Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-02-21 / 15. szám
nál sem mutat a’ literatura korszerűbb ’s nemzetibb képet, kivévén a’ középkori maradványokat, miilyen a’ Fleldenbuch, Nibelungenlied, többek közt a’ Majláth által kiadott Kalocsai Codex is egyebek, mellyek nyers, bárdolatlan de bátorszivű századjok’ bélyegét viselik. Az ujabbkori német tudósok azonban majd francziák, majd görögök, majd angolok, majd spanyolok voltak ; egy szóval: mindenek, csak 18-dik és 19-dik századbeli németek nem, ’s ezért is volt roppant tudományuk ’s gazdag phantásiájok mellett olly csekély befolyásuk hazájok’ társasági viszonyaira; de legújabban közölök is több szövetkezett az élettel, u. m. Uhland ’, az őt követő úgy nevezett sváb dalnok-iskola, Zedlitz, az Anastasius Grün név alatt ismeretesb gr. Auersperg , a’ sarcasticus Menzel ’s mások. — A’ mi hazánkat illeti, annak nemzeti irányát íróink híven követték, jeles munkák által mentvén meg nyelvünket ’s tudományos önállásunkat ; korszerű érdemeinkre nézve pedig csak egy nevet említhetnék ugyan, de ollyat, melly sokkal felér ’s mellyet nem is szükség kimondanom , mert tudom, egy hazámfia sincs, ki nem találná el önmagától. De közelítsünk immár czikkelyem’ tárgyához! Az angol literaturának egyik tulajdona, hogy a’ nemzet benne életének ’s érzelmeinek mindenkor hiv tolmácsát lelte. A régi balladák ’s románczok koruk’ lovagi szellemét ábrázolják, mellynek szüleményei ; Shakspeare lélekrázó és borzasztó remekművei pedig tükrei egy olly századnak, melly három kecses királynét látott a’ vérpadon meghalni. A’ puritanismus’ revolutiójának Milton komoly, szigorú ’s vallásos buzgalom képviselője, ’s a’ feslett erkölcsű restauratiót Butler Hudibrasszán kívül, Congreve Wicherley ’s társaik’ pajkos vígjátékai élénk színekkel festik. Ezt követé ama’ vérontás nélküli alkudozási revolutio , melly elsőbb az orániai, utóbb a’ hannoverai háznak juttatá az angol királyszéket, ’s a’ whig és tory-pártok cselszövényinek, a’ ragyogás, elménetség, képmutatás és felületesség’ ezen kora méltó személyizést nyert Pope, Addison és tanítványaik’ piperés, festett arezű, feszes és kegyeskedő muzájában. — De a’ szomszéd szárazföldön támadt irtóztató politikai zendülés, melly nem kimélve semmit, porba sújtott százados roppant alkotványt a’ cselszövény’ órányi pókhálóival együtt is a’földet vérrel ’s özvegyültek’ könnyeivel áztató, noha politikai tekintetben kevés befolyású volt Angliára, mindazáltal ennek figyelmét komolyabb tárgyakra vonó , mint a’ mellyekkel addig foglalatoskodik. Ama’ nagyszerű ’s iszonyú tragoedia, mellyben az egész emberiség kénytelen vala részt venni, a vérözönbül felbukkanó harczos, ki merész kézzel a’ világ’ kormányát megragadván vitéz marsalljaival, Arthusra, ama’ mesés britt királyra s kerek-táblai (Tafebunde) lovagjaira emlékeztető, ’s a’ sors’ metsző iróniája , melly őt szédítő magasságáról lerántván egy tengeri kopár sziklára lökte ’s ottveszni hagyó: mind ez költői érzelmeket ébreszte az angol nép keblében. Ehez járult még a’nemzet’ elégületlensége az olly drágán vásárlótt béke’ gyümölcseivel, midőn bő véráldozatok ’s hallatlan mennyiségű statusadósság’ elvállalta által meggyőzvén a’ győzhetetlennek vélt ellenséget, füstbe menni látta fellengző reményeit; a’ gonosztól menekvés’ útját’s módját nem tudván, a’ költészet tündér országában keresett enyhülést az élet’ lankasztó bajaitól ’s azt Wordsworth, Coleridge, Scott ’s egyebek’munkáiban némileg fel is lelé, míg végre Byronban ösmert érzelmeinek valódi orgánumára. ’S valóban az is volt, mert korának minden gyöngéjit ’s erejit, vadságát és szelídségét, kegyetlenségit ’s jámborságát, ábrándozásit ’s cselekvőségét, hitét ’s kétkedésit ez egy ember magában egyesíté ’s költeményeiben tüzes ecsettel festé. De a’ költész, pályája’ közepén dicső halált halván, eltűnt vele eggyütt honfitársinak költészeti hajlomása is. Az, a’ mi keblüket feszíté, ki volt mondva teljesen ’s remekül ’s így megúnták az utánozok’ szolgai seregét, melly tettetett borongással hivé elérhetni ama’ koszorút, mellyet Byron önszabta úton nyert vala. De a’ nagy igézőnek varázs-szavát a’ tanítványok nem tudták ’s a’ nemzet eldobván a’ hasztalan gyászt , szorult állapotja’ okait kezdé vizsgálni, — neki rohanván mindennek, a’ mi orvoslást ígért. (Folytatása következik.) •VÉLEMÉNY AZ 1834. OCT. 15-KI ’S EZT KÖVETŐ ’S FOLYVÁST TARTÓ FÖLDRENGÉSEKRŐL. IV. A’ múlt évi Társalkodó’ 100 és 101 számaiban,igyekeztem honosimnak megmutatni: I. Mi okból származhatunk közönségesen a’ földrengések? t. i. a’ föld’ gyomrában chemiai processus (vegy-munkásság) és elmulhatlanul viz által (melly igen sok vegyületekben alkatrészeire, u. m. hydrogen és oxygen-gázakra oszlik fel) , gőzök bontakozván ki, ezek rugósságuknál fogvást, ha szabad helyet vagy utat nem találnak a’ föld’ gyomrából a’ levegőbe felhathatniok, és elég mennyiséggel bírnak, minden záron ’s így a’ rajtok fekvő földtömegen is keresztül törnek. Többet is mondhattam volna, főkép a’ tűzokádó hegyekről, melly tüneményt legnagyobb hihetőséggel a’ Galvanismusból (a* többek közt ehez is viz kell) magyarázhatni ki, mint