Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1835-10-10 / 81. szám

becsmérelni fog, ’s igaza van. Hogy pedig például a’ kiköpés, ezen utálatos tett, nemcsak szokás, de nálunk sokaknál még pajkosság jele is, azt nem tagadhatni. Valódi szégyen ’s legaljasabb gyöngeség; mert vagy szükség nincs rá,’s ekkér miért piszkolni be akármit is nyállal, minél émelygetőbb semmi nem lehet; vagy nem kerülhetjük el, ’s akkor kerüljünk mi ki mindenkit, ’s vigyük titkon végbe azt, mi testileg szólva valóban vétek; mert egészséges ember ’s kiben balszokás nincs, soha maga körül nem pökdös. Szegény Zrínyi! Ha tudná a’ régi hős, mint pökdlösték össze-vissza legelső alkalommal szent nevét viselő hajóját, ugyan gondolná- e, hogy lesz még valami ezen agy de mindenben hátramaradt pangó nemzetből? Tudja Isten! "S úgy volt. Az 500 személynek legalább egyharmada — hogy többet ne mondjak — ezen első sétánál con amore (!?) pökött mindenüvé, csak a Dunába nem; mi legbusitóbb, mert ha sok, mint igazi szabad ember, pökni már csakugyan akar, ám tegye; de Istenért miért nem a’ Dunába, miért a’ hajóra! Dunán most négy hajónk létez. Zrínyi, noha többé nem szeplőtlen már, mert mindünnen mutatkozik rajta a’ szép honi divat, kivert pipahamu, pök’sa’t.— még tűrhető állapotban van, mi elég csuda, hiszen nyolcz napos már, és egy kissé nagyobb iparral eddigelé ‘szép piszkos lehetne’! — Argót nem láttam az idén, de — miután a’ török, noha annyit pipázik mint akárki, nemcsak nem pök, hanem utálja azt ki pök, a’ többi európai keleti nemzetségek pedig ebben még most is utánozzák a’ törököt— hihetőleg e’részben legalább tisztább, mint ha köztünk maradt volna. Pannónia, mellyet kennek fennek, mosnak vésnek unsiglan , elég szennyes már; ’s I. Ferenc, már annyira elaljasodott, hogy azon menni, kivált felfelé, szinte nem kevésb mint büntetés, úgy, hogy minden kivétel nélkül bátran állíthatjuk: “Szennyesebb, tisztátlanabbul tartott gőzhajók sehol nincsenek, mint a’ mieink.” Milly kellemetlen , sértő, sőt borzasztó érzés, ebben is a’ föld hátán, leg és legutolsó helyt állnunk! Az olvasók nagy része, tudom, erre tüstént az Igazgatóságot , hajós kapitányt ’s hajós-népet fogja vádolni mind azért, mit e’ tekintetben érintek. ’S természetes, mert a’ nagyobb rész hiú vakságánál fogva mindig és mindig másban szokta keresni inkább a’hibát, mint magában, holott az szinte mindig legfőkép benne létez. Igyanis, akárki mit mond, a’ hajók tisztántartása koránsem függ annyira kapitánytul sem hajós - népiül , mint a’ község nagyobb vagy kisebb tisztasági szellemétül. ’s ezt nemcsak tapasztalás mutatja, de oka is szemelőtti; mert miként győzné néhány ember, olly kis körben mint a’ hajó, szünetlen elrendelni, tisztitni’s a’t, azt, minek elmocskitására százan sőt ezeren mintha összeesküttek volna. Azért soha nem is látunk csak egy kis használat után tiszta hajót sehol , hol a’ község szelleme nem tiszta, bármi kényes és binnyás hajósnép viselje is gondját; holott más részrnl tiszta szellemű község közt piszkos kapitány ’s hajósnép nem is létezhet, mert illyeseket senki nem tűr. És ha nem kis fáradság’s aggodalom után majd szoros!) összeköttetésben leszünk földünk más népeivel, és seregesen fognak hatni hazánkon keresztül sokat látott külföldiek , milly szép hirre tarthatunk számot előre! Arra, hogy a’magyar gőzhajók mindenek közt a’ legpiszkosabbak. Gyönyörű kilátás! ’S ne féljünk, el nem marad, bizonyosan nem, ha, míg idő van, ez iránt mi Magyarok frigyet nem kötünk, ’s a’ hajós-népet tisztítási erőködésiben nem pártoljuk, vagy azt, ha szükség volna , arra példánk ’s szellemünk által nem kényszerítjük. Néhány száz ember néhány négyszeg ölre egybe aklázva , mint hajokon történik , már ez is baj , bármilly kellemes külsejű és bájos magaviseletű legyen is mindenki. Hát ha még szinte mindegyik pökdös, dinnye-héjtul kezdve mogyoró-héjig, dohányhamutul egész csontokig ’s a’ t. mindent a" padlatra hajít , akkor én legalább, ha nem kívánkozom is farkasverembe, medvebarlangba, vagy disznó-ólba, nem tudom magamat azon csalképbül kigondolni , mintha bennük ülnék. Sokszor említem már e’ csúfságot,’s mint emlékezem, tréfásan, enyelegve. Mi lett következese® Kik olvasták, nehezteltek vagy nevettek, de egyre pöktek mint azelőtt. Nehezteltek ’s nevettek pedi éppen azon okból, melly szerint, még most is, só hazai madár ,az édes ízű eledelt mint asszonyoknak t. i. gyengéknek, a’ jó savanyirt ellenben mint férfiaknak azaz: erőseknek valót képzeli’, ’s épen ezen bölcseség kútfejebül merítve egy kissé nagyobb tisztaságot, mint a’ hazai, elpuhulásnak , all’ectationak, asszonyi gyengeségnek tart. Mindez, nem tagadhatni, felette zavart kútfőből ered , hol f. i. csak a’ kút mély de nem a’ fő, ’s ekkép bizonyosan a’ való itt--, mint mindenütt hol nyomozzák, ki fogja vívni örök jogait; mi szerint okvetlenül kivilágosuland , hogy tisztasággal ’s csinossággal a’ civilisatio karöltve jár, ’s hogy ennek magasb vagy alacsonyabb léte felől bátran ítélhetni az elsők után, midőn ezek megint seor?