dalosztályt kelle tehát előbb megállapítanunk, mielőtt megmondanák, mi a’ vaudeville. Ezen osztályt jelöli a’ Franczia közös „chansons“ névvel, mellyre nekünk egy szavunk nincs; ez az, mellybe minden ollyas költeményt vehetni, mellynek külseje csak énekelhető lyrai, de fő tárgya nem érzelem. Különösen a’ vaudeville* tárgyát a’ városi nép’, azaz városi összes lakosság’ saját gondolkodása, érzelme ’s cselekedetei teszik. ’S most már gondoljunk [olly várost, mint New-York, London , Roma , Nápoly és Paris , mellyben a’ társas élet az intensitas’ és különféleség,’ letz nagyobb fokán, a’ városi lakos mint ember és polgár az élet’ és status’ minden visszonyaiban , érdekeiben, erejében és gyöngéjében, örömiben és fájdalmiban ; szóval egészen kifejlett ’s jegyzett (marquirt) sajátságaiban él és gondolható ; milly dús, milly vonzó tárgy! hány kép, character, jelenet, tett, szokás! mennyi tárgy a’ legkomolyabb leczke , a’ legdévajabb elmésség , a’ legcsiklandóbb rajzolat, a’ legsarkalóbb gúny, a’legpiquántabb comicum’ ábrázolatára ! A’character- és történeti festés’ legdusabb tára , a’ politikai, moral (erkölcsi) és életphilosophiai speculatiók’ egész mezeje nyitva áll itt a’ költő előtt, ’s a’ korlát, mellynek magát alája vetni kénytelen , vagy is inkább mellyet itt magának önkényt szab, az, hogy mindez, ha már költőileg , azaz belső tökéletes formára alakítva van, hangjában ’s külsejében is a’ városi nép’ és élet’ színét viselje, annak nyelvén (tehát a'csinosabb conversationn) hassék ’s a’vers dal-musikára vétethessék, énekeltethessék. Ugyanezen korlátok miatt a’ vaudeville, mint dal, legkevesebbé tűri a’ tettnek drámai alakítását* ’s az érzelmi és elméleti extremek’ tárgyul vételét, így a’ komoly, tiszta, kivált fájdalmas közöljük e’ két Madrigált, mint ritka terméket a’ magyar költészet’ mezején. Illy kecses apróságink még eddig nincsenek; óhajtanak azért, hogy’ néha illyes miket is vehessünk. A red. Vaudeville-, vagy Comedie-vaudevillenek neveznek a’ Francziák apró víg- és érzékeny játékokat is, mellyeknek Parisban 1711 óta külön színházuk is van. A’ tárgy itt is a’ fővárosi életből vétetik , ’s a’ darabot mindig egy vaudeville rekeszti a játszó személyektől strophánként énekelve; de természetes, hogy magát e’ vaudeville nevezetű vígjátékot is a’ vígjáték’ törvényei szerint kell bírálni.