Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-01-16 / 5. szám
Tel a’ lánczok csakugyan rajtok is végigfutnak, egészen a’ partba nyúlok, ’s igy tökéletesen heverik, noha a’ part felől is épen olly erősek é s szintolly terhet bírni képesek, mint a’ kőhidak közt. Ez a’legnagyobb lánczhid a’ világon, míg a’ budapesti elkészül,mellyhez képest a’menaistraiti csak fiók lesz. Mert micsoda a’ Menai-Strait, Dunánkhoz mérve ? Ismeri Kegyed Tiszát Lucz alatt? Épen ollyan a’ Menai-Strait. A’ budapesti hídnak, azon terv szerint, mellyet Clark maga legjobban szeret, 1600 láb hosszaságra kell nyúlnia. Már ez, mint Clark mondá, igazi világcsudája lesz, ’s ő hiszi, ezer meg ezer idegen csupán azért fog Pestre utazni, hogy roppant lánczhidját lássa. Az angol parliamentben e’ nyáron, midőn a’ tárnok a’ Tunneltársaságnak a’ kormány által előlegesen engedett 30,000 fontra nézve a’ parliament’ helybenhagyását kérte, nemcsak az hagyaték jóvá, hanem az is mondaték, hogy a’ Tunnel maga nemében egyetlenegy lévén a’ világon , a’ nemzet’ dicsőségében járó dolog, az emberi erőnek e’ csudálkozásra méltó emlékét, ha különben nem lehetne, az ország’ költségin elkészítetni. És egy szó nem hallatszék ellene! Ha tehát az angol nép, melly annyi mindenféle roppant és csuda tárgyakkal bővelkedik ’s méltán dicsekedhetik, még többre, még sokra tetemesen költeni nem fösvény, sőt büszke: hát Magyarország, nagyobb középületekben, emlékekben és intézetekben még ezután is olly szegény akarna maradni, mint eddig volt? Miért ne emelkedjék virágzó Pestünk ’s méltóságos Dunánk közt azon hid, mellyben az egész világ gyönyörködhetik, ’s a’ Magyar fölvethetlen hasznát lelheti? A’ lánczhidtól Bangor mezővárosig, vagy harmadfél angol mfdnyire, életemben a’ legkiesb és legnevetőbb utón mentem. Jobbfelől gyöngéden emelkedő halom, bal felől szintolly mértékben a’ víz felé bocsátkozó oldal; túl a’ Menai-Straiten Anglesennek magas partja, mind gyöngyörűi kert, föld és ligettel ékes; elől pedig a’távolban a’tenger, melly épen akkor a’ lenyugott nap’ utolsó fényeken ragyogott. Illy gyönyörrel teli, ’s még másnap is vele ábrándozva, újra kimondhatlanul lepetém meg azon vendégfogadó’fekvése által, mellyben háltunk, ’s mellyet dicsértetni már azelőtt hallottam ugyan, de késő érkezésünk miatt azonnal észre nem vettem. Midőn tehát reggel, tiszta csendes időben, szobámból kilépvén ’s testi reggelit keresvén, rögtön egy mérsékleti domb’ tetején , a’ Menai-Strait’ torkán, a’legszebb parknak, melly valaha szemembe tűnt, közepén látnám magamat, első pillanatban mintha leszegeztek volna, úgy állottam, szinte elvakitva az előttibe tűnt sok tárgy által, ’s mit és merre nézzek elébb, bizonytalan. Képzelje Kegyed, hogy velem egy csinos ház’ ajtaja előtt áll, csinos angol ízlésű kertben, arczával éjszakfelé fordulva, ’s nézzen egyenesen előre. Lát vizet, túl rajta ligetes partot. A’ viz a’ Menai-Strait’ torka, a’part pedig Angleseanek éjszaki foka. Innen forduljunk lassanként jobbra ’s látjuk mingyárt a’ széles határtalan tengert , csöndesen mint a’ tükör, közel két három árboczos hajóval megrakva , tovább halász sajkákkal meghintve, ’s még külebb egy egy füstölgő gőzöst szemlélünk a’ végetlenségben eltűnni; tovább jobbra, keletnek, nézünk gyönyörű zöld és ép erdőre, valamicskével magasb dombon mint az, mellyen magunk állunk, ’s a’ domb’ tetején , az erdő felett, tornyos házfedélre, melly alatt Bangor’ földesura lakik. Nyugat felé, közel alattunk, Bangor városa, ’s annyi kert és fa, hogy meghatározni nehéz, van-e inkább e’ város kertben , vagy a’ kertek a’ városban. Túl a’ vizen pedig nyúlik Angleseanek nevező partja ’s még más valamivel magasb hegyek mögött eltűnik , mellyek Bangort dél felől körülfogják ’s így az egész kört bezárják Csudálni soha sem szoktam, bámulni ritkán; de itt igazán bámultam. Láttam sok fejdelmi lakot, mellyek körül tömérdek költséggel kies pompát teremteni apáról fiúra iparkodtak az emberek, ’s még is még nagy Lajos négy száz milliomos Versaillesja is csupa szegénység a’ bangori vidékhez képest; a’ versaillesi terrasse csupa szegénység a’ bangori vendégfogadó’ kertéhez képest. Ilyen fogadó bizonyosan nincs több e’ világon. De sajátja is ám tulajdonosának ; őt sem haszonbér, sem három esztendei árverés nem rontja, ’s ezer meg ezer utas csak azért száll meg arra, hogy a’ hely’ fekvésében gyönyörködjék ’s egész életében megmaradandó kellemes visszaemlékezést vigyen magával. Innen Shrewsburyig a’ walesi hegyek közt szinte nagyon szép az utazás ; Shrewsbury maga pedig az a’ város, mellynek minden angol város között legszebb vidéke van; az angol városok közt mondom, mert sem Edinburgh-gal, sem p. o. Heidelberggel nem ér föl. Tovább egész Londonig már ollyan az ország, millyent Kegyed London és Windsor közt látott Mi itt olly sebesen utazánk , mint életemben soha, mert még soha sem kergettek, mint akkor. A’ régi Stage-coach vállalat mellé t. i. egy másik állván föl Londonban, ezt a’ régi alább szállított ár és sebesség által szeretné elnyomni. Hanem a’ másiknak is van elég utasa és jó lova, kocsija, ’s ezért egész nap mindig sarkunkon járt, ’s mi csak azt nyertük vele, hogy