Társalkodó, 1833. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-08-07 / 63. szám
TÁRSALKODÓ. 63 szám Pest, augustus’ 7dikén 1833. EGYKÉT SZÓ AZ IMMUNITÁSRÓL ÉS PRIVILÉGIUMRÓL. A’ deák szó immunis (mentes) olly személyre vitetik, kinek semmi közbaj , dolog, hivatal vagy tereh nem nyomja vállát ’s így fel van mentve minden activ cselekedet alól ’s Önkényétől függ az éldegelés mellett (melly passiva functiója csak az ember’ életerejének) valamit megtenni vagy meg nem tenni. Az adó ’s más közterek alóli mentesség’ nyomairól nyilvános jelek mutatkoznak mind a’ kihalt mind az elő nemzetek’ történeteiben ’s a’ dolognak helyes vagy nem helyességéről csupa szemlélődési után (theoretice) biztos ítéletet nem hozhatni, hogy az mindenkit megnyugtató legyen ’s társaságos szövetkezésinket ne bántsa. Míg a’ theoriai vizsgálatok csak magokban zártak ’s a’ természeti törvény’ metaphysikai elveivel bajlódnak, addig azok magokban ártatlan gyakorlásai gondolkodó tehetségünknek; de mihelyt gondolatunkból kiszállunk az életre , a’ mi már beszéddel ’s írással mindyárt elkezdődik, lehetetlen össze nem ütköznünk a’ fennálló renddel. Hátha még theoriánkat praxisra akarjuk húzni, mennyi nehézségek tornyodznak a’ legjobb szándék ellen is össze? Mellyeket egy Ildik Fridrik , Ildik József ’s Napoleon minden nagy hatalmak mellett sem tudtak meggyőzni: egy kis ponton álló magányos ember annyival kevésbé gondolja azt, hogy a’ világ’ forgó nagy kerekének külsőji közé vakmerően csaphat, vagy hogy az, a’ mit magának tisztának ’s jónak gondolt, közönséges criteriumu élet-igazság. Mert egyetlenegy illy nemű igazságot se hozott még ember, mióta fen áll e’ világ, életre, hanem csak törekedett azt gondolatja szerint életre hozni, midőn a’ közönséges criteriumu életigazság mindig a’ dolgok’ összejöveteléből magától foly ki, mellyek’ kormányát láthatatlan erő vezetvén , a’ mi időszaki igazságunk az örök igazságnak csak gyönge árnyéklati ’s ezek a’ Jelent a’ Múlttal ’s Jövendővel nem úgy kötik össze, mint mi időszaki emberek magunknak képzeljük, hanem nagyobb dimensióban, mint azt véges ember csak fel is foghatná. Ez azoknak legyen mondva, kik teli torokkal lármáznak minden mentességek és kiváltságok ellen, felejtvén Burkenak velős szavait, hogy a státustudományt mint más tapasztalati tudományokat nem construalhatni a’ priori, sőt a’ tapasztalatnak is hosszasnak kell lenni ezen practikai tudományban, mellyet egy emberi nyom nem adhat meg. Közönséges jelenet az minden nemzet’ történetiben , mellynek csak históriája van, hogy előbbkelő (primor-potior) nemzetségek külön váltak a’ közrendtől ’s megkülönözések’ külső jeléül privilégiumokat szereztek vagy nyertek, melly jelenet valamelly nemzetnek gyermeki, férfias és öregkori állapotjában is bizonyos módosítások alatt egyiránt jő elé. Magok a’ módosítások is nem annyira a’ privilégiumok’ eltörlésiben , mint inkább azoknak nemzésről nemzésre átszállításukban mutatkoztak; ’s ha már egy illy ezreket áltálért históriai adat, melly kétséget sem szenvedhet, közönséges bélyegű az emberiség’ történetiben, annak mélyebb gyökereinek is kell lenni az emberi természetben, mintsem hogy az illy privilégiumokat egyedül erőszakból, visszaélésekből vagy tudatlanságból kellene származtatnunk. Sőt utoljára is földi dolgaink a’ természet’ felsőbb rendében kapván meg elhatározottságukat, józan okosságunk a’ kijelentett vallás nélkül is fogná parancsolni, hogy a’ ius quaestiumot nem erőszak, hanem kárpótlás egyenlítheti ki valamelly status’ megváltozott körülményeivel ’s a’ személyeket, kik csak örökösei a’ természet’felsőbb rendüségéből kifolyt privilégiumoknak, igazságosan semmi sértés nem érdekelheti; ’s az a’ sursum és deorsum, a’ mellyet franczia revolutio elkövetett, minden magyarázatok mellett is egy megfoghatatlan tünemény. — Ilyen maga a’ privilégiumok’ származása, melly eredetét a’ természet’ titkon munkáló törvényeiben veszti el , mellyekért közönséges históriai adatok épen úgy kezeskednek az erkölcsi világban, mint a’ tapasztalat’ adatai a’ physika’ titkos törvénybre vissza-