Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-09-17 / 75. szám
repet játszanak, mint az emberek; másik neme az elhibázott drámai műveknek a’ szívreható, érzékeny familiai v.háznépi ábrázolatok, mellyekben Iffland a’ mester; ezen hibába esett maga a’ nagy Schiller is „Ármány és Szerelem“ czímű darabjában, Göthe is Clavigójában és Stellájában. Hogy e’ nemű daraboknak nagy játékszini hatása s az erkölcsiségre és életre hatalmas befolyása van, nem tagadhatni, de más részről minden költői érdemtől üresek ’s írásukra egy középszerű elme is szélesebb világismerettel kapcsolva elég. — Sokan legnemesb drámai lelket mutatnak, de sötétkedő, lélekkínzó mysticismusba vannak merülve, millyen Müllner, kinek „vétek’ stílya“ egy a’ német dráma’ legfölségesb szülötti közül, ha tőle a’ benne uralkodó, lélekkínzó ’s kellemetlenül érdeklő vaksorsot ’s mysticismust elgondoljuk; illyen Grillparzer az ősanya’ költője, Houwald a’ kép’költője ’s a’. A’ német vigjátékirók közül Kotzebue Ágoston ’s Ziegler a’ legolvasottabbak, kiknek költői érdeméről ’s nemesi ízléséről szó sem lehet, bár némelly nehezen emésztő urak, mint concoello-segédek iránt, őszinte hálával lehetnek. — A’ legújabbak közül Haupaeh több népszerű ’s részint mysticus drámák’ költője , ’s jó hatású vigjáték-iró , és Bau er n f ed finom vígjátékok’ nemében , mellyek Seribe’ könnyed kellemes játékinak vetekedői, a’ legnevezetesbek. — A’ német dráma igen gazdag, ha az írók’ ’s munkák’ mennyiségét nézzük, de szegény, ha a’ munkák’ belső becsét; lovagdarabok , familiaképek , érzékeny polgári drámák, külföldi silány művek’ fordítási , ’s más efélék gyomtömegében csak itt ott tünnek föl Shakspeare’ és Schiller’ bélyegét viselő nemesbotrányok. — Semmiben sem változik a’ közönség’ ízlése olly hamar, mint a’ játékszínre nézve. Az újnak uj ingere van , gyakori látás által a’ legnemesebb mű is becsét veszti. — Kivált korunk’ romlott izlete csak szemeit szereti legeltetni; innét nem csuda, ha az írók pillanatnyi kedveltetek’ ingerétől ösztönöztetve ’s gyakran önerszényükről isatyailag gondoskodva sok, igen sok darabot írnak és fordítnak, sütnek és főznek , mellyekkel a’ közönségre egy két ízben sikerrel hatnak , a’ külső érzékeket üres csillámmal csiklandják , de az illy művek nemcsak örökkévalóság’ vagy sok százados élet’ magvait nem hordják magokban, de csak néhány évi életre se számolhatnak. Illy nemű jelenkorunk’ termékeinek nagyobb része, illyek a’ sok párisi dráma- és vigjátékiró’ rögtön , pénzvágyból firkált munkái, illyen a’ sok tarka lovagdarab , a’ sok tündéres , tüneményes , bűbájos játék , melly a’ műveit embert csakugyan jobban kínozza, mint a legharagosabb boszorkány, melly valaha egy emberen dühét töltötte. Itt volna helye, hogy a többi közt legifjabb magyar dráma’ állapotjáról valamit mondjak, mert ez magát a’ német után irányozta ’s eddig leírt játékdarabjaink is majd mindnyájan németből fordítások. — Nálunk a’ német drámai literatura eléggé ismeretes, szabad legyen mondanom, igen is ismeretes, mert sóhajtva kell látnunk sok honi szép’ könyvtárában Cramer és Lafontaine’ sületlenségeit, vagy ha ezeket a’ lelketlen, veszélyes érzelgést megvető korszellem száműzte, Spindlert és Zschokkét, míg a’ Bélteki házat névről sem ismerik; sóhajtva kell látnunk, mi kedvteléssel mosolyog a’ szép magyar szűz Seribe’ és Bauernfeld’ két értelmüségein , míg Vörösmarty ’s Kisfaludyról azt se tudja, élnek ’s léteznek-e a’ honban? — Ha már a’ gazdag német drámai literaturában is olly sok a’ szemét, olly kevés az igaz gyöngy, mit szóljak az édes miénkről ? melly olly szegény és terméketlen , és eredetivégtelen. Azt azonban öndicséret’ szégyene nélkül meg kell vallanunk , hogy csekély drámai literaturánk, termékei csekély számához képest, nagy benső beccsel bir, ’s a’ mi kevés eredetink van , az a’ vizenyősség’ és külföldmajmolás’ vétkétől tűrhetőleg ment. — De ismét csak sóhajtanom kell, ha közönségünkre gondolok ; ha meggondolom , hogy Lumpacivagabundus *s ehhez hasonló Nestroy gyártotta rongyásznóták a’ színházat megtölteni képesek, Schiller’ művei pedig nem. — így van ez Pesten, így Budán is. — Sok helyen ül nálunk a* hiba. A’ fordítások , kivévén a’ magy. tud. Academia eszközölte fordításokat, olly silányok , hogy azokat ép fül és elme botránkozás nélkül alig hallhatja , ’s ki egyszer Schüler’ fordításit olvasta Pukytól, örökre úgy megirtózik minden fordítástól, hogy fiába is bottal fogja verni az eredetiséget. Illy végtelenül tesz fordításokat még a’ jó ügyekezet se menthet ki. — De a’ remény édesen biztat minden hona’ nyelvét ’s dicsőséget híven szeretet, hogy a magy. tud. társasággal uj aranykor kezdődik, ’s literaturánk’ felhős egére uj csillagok tünnek föl; a’ magy. tud. Academiától estlig kiadott akár eredeti, akár fordított darabok, ’s az évenként megjelenő Thalia ennek bizonysági. Nem volt itt nekem szándékom azon módot előadni , melly szerint leghamarébb legkönnyebben magyar játékszint alkothatnánk; az e’ tárgyról szóló jeles munkák , mellyek az idén sűrűbben is megjelennek , elég bizonysági a’ közérdeknek, mellyet e’ tárgy honunkban gerjeszt. Azoknak összehasonlításából nem nehéz kihúzni a’ legezétirányosb resubtulumot. De szabad le-