Társalkodó, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1836-09-17 / 75. szám
telmes és művelt mezeigazda élénk buzgalommal szánta magát a’ nemesített juhtenyésztésre, így eufelé ’s mozdítá elő egyik a’ másikat. De Magyarországban ez máskép volt. Itt végre a’ legtűzesb buzgalomnak is meg kelle hűlni , miután ügyetlenség ’s utóbb még rész akarat is a’ nagy fáradsággal épültet mindig újra’s ismét lerontotta. Ebben ’s egyedül ebben létez annak oka, hogy a’ korábbi sok ’s igen derék juhtenyésztő Magyarországban nem láthatá törekvésinek azon kedvező foganatját , mellynek a’ mostankoriak örülnek. Az által, hogy ezen ország’ külön tájékon német juhászokat ’s juhászatigazgatókat alkalmaztak, most gyors és szerencsés siker mutatkozik. — Ezen kicsapongás után a’ magyar nemesített gyapjúnak mostani minőségére térek vissza. Jelenleg már több juhászat Magyarországban a’ gyapjúra nézve olly magas fokon áll, hogy azok a’ legnemesb német juhászainkkal súlyegyént tartanak; és ha a’ magyar gyapjú a’ vevők előtt még kétes hírben áll, tehát az részint onnan ered, mivel a’ nagy tömeg még hátramarad, részint pedig onnan, mivel a’ legnemesb gyapjufajok nem saját nevük alatt, hanem mint német gyapjú, jeleimik meg a’ kereskedésben. Hisz’ még nem igen rég a’ sziléziai gyapjú sem járt különben: a’ legnemesbik is szász gyapjú nevet vettföl, legnagyobb kárára azon tartománynak, melly termeszlé. A’ mi azon akadályokat illeti, mellyek Magyarországban ezen jövedelmes termesztvény’ növekedésének ’s javulásának útjában állnak, tehát nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy a’juhászok’ esztelensége ’s gondatlansága e’ szép földön évenként százezer juhot tönkre tesz. Bámulni és szánakozni kell a’ dologhoz értőnek, ha látja, mint bánnak ezen emberek a’ nemes és drága marhával. Esőben ’s zivatarban , egészséges és ártalmas legelőkön lézengnek velők,’s durva bánásmód, ütés dobás, majd bőség majd ismét hiány a’ ráadás. Takarmányvetésről sok tájékon még keveset gondolkoznak, ’s ha a’ természet ön jószántából nem adja-meg a’ szükséges mennyiséget, tehát a’ szegény állatot éhen hagyják nyomorogni ’s végre el is veszni. A’ párzásra nézve nem ismernek elvet, ’s így elv szerint nem is intézhetik azt. Az állatok párzanak, mint épen a’ történet hozza magával. Hy megy a’ gazdálkodás, ott nem sok idő kívántatik , hogy az egész nyáj , minőségében elaljasuljon. A magyargyapju - vásárlók megmondhatják, mese ő az, a mit itt beszélünk. Mindehez járul még igen sok tájékon egy főnehézség; t. i. a’ gyapjumosás.Zavaros és kevés víz nem képes a kövér ’s buja földnek fekete porát sem feloszlatni sem kiveszteni; mind e’ mellett a’ nyirés is olly késedelmes és ocsmány módon megy véghez, hogy a’ gyapjú megromlik ’s igaz becsében nem ritkán mintegy negyedrésznyit veszt. Mindazáltal az értelem’ világa Magyarországban is terjed ez már, ’s az időkörülmények felnyitják a’földbirtokosak’ szemeit, hogy igaz érdekeiket átlássák. Szorgalom, értelmesség ’s állhatatosság legyőzik végre a’ legnagyobb nehézségeket is. Igen hathatós mód, mellyet most ugyan ott gyakorlatba vesznek, a’ német juhászok’ ’s juhászat-igazgatók’ beköltöztetése. Ha idővel Magyarországban a’ nemesített juhnyájak a’ mennyiség’ ’s jóság’ azon fokát érendik, mellyet az ottani viszonyok megengednek, úgy az országnak abból szükségkép rendkívüli haszonnyeresége leérni, mert akkor a’nemes gyapjúért tömérdek pénznek kell ugyanabba özönleni. Igaz ugyan, hogy alsó Magyarország’ nagy terjedelmű síkságai a’ nemesítésnek nem igen kedvezők, mivel a’ szerfölött buja legelők ’s bő táplálék a’ gyapjú’ jóságát csökkentik; hanem először ezt csupán e’ síkságokról mondhatni, mellyek az országnak csak mintegy negyedrészét teszik; másodszor, ezen gyapjú, ha t. i. a’ juhtenyésztő a’ nemesítést állandóan folytatja, mindig jó középszerű termesztvény lesz, melly kész vevőket találand. — Most még a’ gyapjúnak olcsón vagy drágán termesztéséről teszünk egy két szót. Mint bizonyost mondhatjuk, hogy, ha Magyarországban az intelligentia e’ gazdasági ág körül olly fokra emelkedik, mint Németországban, akkor ott legalább is negyedrésznyi költséggel olcsóbban állíthatni elő a’ gyapjút, mint itt. Ha mi föntebb azt állítok, hogy Magyarországban a’ folyvást rendesebb’s buzgóbb földmivelés mellett még sokkal nagyobb számú birka tápláltathatnék, mint eddig, tehát mi ez által koránsem azt akarók mondani, hogy a’ birkák’ mostani száma — elég. Sőt inkább az évenként termesztett gyapjú’ nagy mennyisége bizonyítja, milly számosnak kell ezen országban már most is a’ birkaseregnek lenni. Csak gondoljuk el, milly szörnyű gyapjú-tömegek hozatnak minden évben a’négy pesti vásárra. Nagyítás nélkül tehetni azt öszvesen 150,000 mázsára. És közvetlenül mennyit használnak el magok a’ termesztők! Mert a’ pórasszonyok ’s leányzók az általok termesztett gyapjút magok fonják fel, ’s számukra ruhakelmévé szövetik. A’ hazai fürtös gyapjúnak (Land- und Zakelwolle) nagyobb része illy módon fogyasztatik el, ’s ez, az egész gyapjútermésben jórészt teszen. Számolásunk, úgy hisszük, nem hibás, ha azt tesszük fel, hogy Magyarország, mostani mezőgazdasági körülményeihez képest legalább is háromnegyedrészét előállíthatja azon gyapjúmennyiségnek, mellyel Németország jelenleg