Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-10-18 / 84. szám
Mind ezen tereken ’s utczákon a’ szemet sehol nem sértik nyomorúság’ omladékony kalyibái; — mindenütt gazdagság ’s urifény pompáz, ’s félreeső utczákban, sötét, nedves lyukakba szorítva lakik a’ szegénység az ő rongyaival ’s könnyeivel. — Egy idegen, ki London’ nagy utczáit áltvándorolja, ’s nem jut egyenesen a’ saját pórnép-lakokba, semmit sem vesz észre azon tömérdek nyomorúságból, melly Londonban találkozik. Csak itt ott egy sötét utczacska’ elején áll hallgatva egy rongyos asszony , csecsemőt tartva kiaszott mellén, ’s koldul szemeivel. Ha történetből ezen szemek szép szemek , beléjök néz az ember — ’s visszaijed azon kíntengertől, mellyet bennök lát. — A‘ közönséges koldusok öreg emberek , többnyire szerecsenek , kik az utczaszögleteken állnak , ’s mi a’ sáros Londonban igen szükséges , — utat söpörnek a’ gyaloglók előtt, e‘szolgalatért egy rézpénzt kívánva. — A’ szegénység, vétek es ocsmany bűn’ társaságában csak estve buvik ele barlangiból; — rettegi a’ napvilágot, ’s annál inkább , minél borzasztóbban ellenkezik nyomorúsága a’ gazdagok’ mindenütt elécsillamló fényével ; — csak az éhség űzi őt néha elő délben a’ homályos utczácskákból, ’s ott áll néma, beszélő szemekkel ’s esedezve mered föl a’ gazdag kalmárhoz, ki pénzét csörgetve, elfoglaltan siet el mellette; vagy a’ henye lordhoz, ki magas lován nyargal, ’s az alatta zugó embertömegre csak néha-néha vet egy negédes tekintetet, mintha apró hangyák volnának, vagy egy csoport alacsony teremtés, kiknek öröme ’s kínja az ő erzeményivel semmi közösségben nincs ; — mert Angolország’ nemessége a’ kis Angliát csak vendégszobájának, Olaszországot nyári kertjének, Parist társasági termének, ’s egész széles e’ világot sajátjának nézi. Gond és korlát nélkül lebeg tova, ’s arany azon hatalmas varázsló, melly legbőszebb kivonatit is létesíti. — Szegény szegénység ! mi kínos lehet a’ te éhséged ott, hol mások gúnyos bőségben fuldoklanak ! Nem csudaihatni, ha bűnre ’s alacsonyságra tévedsz. Kizárt gonosztevők gyakran több emberiséget hordoznak szivökben , mint azon lagymeleg, hibátlan, mindennapos erényszónokok , kiknek fonnyadt szivében kialutt a’ rosznak, de ki alutt a’ jónak is ereje. A’ londoni börze vagy pénzcsarnok’ oszloptornaczi alatt minden nemzetnek megvan a’ maga kitűzött helye; a’ magasan függesztett táblácskákon olvashatni a’ neveket: oroszok, spanyolok, svédek, németek , zsidók , törökök ’s azt. Előbb minden kalmár azon tábla alatt állott, mellyen nemzetének neve volt írva. Most híjába keresnék ott őket; az emberek előrehaladtak; hol előbb spanyolok állottak, most hollandiak állnak, hanseaták léptek a’ zsidók’ helyére ; hol törököket keresnél , oroszokra találsz , az olaszok ott állnak, hol hajdan a’ francziák; a’ németek is előbbre jöttek. — Mint a’ londoni pénzcsarnok, úgy az egész nagy világban is a’ régi táblácskák megmaradtak helyeiken , míg az emberek alattuk odébb tolattak , ’s helyeikbe mások jövőnek , kiknek uj fejök rosszul illik a’ régi felíráshoz. A’ népek’ régi stereotyp charakteristikái, mint azokat tudós kivonatokban, és sorházakban találjuk, ma nekünk egészen haszonvehetlenek ’s csak üres tévelygésekre vezethetnek. Mint az utóbbi évtizedekben a’ francziák’ kharakterét lassanként új alakba láttuk öltözni, úgy a’ szárazföldi-zár’ (Continentalsperre) fölnyitása óta a’ calaisi csatornán túl is hasonlót veszünk észre. — Egyetlen, szótalan angolok csoportosan vándorlanak Francziaországba, hogy ott szólani ’s mozogni tanuljanak, ’s visszatértük után bámulva látni, hogy nyelveik megoldattak , hogy nincs, mint azelőtt, két balkezök, ’s nem elégülnekmeg csupa beatsteak ’s plumppudinggal. — Én magam láttam egy angolt, ki a’ Tavistock-tavernben virágos káposztájához czukrot kívánt ; — eretnekség a’ szigorú angol konyha ellen , mellyet hallván a‘ fogadós , majdnem hanyatt esett; mert bizonyosan a’ rómaiak’ beütése óta mai napig Angliában soha sem ettek virágos káposztát egyébként, mint vízben főve ’s czukor nélkül. — Ugyan ezen angol volt, ki bár soha előbb nem látott, mellém ült, ’s velem olly bizodalmas franczia beszédbe bocsátkozott, hogy el nem nyomhattam őszinte vallástételemet: mennyire örülök , találhatni már egyszer egy angolt, ki idegenek iránt nem viszszatartózkodó ; mire ő minden mosoly nélkül hasonló nyíltsággal válaszolt, hogy azért beszélget velem, hogy magát a’ franczia nyelvben gyakorolja. Szembetűnő, mint lesznek a’ francziák napról napra gondolkodóbbak , mélyebbek ’s komolyabbak — ugyan azon arányban*, mint az angolok igyekeznek egy könnyeded , felesleges ’s vidám valót váltani , nemcsak az életben , de a’ literaturában is. — A’ londoni könyvnyomtató műhelyek folyvást elfoglalvák románokkal, mellyek a’ főrend, vagy magas élet (High Life) fényes sphaerájában forognak, vagy azt tükrözik; e’ románok legjobb ábrázolatok ez egész nemről, azon külső-módús beszédű kaczérkodásról , azon nehézkes finomságról, ügyetlen könnyedségről, savanyú édességekről, piperés gorombaságról, röviden azon fából faragott lepkék’ egész izetlen viseletéről , kik nyugoti London’ termeiben röpködnek. — Ellenben minő literaturát nyújt most a’ franczia sajtó, ezen valódi hirdetője a’ franczia szel