Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-11-26 / 95. szám
Pest, november’ Jodikán 9-9. szám 1834. TÁRSALKODÓ. NÉHÁNY SZÓ A’ DUNA-HAJÓZÁS KÖRŰL. (Folytatás. Lássd a’ Társalkodó Sadik számá..) VII. Orsóra, november* 19. 1834. Mig Oláhországban nézém magam körül, és aztán a’ suppaneki vesztegházban tíz nap zárva ülök, hol több gyanuszínesek közt egy Olahországban idejét vesztette franczia is volt, ki honunkat a’ világ legelső országának mondás pióczak dolgában; addig Vásárhelyi Pál , mélyen tisztelt fenséges Nádorunk bölcs választása következésében az idelenti dunai munkák feje. Berszaszkatul kezdve vagy ezer embert állított a’ Duna medrébe , és a’ gőzhajókra nézve olly kedvetlen vízállás által felette kedveltetvén, legalább is annyi sziklát puskázott ki , mellyel Pestnek minden utczáit bátran kétszer is ki lehetne kövezni, minek kára nem volna nagy. És annyira mutatkozik ezen időt használt munkáknak foganatja, sikere, hogy azon eléggé nem örülhetni. Ugyanis alig nőtt a víz egy láb ’s hat ujnyit, és már lehete — mert azóta megint nagyon apadt — olly helyeken menni hajóknak, hol a’ végbevitt munkák előtt három, sőt némelly sziklás helyen öt lábbal is magasb víz kellett volna hajózhatásra, ’s ezen túl a’ folyam kavargása ’s kő okozta ide oda csapdozása is jobbadán megszűnvén , határtalanul bátrabb jön a’ fel és alá. Mi pedig erkölcsi haszna e’ diadalnak — mellyet remél- sem nyomban mások követendnek, mig élőnkbe tűnik az egész — az még sokkal felülmúlja a’ technikait. Mint mindenütt, úgy itt is számnélküli a’rövid, látó ’s minden újítás és javitástul rettegő ; mi okból sok idevaló (!) eddigelé — ha nem szólt is, legalább fogai közt mormolván — kancsal szemmel nézte munkáinkat *s attól félt “Majd elveszti a’ nép kenyerét” t. i. azt, mije ritkán van, minthogy itt még akkor is, ha nincs szárazság és néha egy kis eső is esik , inkább csak ‘tengerivel él; a’ könnyített közlekedések azonban felnyiták e’ dicső osztály szemeit, ’s kezdi most látni része “Mennyivel jobb ha szünetlen dolgozhat ’s dolgozik a’ nép, de szünetlen eszik is, mint ha szünetlen heverni kénytelen , ’s rendszerint — míg garasa tart — szünetlen iszik is, mi által mind az, mind a’haza, mind az emberiség veszt, ’s tán csak a’ kádár ’s csaplár nyer.” Az említett jósikerű munkák legfőbb haszna tehát — jóllehet technikai is nagy — némi káros előítéletek eltörlése , mert ezek valóban veszedelmesbek és erősben állják az előmenetek útját, mint akármelly szírt, szoros vagy zuhatag. Nem kevéssé járult illy “Előitélők” egy kis megpontására azon út tökéletes kipuskalása is, melly Plaviseviczától kezdve Orsováig 4 hegyet viszen fején , minél fogva sok helyen, ha oldalvást nem jő az eső, ernyőül is szolgálhat, ’s melly, átellenében, a’ még dicsőségesen mutatkozó Traján útjára mosolygani mármár szépen kezd. ’S pedig, mert lassanként átlátni kénytelen a’nagyobb rész, azaz: a’ gyalogoló — mivel eddig csak gyalogoknak készülhetett el, és azok is kénytelenek még mászni itt ott — hogy jobb az egyenes mint a’ görbe ut, ‘t. i. ha nem adósságtoronyba és hasonló helyekre vezet az.’ Moldovátul Cserneczig továbbá olly folyam-mappa készült, millyes tán sehol sincs, és e’ tájban ötven sőt száz év alatt sem készülhete, ha az idő annyira nem kedvezett volna; mert ezen tizennégy mérföldnyi vonatban nincs szírt — ’s pedig van, van néhányka — melly rendszerint viztül fedve az idén magát barátságosan be- vagy inkább ki nem mutatá. Minek haszna noha csak nemleges, mivel jót közvetlen nem szül, de illyest csak az által okoz, hogy roszat távolít, gőzhajóinkra nézve még is kiszámíthatlan. ’S ugyan: közönséges hajó rendszerint csak a’ vízfolytával halad, és így igen lassan, evező és még vitorla is aránylag lassan hajtja; és ekkép ha kőnek megy is, arrul vagy lecsúszik, egyet fordul ’s odébb úszik , vagy szép halkan ül rá , mintha pihenni akarna, ’s a’ haj nem nagy, holott a’gőzhajó sebes haladtában, ha előtte nem térnek ki, vagy tör vagy törik, 's így hajótörésünk könnyen megeshetők ’s tán mikor legkevésbé képzelők , ha az idei vízállást mappáink tökéletesítésére nem használjuk vala. Mintegy hat héttel ezelőtt például egy londoni ügyvéd vetődvén ide, ki egy kis szellőztetés végett szünidejét e’ kanyaratra használd '“Angliából a’ Rajnán fel Frankfurtig , Pozsonyig szárazon , onnan vízen Konstantinápolyon át Marseilleig ’s Parisnak ismét haza”, ’s ki szinte a’ legkisebb vízálláskor Moldovátul vízen úszék ide kis csolnakban, az Izlás közepén megakadt. És mi volt az egész baj ? semmi más, hanem hogy midőn ő a’ “Nil mirari” elvnél fogva ennél ’s későbbi bajainál is mindig így szólott “Ezt előre láttam , erre el valék készülve” kiszállt, néhány hajóslegény a’ csolnakot útja folytatására ébresztendő , és minden viszály nélkül itt termett a’ Britt, mint “előre látta, ’s rá el vala készülve.” Már gőzhajón okvetetlen több, és tán olly nagy is