Társalkodó, 1835. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1835-02-21 / 15. szám
meny és veszteség, minden szükségképen együvé tartozik. Valamint az embereknek kicsinyben, úgy a’ természetnek is nagyban vannak kedvenczszínei. Ha az ég komor-kedvű, akkor szürke háló köntösét ölti magára , ’s néha több hétig sem veti le; ellenben ha derült-kedvű, akkor az ő aranyrojtok-’s csillagokkal ’s bíbor rendszalagokkal ékes kék ünnepi ruhájában pompáz. Ila magában a’ föld ifjúi erőt ’s életkedvet érez, akkor virágok ’s gyöngyökkel hímzett zöld tavasz-köntösét veszi fel; akkor pacsirtái ’s fülmiséi vígan hangicsálnak, vígan csörgedeznek forrásai , bimbói dagadoznak ’s vigabban ver a’ szív emberi kebelben.-------Sárga a’ haldokló természetnek, a’ nagy ’s általányos földgyásznak, a’ hervadásnak ’s ősznek színe. — A’ világ az élet- ’s öröm nélküli zordon télen fejér pongyolában mutatkozik; fejér ágyleplegébe, melly alatt szunnyadoz, burkózikbe; ágyának magas oszlopi — a’ hegyek — fejéren ’s gyászolva állnak ’s tartják magukon a’ hamuszinti mennyezetet. Komoly, fekete ünnepi köntösébe burkózik az éj ’s körötte a’ fekete árnyékok ’s komoly rémtünetek nyujtóznak el. Fekete leplekkel födve ’s bétakarva szendereg minden élet , míg a’ csillagok atyai őrszemekkel szeretve alápillangnak. Vörös a’ felkelő ’s lenyugvó napnak színe. Valamint kicsinyben, úgy nagyban is mindezen színek különféle vegyületben jelennek meg. MAGYARKÁK: Bizonyos magyarföldi városkában is felvillanván a’ magyarodás’ sugára, az elébbkelők azt akarák, hogy a’ torony-őr jövendőben ne német ‘Gelebt sey’ -t hanem magyar ‘dicsértessék’- et mondjon. Ezen javaslat az öreg urak ’s az uj korszellem’ baráti közt nagy vitára adott alkalmat, ’s ez soká folyt, míg végre egy az okosabbak közül imigy vágta ketté a’gordiuszi csomót: ,,Es hagyjuk! kiáltson a’ bakter magyarul, a’ trombita pedig szóljon németül.“ Sz* faluban nagy félelmet okozott bizonyos aszszonynak cholerában történt halála; ki tudta volna ezt meg hamarább, mint a’jegyző’ szolgálója? ő lelkendezve fut be asszonyához ’s az irtóztató haláltól való előfélelmében igy kezdi bucsuzását : „Ha pedig én kegyelmedtől édes asszonyom elbúcsúzni nem tudnék, búcsúzzék el az Isten kegyelmedtől.“ Egy dicsekvő asszonyság némi társaságban beszélő , hogy ő kislány korában igen ötletes elmével bírt, ugyanazért ismerősei őt többnyire kis bolondnak nevezték. Egy hizelgő uracs tetszeni akarván — „ah ! — úgymond — annak még ma is nem csekély nyomai látszanak.“ Egy házaló zsidó „mi van eladó“ val köszönte bé egy házhoz ’s a’ házi nénike őt bosszús dérdúrral utasítá el. „Ej no — visszafordúl a’ zsidó — tán biz azért haragszik, hogy rég eladó maga is, ’s a’ zsidónak se kell?“ Majd így járt bizonyos háznál egy rút aggastyán kapus is, midőn egy szerencsemondó czigánybányát a’ bémenettől morogva eltiltott. A’ kormos agglant illy szókkal önté ki boszúját: „Hallgass, te rút idő!“ A’ Honművész’ közleményi közt a’tojás-költő kemenczékről olvasott nálam öreg iskolamesterünk. „Hm! — úgymond — kikölteni — kikölti a’ kotló , kemencze nélkül is; de azt kellene ám feltalálni, hogy’ lehet a’ csirkéket eleség nélkül fölnevelni?“ Bizonyos vendégség’ részesét, a’ részét nagyon megrázta ’s mohón kapott a’ forró leveshez; midőn szomszédja látná, hogy könnyei csordulnak, kérdi tőle : mi baja ? — „Ma esztendeje — úgymond — apáin’halálának.“ A’ szomszéd e’ kész feleleten elandalodván, hasonlón hörpentébe az első kanál forró levest ’s a’ keserves érzés most ennek is könnyeket fakasztott szemében. „Hát te barátom mit sírsz?“ — „Sajnálom — felele boszúsan — hogy apád’ halálakor téged is fel nem akasztottak.“ „Hisz te semmirevaló! — pirongatja a’ vallomását visszahúzó czigányt a’ referens ügyész — úgy vallottad akkor, itt van az írásban.“ — „Én tekintetes uram, nem tudok írást, mert én csak úgy írás nélkül soktam besélni.“ válaszolt a’ dévai új magyar. „Ugyan méltóztassék maradni, míg visszajövök — marasztá különös udvarisággal az indulófélben levő házi úr egy vendégét, ki épen akkor érkezék hozzá — igen sajnálnám, ha akkor lenne szerencsém, mikor már eltetszett menni.“ Bonyhay. REJTETT SZÓ. Nevem’ első része éneklő kis madár. Más két betűm’ a’ nap’ kelte ’s nyugta teszi. Add ehhez közelsem’ ’s vond meg : hasznát veszi Gerencsér. Két végsőm semmi sem magában. Ámde saját szóhang a’ füles’ szájában. Egészemnek magyar földön legtöbb száma — S neki az ár mindig legjelesb szerszáma. Eghy. A’ 14dik számú rejtettszó: Csóka.