Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1834-11-22 / 94. szám

ketlen tudomány tárokat alkot? Hány tanító van ha­zánkban, kinek kezei közt a’ virágzó, ép természet száraz múmiává fonnyad, ’s a’ nyers, erőteljes élet holt, dísztelen csonttetemmé aszik?! Ugyan valljuk­ meg egyszer őszintén, hogy nem a’ Grammatika ’s Kritika’ határin való örökös kerin­gés az , melly minket a’ régiek’ szellemével barát­­koztat­ meg’s az embert szellemileg képezheti; hogy a’ folyvásti foglalkozás egy már elenyészett nép’ tudományával ’s polgárival nem nevelhet férfiakat, minőket a’ haza ’s jelenidő kivan; hogy holt szavak és száraz fogalmak nem adnak a’ serdülő polgárnak az életre alkalmas oktatást; hogy száraz rendszabá­lyok, hogy puszta számokkal és formulákkal játszás az ifjút keblében nem éleszhetik­ a’ föntebb művelt­ség’ isteni szikráját! — Rideg szó-emberek, unal­mas szabályvadászok, szoba-bölcsek vagy beszélő machinák, kik iskolai hangon ’s tudálékos szóha­­darral mindenről felülegesen fecsegni képesek, a’ hazának nem használhatnak , ’s az élet olly embe­rekkel mit sem nyer, kik cselekvés előtt mindaddig beszélnek, míg a’ kedvező pillanat elveszett. Az élet férfiakat kiván , kik testre ’s lélekre egyaránt épek ’s fejek mesterkélt nevelés által elferdítve nincs ; férfiakat, kik fogékony szívvel, szilárd aka­rattal, tiszta gondolkozással, világos értelemmel ’s józan itélő­ tehetséggel bírnak; férfiakat, kik nem csupán idegen országokat ’s rég lefolyt századokat ismernek, hanem azt is tudják, mit jelent e’ szó „Haza‘­ ’s mik a’ jelenidő’ kivánati­ férfiakat, kik az igaznak ’s valónak útjáról sophismák vagy ál­okoskodások által félre nem hagyják magokat csa­­latni, kik füleiket a’ lélekismeret’ szava elől be nem dugják, kik tulságok’ határin örökké nem kalan­doznak ,’s nézeteiket az életben nem akarják ostoba gőggel uralkodókká tenni; — férfiakat végre , kik nemcsak ékesen és szabályok szerint beszélni , ha­nem erőhatással munkálni is tudnak. Illy férfiakat neveljen ’s képezzen az iskola! Az iskola egy nevelő intézet, melly az élet vé­gett alapult; az ő feladása: életképezés. Az iskola, szavak , jelek és fogalmak nélkül nem lehet, ámde adjon folyvástt életre­ illesztés által azoknak életet. Az iskola gyakoroltassa növendékeit gondolkozás­ban, de ne csupán abstract vagy is elvont tárgya­kon , hanem az élet’ tárgyin ’s viszonyin történjék ez. Az iskola éljen formákkal és számokkal , hogy a’ tanítványokat az életben útba igazulni tanítsa. Ne ölje­ meg a’ természetet holt, lelketlen analyzálás, rendszerezés ’s bonczolás által, hanem a’ tanítvá­nyok­nak szabályszerű oktatás­ móddal nyissa­ fel a’ természet’ titkait. Ne csupán ismeretekkel — ha mindjárt az életre hasznosak volnának is — gazda­gítsa az ifjúságot, hanem ezt magába az életbe is vezesse­ bé. Szótudomány az iskolának minden esetre szük­séges, ámde szó és jel az élettel köttessék­ össze. Grammatika és kritika szintúgy mellőzhetlen része az iskolai tanulmánynak, ámde azok csak kulcs gya­nánt szolgáljanak egy idegen gondolat­világhoz. A’ görög ’s római classicusok’ olvasása a’ tudós iskolák­ban szükséges , ámde nemcsak azért kell azokat ol­vasni, hogy olvastassanak, hanem a’ régiek’ szelle­mébe valólag be is kell hatni ’s a’hajdankort mindig a’jelenre alkalmazni tudni. Háti a’gyermeknek’s if­júnak pillanatit az életről elvonjátok; ha ti et szók ’s jelek, formák ’s fogalmakban egy mesterkélt élet­hez szoktatjátok : úgy megölitek benne a’ való élet ’s mesterkéletlen természet iránt érzőtehetségit ’s fo­gékonyságát ; ’s épen olly nehéz az ifjúban azt vi­szont föléleszteni, a’ milly nehéz egy már eltörpült, görbe fát ismét nyúlánkká ’s egyenessé növeszteni. F. Jetzeney Osv. A’ VIZEKRŐL. (Folytatás.) Azon álló­ vizek, mellyek nagy kiterjedésüek ’s a’ tengerrel nem állnak összeköttetésben , nagy tó (See), vagy földtenger (Landsee) nevet viselnek. Ha illy nagy tó’ nevezetes kerületű, azt akkor bel­tengernek (Binnenmeer) nevezik. Illy földtengerekbe ollykor nagy folyóvizek szakadnak, ’s ezek közt az, melly főleg említést érdemel, a’ caspiumi tenger. . Ezen most nevezett földtengerbe számos folyó ömlik ’s azok közt a’ Volga is, — Europa’ legnagyobb folyamja. Ezen tengernek nincs látható lefolyása , ’s mind a’ mellett sem látszik annak felülete emelked­ni. Hová juthat tehát ezen iszonyú víztömeg? Azt vélik sokan , hogy az szinte annyi vizet veszt el ki­gőzölgése által, mennyit magához vesz, vagy nyer. Mások ismét úgy vélekesznek , hogy az , földalatti csatornák által összekötésben áll. A’ czirknitzi nagy tó is Krainban igen nevezetes, ennek vize ollykor julius és augusztus hónapokban kezd apadni, szünet nélkűl esik, ’s így mintegy 25 nap’ lefolyta alatt egész medre szárazán fekszik. Most már rajta fű kezd nőni, ’s a’ lakosok azt közönségesen kölessel vetik­ be, mellyet a’ viz’ visszatérte előtt még le is aratnak. Ezután a’ viz lassanként több lyukon ki kezd buzogni, ’s néhányból azonnal halak is úsznak­­ki, sőt még fekete vizimadarak is. Alig telik el 24 óra, már ismét töltve van a’ nagy tó. Megtörténik így, hogy egy ’s ugyan azon évben ezen érintett nagy tó’ fenekén halásznak, vetnek, aratnak, va­dásznak is, mivel azon idő alatt, míg a’ vetések áll­nak , nyulak is tévednek oda.

Next