Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-01-16 / 5. szám

Tel a’ lánczok csakugyan rajtok is végigfutnak, egészen a’ partba nyúlok, ’s igy tökéletesen heve­rik, noha a’ part felől is épen olly erősek é s szint­­olly terhet bírni képesek, mint a’ kőhidak közt. Ez a’legnagyobb lánczhid a’ világon, míg a’ budapesti elkészül,mellyhez képest a’menai­straiti csak fi­ók lesz. Mert micsoda a’ Menai-Strait, Dunánkhoz mérve ? Ismeri Kegyed Tiszát Lucz alatt? Épen ollyan a’ Menai-Strait. A’ budapesti hídnak, azon terv sze­rint, mellyet Clark maga legjobban szeret, 1600 láb hosszaságra kell nyúlnia. Már ez, mint Clark mondá, igazi világcsudája lesz, ’s ő hiszi, ezer meg ezer idegen csupán azért fog Pestre utazni, hogy roppant lánczhidját lássa. Az angol parlia­­mentben e’ nyáron, midőn a’ tárnok a’ Tunnel­­társaságnak a’ kormány által előlegesen engedett 30,000 fontra nézve a’ parliament’ helybenhagyá­sát kérte, nemcsak az hagyaték jóvá, hanem az is mondaték, hogy a’ Tunnel maga nemében egyet­lenegy lévén a’ világon , a’ nemzet’ dicsőségében járó dolog, az emberi erőnek e’ csudálkozásra mél­tó emlékét, ha különben nem lehetne, az ország’ költségin elkészítetni. És egy szó nem hallatszék ellene! Ha tehát az angol nép, melly annyi min­denféle roppant és csuda tárgyakkal bővelkedik ’s méltán dicsekedhetik, még többre, még sokra tete­mesen költeni nem fösvény, sőt büszke: hát Ma­gyarország, nagyobb köz­épületekben, emlékek­ben és intézetekben még ezután is olly szegény akarna maradni, mint eddig volt? Miért ne emel­kedjék virágzó Pestünk ’s méltóságos Dunánk közt azon hid, mellyben az egész világ gyönyörködhe­tik, ’s a’ Magyar fölvethetlen hasznát lelheti? A’ lánczhidtól Bangor mezővárosig, vagy har­madfél angol mfdnyire, életemben a’ legkiesb és leg­nevetőbb utón mentem. Jobbfelől gyöngéden emel­kedő halom, bal felől szintolly mértékben a’ víz felé bocsátkozó oldal; túl a’ Menai-Straiten Angle­­sennek magas partja, mind gyöngyörűi kert, föld és ligettel ékes; elől pedig a’távolban a’tenger, melly épen akkor a’ lenyugott nap’ utolsó fényeken ra­gyogott. Illy gyönyörrel teli, ’s még másnap is ve­le ábrándozva, újra kimondhatlanul lepetém­ meg azon vendégfogadó’fekvése által, mellyben háltunk, ’s mellyet dicsértetni már azelőtt hallottam ugyan, de késő érkezésünk miatt azonnal észre nem vet­tem. Midőn tehát reggel, tiszta csendes időben, szobámból kilépvén ’s testi reggelit keresvén, rög­tön egy mérsékleti domb’ tetején , a’ Menai-Strait’ torkán, a’legszebb parknak, melly valaha szemem­be tűnt, közepén látnám magam­at, első pillanatban mintha leszegeztek volna, úgy állottam, szinte el­vakitva az előttibe tűnt sok tárgy által, ’s mit és merre nézzek elébb, bizonytalan. Képzelje Kegyed, hogy velem egy csinos ház’ ajtaja előtt áll, csinos angol ízlésű kertben, arczával éjszakfelé fordul­va, ’s nézzen egyenesen előre. Lát vizet, túl rajta ligetes partot. A’ viz a’ Menai-Strait’ torka, a’part pedig Angleseanek éjszaki foka. Innen forduljunk lassanként jobbra ’s látjuk mingyárt a’ széles ha­tártalan tengert , csöndesen mint a’ tükör, közel két három árboczos hajóval megrakva , tovább halász sajkákkal meghintve, ’s még külebb egy egy füstölgő gőzöst szemlélünk a’ végetlenségben el­tűnni; tovább jobbra, keletnek, nézünk gyönyörű zö­ld és ép erdőre, valamicskével magasb dombon mint az, mellyen magunk állunk, ’s a’ domb’ te­tején , az erdő felett, tornyos házfedélre, melly alatt Bangor’ földesura lakik. Nyugat felé, közel alattunk, Bangor városa, ’s annyi kert és fa, hogy meghatározni nehéz, van-e inkább e’ város kert­ben , vagy a’ kertek a’ városban. Túl a’ vizen pe­dig nyúlik Angleseanek nevező partja ’s még más valamivel magasb hegyek mögött eltűnik , mellyek Bangort dél felől körülfogják ’s így az egész kört bezárják Csudálni soha sem szoktam, bámulni rit­kán; de itt igazán bámultam. Láttam sok fejdel­­mi lakot, mellyek körül tömérdek költséggel kies pompát teremteni apáról fiúra iparkodtak az em­berek, ’s még is még nagy Lajos négy száz mil­liomos Versaillesja is csupa szegénység a’ bango­­ri vidékhez képest; a’ versaillesi terrasse csupa szegénység a’ bangori vendégfogadó’ kertéhez ké­pest. Ilyen fogadó bizonyosan nincs több e’ vilá­gon. De sajátja is ám tulajdonosának ; őt sem ha­szonbér, sem három esztendei árverés nem rontja, ’s ezer meg ezer utas csak azért száll meg arra, hogy a’ hely’ fekvésében gyönyörködjék ’s egész életében megmaradandó kellemes visszaemlékezést vigyen magával. Innen Shrewsburyig a’ walesi he­gyek közt szinte nagyon szép az utazás ; Shrews­bury maga pedig az a’ város, mellynek minden an­gol város között legszebb vidéke van; az angol városok közt mondom, mert sem Edinburgh-gal, sem p. o. Heidelberggel nem ér­ föl. Tovább egész Lon­donig már ollyan az ország, millyent Kegyed Lon­don és Windsor közt látott Mi itt olly sebesen utazánk , mint életemben soha, mert még soha sem kergettek, mint akkor. A’ régi Stage-coach vállalat mellé t. i. egy másik állván­ föl Londonban, ezt a’ régi alább szállított ár és sebesség által szeretné elnyomni. Hanem a’ másiknak is van elég utasa és jó lova, kocsija, ’s ezért egész nap mindig sar­kunkon járt, ’s mi csak azt nyertü­k vele, hogy

Next