Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-01-14 / 4. szám
15 különben tisztes fejet, mint lecsüggő kurta kígyók az utcza csudájára fúria-fejjé változtatják.— Megyen egy harmadik is, kinek tarfejét paróka födi. Ő minden süvegelésnél rettenetes szorongásban van, nemmhogy az irigy szél álhaját lekapja. — Nem kegyetlenség e kis üres süvegeltetésünk miatt embertársunkkal így bánni? nem lelketlen érzéketlensége szorultságán meg nem indulni! — Itt egy anekdoton jut eszembe, mellyet több év előtt Ildik Fridrikről olvastam valahol. E’ nagylelkű fejdelem egy ízben vadászaton lévén generáljaival, mindegyiktől, valahányszor velők összejött , a’ mint illik , süvg - levétellel tisztelteték meg; csupán egy mulasztá el ezen tisztelkedést. E’ szokatlan elmulasztás a’ király’ éles szemet el nem kerülhető. Kívánván tudni okát, ez iránt nyájasan megkérdő a’ generált. Ki megdöbbenve imigy felel: „Megengedjen Fölséged! én tudom kötelességemet, de a’ sebes nyargalás ’s erős szél miatt kalapomat parókámhoz szoktam varratni, parókámat pedig szorosan fejemhez csatolni; erre nézve másnak segedelme nélkül enkezemmel azt le nem oldhatom.“ Melly különös mentségre imigy válaszolt a király: „„Jól van édes — nevéről szólitván őt, mit én már elfelejték — olly jeles agyvelő, millyennel Ön bir, meg is érdemli, hogy illy megvíhatlan bástyákkal keríttessék.““ Találnánk e most valakit, — nem értek királyt — ki süvegelésünk’ elmulasztását nagy Fridrik’ példájára illy könnyen megbocsátaná, sőt jóvá hagyná? nem hiszem; inkább úgy tapasztalom, hogy a’ süvegelés divatja c.) Valóságos taplója az üldözésnek. Ha valamelly nagyravágyó szerencse-kedvenczet, ki az utczán felénk közeledvén mindinkább érezteti velünk nagyságának súlyát, meg nem süvegelünk, megvet bennünket, mint alávaló teremtményeket. Isten ne adja, hogy valamikép illyenre szoruljunk, mert keserűn kellene lakolnunk vétségünkért! Jaj azon fiatal embernek, ki valamelly kegyelmet osztható előtt hat lépésnyire le nem veszi süvegét; beborult annak ez életben pályája’ hajnala! nem kérdik itt, mert mulasztó el tartozó kötelességét, hanem kihallgattatlanul’s irgalom nélkül fekete könyvre ítéltetik! Más pedig, ki illy módon nem árthat, kevélynek, durvának, neveletlennek kiáltja ki őt, ’s a’ hol csak lehet, iránta mindenkiben hidegséget gerjeszt. így kell sokszor szenvedni az ártatlanságnak , midőn vagy elandalodásból , vagy természeti hibánk p. o. rövidlátásunk miatt — mert mindez balra magyaráztatik — két lépésre sem ismervén meg az embert, süvegünket fejünkön nyugodni hagyjuk , mikor a’ földi istenek mellettünk elsuhannak! Még a’ hasonlók is százszor meg százszor meghasonlanak egymás közt a’süvegelés miatt. Egyik azt várja, hogy amaz süvegeljen először; ez viszont, hogy az első kezdje meg azt; ’s míg így egymástól a’ süvegelést kibüszkélkedni vágynak, kölcsönösen mindketten süvegeletlennül maradnak. Melly is egymás iránt először hidegséget, azután megvetést ’s gyülölséget, utóbb üldözést szül. — Innen a’ süvegelés d) nem valódi tisztelet’ jele, hanem csak érdekek’szélzászlója. Száműzzük csak az érdekeket, mellyek bennünket másokhoz kötnek, megolvashatjuk akkor a’ süvegelők’ számát, holott ezt most véghez vinni lehellenséggel határos. Ha lenézünk az első emeletből az ablakon, meglepőleg ötlik szemünkbe, mint járnak utcaahosszant levegőben a* kalapok* mintha valami titkos varázserő lebegtetné azokat. Egyik a’ légből hivatalt halász , másik pártfogást, harmadik kenyeret, pénzt, szerelmet, ’s isten tudja, még mit igyekszik abból kalapjával meríteni. Valóban furcsa jelenet, mikor két, szemközt találkozó úgy tartja egymás ellenében süvegét, mint a’ koldus, ki csak azért veszi le előttünk kalapját, hogy krajezár koppanjon bele. Illy jelenet a’ legkomolyabb ázsiait is kaczagásra fakasztaná, valamint mi a’ chinaiaknak nevetséges tisztelkedési testmozgalmikon szánakozva mosolygunk. Legelőször Pestre jöttemkor itt senkit sem ismerek. Szinte jól esett, mikor az utczákon föl ’s alá járván, senkinek sem kelle süvegelgetnem. Azonban ismeretlen létemre is átallván az egy kissé viselt kalapomban sétálni, azt első nap mingjárt ujjal cserélém föl. Más nap, a’mint újkalaposan lépdelnék, a’ kalapos, kitől tegnap kalapomat vásárlam, kün áll a’ boltajtóban, megismer’s köszön. Gondolám magamban: ez valódi kalmáros tisztelkedés, mellyel ő csak arra czéloz, hogy elfogadván bókolatát, koptassam kalapomat, ’s minél előbb ismét rá szorultak. e) Jóllehet a’ fölebb mondottak szerint olly rettenetes áldozatokkal jár a’ süvegelés, még is elégtelen a’ tiszteletnek, mellyre szolgálnia kellene, kijelentésére. A’józan logika’szabályival lehetlen megegyeztetni ama’ szokást, melly szerint testünknek egy darab öltözetétőli megfosztásában tiszteletet keresünk, holott a’ legfőbb ’s legünnepélyesb tiszteletünket , mint fölebb említem , föltett süveggel viszszük véghez. De ha már a’ tisztelet-megadás’ ’s érzelmünk’ kifejezése’ zálogául ruházatunk’ egy részét fölajánlanunk vagy bemutatnunk kell, miért épen süvegünket, e’ legkisebb darabot, választjuk arra? Én úgy tartom, ha az ember valamit tesz, tegye egészen. Ennélfogvást sokkal nagyobb tiszteletet mutatnánk, ha felső öltönyünkből hirtelen kibúván, azzal, mint valami hatalmas zászlóval, legyintenénk egymás felé. Hogy a’ süveggel tisztelkedés teljes legyen, mulhatlanul szükséges, hogy azzal mind a’ két nem egyformán éljen , valamint a’ bókolással. De ez nem történik, mert a’ nőnem kalapot, fejkötőt,vagy bármit is tisztelkedésül soha sem emel, nemcsak ott, hol a’ férfiakétól különböző fejtakarót visel, mint nálunk ’s egyebütt, hanem még ott sem , hol az azokéhoz egészen hasonló kalap ékesíti fejét, úgymint Tirolban, Schweizban, Stájerországban ’s a’t. Ha tehát megállana is a’ süvegelés’ félszeg szokása, azzal legalább a’ nőnem iránt nem tisztelkedhetnénk, minthogy ő azt hasonlóul nem viszonozhatja. A’ süvegelés tehát már alapjában hiányos, hiányos gyakorlatában , hiányos következésiben is. Azután milly gyalázat a’ süvegre, a’ férfiúi méltóság’ e’ diszitvényére, azzal a’ levegőben úgy játszani mint szél a’ rongypehelylyel! milly szégyen azt a’ fejkötő alá annyira lealacsonyítani!— Továbbá, hanem mondom is, már magában értetik, hogy a’ süvegelés f a’ gazdaság ’s az eléggé nem ajánlható takarékosság’ elvével merőben ellenkezik. Hogy süvegeléssel kalapunkat szaggassuk , arra semmi szűk-