Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-10-22 / 85. szám
gások közt üzenek rajok. De a* puska-csövek alig hogy villantak, a* rémülés mindnyáját kőszoborrá dermesztő ; azt gondolák , hogy gonosz lelkekkel harczolnak, kiknek mennydörgés és villám hatalmukban áll; az a felelnük meg nagyobb len, midőn társaik közül ezeket megsebesülten, amazokat holtan mellettük földre hullani, es sebjeikből a* vért özönleni látták, a* nélkül hogy okát sejthetnék. Ők tehát olly sebesen, mint lábaiktól kitelt, futottak széjjel — ’s a* spanyolok az ó vad kutyáikkal mindenütt nyomukba. Egy részét láncsakkal, másikát kardokkal döfék agyon, a’ nagyobb számot pedig a' kutyák szaggatak össze. Quaraqua és 600 vitéze veszté ezen harczban életét. — Ezen véres diadal után Quaraqua faluba költözőnek a’ spanyolok , hol zsákmánykép töménytelen arany *s drágakő juta birtokukba. Balboa annak ötödrészét a* spanyol koronának tarta fen, a’ többit pedig elosztá kísérő-társai közt. Az imént nevezett falu azon utolsó hegynek, mellyen még felhatniok kellett, aljában fekütt. Több spanyol, kik e’ harczban veszedelmes sebet kaptak, vagy kiket a’ terhes ut és éhség annyira megviselt, hogy az utat tovább nem folytathatak. kénytelenek voltak szivök’ nagy fájdalmára a' faluban visszamaradni, honnét ők szemeikkel láthaták az óriási hegynek tetejét, mellyen az ő fáradozásaik , véres munkájik é s veszedelmeik* dicsőséges :zeia — láthatni ; ánt — kitűzve volt. Balboa itt Ponca* jobbágyit, kik eddig őt kalauzolak, visszaküldő. *s most a* foglyokból választa uj vezetőket, kik azon tartományt, mellybe a menendő vala , jobban ismerek. Azon 190 spanyol közül, kik kalandos jartaban eddig követték , még csak 67 volt képes ezen végső terhes utat befejezni. Balboa vitézinek , kikben még ép volt az erő és bátorság, megparancsoló: nyugogjanak ki éjszakán által, hogy holnap reggel a* megindulásra készek lehessenek, mivel eltekelett szándéka — a* hegytetőre érni , mielőtt a' Nap még pályája* felét befutotta. Hajnalkor Balboa és társai elhagyák az indus falut , ‘s kezdenek a* hegyen fölfelé haladni. Ez valóban véres munka volt olly emberekre nézve, kiket az utazas* terhe mar elcsigázott, de ama' fenséges nézőjatek képzelnie, melly reájok vart, 's főleg azon remény, hogy a nehéz vállalatot szerencsés vég koronázza, felhangita bennük a képzelő erőt s a bátorságot meg keményebbre edző. Mintegy 10 órakor reggel kalandozunk , miután az őserdőkön keresztülvergődtek, egy tévés és kopasz szirtpatkányra jutának , hol néhány pillanatig megpihentek. Még csak a szírt kopasz gerinczén kelle felmaszniok. *s a’ kalauzok mondák — ujokkal egy kis domborlatra mutatva, hogy onnét a* csöndes pezeant már lathatni. — Balboa e' szavakra allapodast parancsolt; követőrarsinak egy lépest sem volt szabad tenniök ; ő egymaga kezdett hangosan dobogó szívvel a* meredek szirtcsúcsra felmászni. A’ mint a* csúcsra fölért, az olly igen óhajtott tenger, az uj világ, hová a’ járást eddig a’ hegység mint hatalmas választó fal elrekeszté, teljes fönségben fekütt örömittas szemei előtt. Lábainál egy sziklákból, erdőkből, zöld mezőkből és zuhogó hegyfolyamokbol álló végetlen chaosz fejlett ki. Távolabb az Ígért oczean világított, mellynek hullamiban a’ kelő nap’ sugari mint tükörben ragyogtak. Ezen bűbajos nezőjátéknál Balboa térdre omlott é s forró halat rebege Istenhez, hogy neki juttató mint első európainak e' felfedözés' nagy szerencséjét. Azután felhiva társait is az oromra. ..Jertek barátim — k. . zzal.ik örösuittas szívvel — jertek *s nézzétek a‘ felséges nézőjátekot, melly után szivünk olly igen áhítozott. Adjunk halat a* Mindenhatónak . h ••gy kegyes volt — minkét illy fényes szerencsére méltatni: kérjük őt, hogy tovább is vezéreljen bennünket ,s legyen hatalmas segédünk azon tenger és ország-elfoglalásban, mellyet imént felfedezénk, hova előttünk még egy európai sem hatott , ‘s hol még egy keresztyén alak sem hirdető Krisztus* szent religinját. A‘ mi titeket illet barátim, bízzatok tovább is Istenben, maradjatok hívek vezérekhez, akkor Isten segítségével több kincset fogtok gyűjteni, mintsem valaha egy spanyol hirt, ki az uj világot látni jött Soha sem tán még feldelrui urának egy jobbagy olly szolgalatokat, mint mellyeket ti fogtok még jövendőben tehetni— s tietek marad egyedül ama* dicsőség , hogy e* roppant nagy ország fölfedezve, meghódítva 's szent religionknak megnyerve van.” A‘ spanyolok egymás utan megölelek Balboát *s hűséget esküvőnek neki holtigiao. Közöttük egy szerzetes is volt — neve Andreas de Aara — ez rögtön Te Deum-ot kezde énekelni. A’ spanyolok térdre omlanak s jámbor buzgalomban 's örömkönnyek* hullása közt egyesítek szavakat az isten* emberével. Alig volt valaha embertől . Istennek hozott hala-áldozat őszintébb, mint az , mellyet e' vad hegy-ormon térdelő férfiak hoztanak. E' felfödte, — mint mindenki megvallja — egy volt a' legszebbek közül, mellyeket valaha emberek tőnek, ’s az e* kalandorok* gyanításinak szükségkép vegtelen termetet nyitott. Milly csudas zavarba keilett a* felhevült képzelő-erének jutni! Valljon ama* nagy indiai oceán-e az, melly el van borítva gazdag szigetekkel, hol olly bőségben talalkozó az arany és gyémánt, hol annyi szép város ékeskedik és nap-