Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-06-03 / 44. szám

szállani, hogy visszatérjen; előkészületekre nincs szük­sége , mivel bizonyos abban, hogy a’ hajón minden szükségest sőt minden fölöslegest is feltalál. Az em­ber elindul mint valamelly séta­ útra, ’s nem ritkán válogatott társaságban. A’ partok folyvást szemei előtt vannak, és ez megnyugtató a’ tengeri betegségre nézve, — o­lly betegségre, mellyben senki meg nem hal , melly csak néhány óráig tartó természetes tisz­­titó-szer ’s még azonnapon megszűnik. Majd egy hosz­­szú szakadatlan láncra tűnik szemeink eb­be a’ külön­féle tájaknak, — egy változatival bájoló gazdag képtár, melly minden pillanatban különféle történeti és politi­kai visszaemlékezéseket ébreszt bennünk. — Először is P h o c c r a mutatkozik , m­ellynek neve olly szoro­san van Marseille-ével összekötve; mivel ennek lakosi H ar pagus , Cyrus’ helytartója, által ostro­­moltatva, a’ helyett hogy magokat megadták volna, feleségeik­ gyermekeik­ ’s kincseikkel hajóra szállván ’s Gallia’ partjaihoz érvén, Marseillenél kikötöt­tek ’s ezt a’ fenmaradott hit szerint alapították ’s ennek hatalmát ’s kerületét kiterjesztették. Ezután Metelin ötlik az utazó’ szemébe, erdők- szőlők’s olajfákkal borított hegyeivel. Ez a’ régi Lesbosz, mellyben Sapho, Alkaeus költő és Aeschines szónok születtek. — Maria­ Dorothe­i mindig tovább halad ’s nem sokára Lectum előhegyénél (most Cap Baba) terem az ember, nem messze Áss ősz’ omladé­­kitól, hol balról csekély távolságra a’ tengerben Lemnos­z-sziget látszik, melly olly híres a’ görög mythoszban Y­u­­­k­a­n’ esése ’s Philoktetesz’ itt­­hagyatása által. Ezen sziget’ első lakosi ősz hajdan­­korban a’ Thraciusok voltak. Most 75 faluban el­szórt lakosinak száma nem több COOOnél, pamutot, olajt, selymet termesztenek , ’s ezekkel űznek keres­kedést a’ partmelletti hajókázás’ segítségével. Továbbá Tenedosz— a’ régi Leukophis — tetszik­ föl, itt kötött­ ki, Helena’ elragadtatása után, Paris ’s ide evezett a’ görög hajósereg, midőn Trója’ további ostromlásával felhagyni­ akarást színte. Majd Ska­­mander és Simois’ vizein evez­által az utas, mellyek Id­a hegyből omlanak, és Siga­ea előhegy­nél, Tenedosszal átellenben, a’ tengerbe rohannak. Ezen két hegymagaslat, egymástól nem messze, A­j­ax és Patroklasz’ sírjait képezi. Kevés figyelemmel ’s a’ hajóskapitány’ derék messzecsője’ segítségével, Skamander és Simois’ összefolyása fölött Ida hegy és Sigaea előhegy között egy Bonnar-Bachi nevű dőledék-falut láthatni; itt állott hajdan Dar­­danusz, Trosz és Ilosz városa, ’s ez volt ama’ híres Trója, melly­ből csak a’ hely, a’szép ég, és Ho­mer­ énekei maradtak­ fön. Az utazó, Ázsia’ első vá­rát elhagyván, az első állomási pontnál van, t. i. a’ Dardanellákban. Míg a’ hajó néhány pillanatig áll, hogy leveleket, nyalábkákat (paquet) kézhez ad­jon s uj utasokat vegyen­ föl, elég időt nyer az em­ber ezen borzasztó, Ildik Mohammed által épített vár-erősségeket, mellyek méltán neveztetnek Kon­stantinápoly’ kulcsának, megtekinteni. — Maria-Dorothea tovább folytatja sebes futását, s a Hellesponton, mint valamelly hosszú, játékszíni díszesítvény között úszik, ’s a’ mint tovább lejt, folyvást uj meg uj szépség tünik­ elő, melly a’ szemet meglepi; majd egy uj falu, majd viszont egy érde­kes pont a’ régi világból. Nem messze Abüdosz’ omladékitól ’s a’ régi Arisbá­tól, a’ tengerszoros’ legkeskenyebb részén bukik az utazó ama’ helyre, hol a’ kevély Xerxes a’ tengert ostoroztatni paran­csoló, mivel a’ szélvész hajóhidját elpusztította, mel­­lyet seregének Ázsiából Európába átmenetelére ké­szítetett vala. — Az utazásnak ezen része rövid volt. Itt fekszik Galliopolis, a’ Hellespont’ városinak legjelesbike. Itt egy óráig mulat az ember ’s aztán még egyszer a’ tengerre bocsátkozik. Lampsakust ai gőzhajó jobbra hagyván, Propontisba fut, melly­­nek árjai Konstantinápolyba viszik, ’s e’ közben a’ vizivándornak elég ideje van Marmora szigetet s Rod­os­to és Erekli’ partjain a’ régi Heracleát szemlélni. — Ama’ város, melly ott egy mosolygó domb’ hajladékán látszik , Scutari Chrysopolis; e’ torony, melly egy, tengerbe nyúló magas kőszir­­ten áll, Leander’ tornya; ezen kastély itt átel­lenben , melly bájoló kertekkel ’s hármas fallal van körülvéve, a’ Szerail; ezen vizek, mellyeket a’ szó’ szoros értelmében ezer pompás csalnak ’s egy egész árbocz-erdő fedez és hasit — a’ Bosphorus; ezen hegyek , mellyeken a’ házak egymásra halmozva lát­szanak ; ezen minaretek’ ezredjei— Konstantiná­poly. Itt vagyunk már. Az utas a’ csudálkozás’ első pillanati után meg­fordul ’s visszatekint, mintha meg akarna győződni arról, hogy Smyrna az ellenkező latkörön csakugyan nem látszik többé; az út elég hosszú ugyan, de M­a­­ria­ Dorothea’ kettős kereke a’ messziséget gú­nyolja, ’s pedig a’ nélkül, hogy ezen csudálatos se­besség legkisebb félelmet is okozhatna. Már elmúlt azon idő, midőn az üstök széllyel repedtek, ’s most az ember csak jótékony hasznait aratja a’ gőzerő csudájának. — Néhány nap elég arra, hogy az utas Konstantinápoly’ minden szemlélésreméltó tárgyait nagyban megtekintse, t. i. az édes vizeket, a her­ceg-szigeteket ; Bosphorus’ igéző partjait ’s a’ t . Most az ember ujonan hajóra ül ’s harminczhat óra lefolyta után megint Smyrnában van , olly kevéssé elfáradva ’s olly vidoran, mintha a’ városból ki sem

Next