Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-06-03 / 44. szám

m­ eséretben ’s jutalomban leli. ’S mi legfőbb pánczé­­lul szolgál a’ nemzetiség mind azon megtámadásai ellen, millyeket a’ világ nemzet­ nélküli selejtesei minden időben ’s szünet nélkül koholtak az emberi­ség lelkesb része ellen. Erdély szomorú állapotban van, ’s minden ol­­dalról feltornyosult fölötte a’ ború. De tiszta lélek, tiszta szándék és türedelem — az önmegtagadás­nak e’ szülöttjei — ki fogják határai közt is vívni a’ szent Igazság jogait, ’s ellenségei megalázva is­mét ’s ismét például szolgálandnak a’ világnak, hogy önkénynyel párosult erő békázhat ugyan, de nem­zeteket csak lelki erő — Bölcseség t. i. és Igazság — hódíthat. Ki fog válni a’ valódi belső érdem a’ bitorlottal, ’s szeretem hinni, majd majd véget sza­kaszt a’ Nemzetiség Angyala mind azon keserűknek, miket vakság, indulat és kajánság vetett Erdély ’s Ausztria közé, és hogy nincs távul azon hajnal-tá­rnádat, midőn mind a’ Nemzet mind a’ Fejedelem jo­gai, a’ nagy világ elibe állítva, tagadhatlanul bébi­­zonyítandják legjobb Fejedelmünk tiszta szándékát, a’ Magyarnak pedig szerencsében, balsorsban, ked­velve bár vagy üldözve is tántoríthatlan hűségét. Önmegtagadás , drága Hazafiak, és minden kí­sérleten győzni tudó Türedelem , ím ezek menthet­nek meg, ’s csak ezek. ’El fogadom, nem lesz leg­csekélyebb részem bennük utolsó leheletemig. Er­délynek ’s Magyarországnak érdekei ugyanazok, ’s így ki őszintén ’s ügy­gyel szolgálja az egyiket, a’ másiknak is hű embere; ne felejtsük ezt, ’s bízzunk a’ Valóban, az Igazságban, ’s mindenek fölött tisz­ta szándékunk ’s férfias állhatatosságunkban; cse­kély de haladattal teli személyem pedig ezentúl is kegyes ’s barátságos indulattal ítéltessék Alsó Fe­jérvármegye nemes Rendei, kedves Atyámfiai által, a ki a’ hódolatnak ’s rokonvérnek legvalódibb ér­zetével vagyok Tisztelt Hazámfiainak, Alsó Fejér­vármegye nemes Rendeinek legh­áladatosb szolgája, leghűbb rokona Széchenyi István s.k. Pozsony, N­o­­vember 91kén, 1835. EGER’ ÜNNEPE. Eger, május’ főkén 1837. Kedves barátom ! U­­tóbbi levelemi tudósításomnál fogva hiszem, óhajt­va várod, ámbár hírlapjaink röviden közlék is már, hogy városunkat érdeklő imént tartatott jeles ün­nep’ körülményiről némileg értesítselek; mit ezennel örömest teljesítek. Minthogy az ünnep’ tárgya —­­mint tudod — az ujban­ épült anyaegyház vala, el­sőbb is az ezt illetőkről értesítsek. E’ körül ez al­kalommal két eset fordult­ elő: egyik , az alapkő­szentelés ’s berakás; másik az anyaegyház’ fölszen­­teltetése. Az első, május’sikán estve — miután tisz­telt Érsekünk az előző áj­tatosságokat udvari kápol­nájában végezvén, díszes egyházi menettel tömér­dek nép’ kíséretében az uj egy­házban megjelent — illy alkalomkor megkívántas, minden szertartással tel­jesítetett. A’ templomszentelés — mint előleg kitűz­ve volt — 7kén ment véghez, következő renddel: reg­geli 7 órakor a’ pátriárka - érsek ’s papság az ud­vari kápolnában a’ megelőző imádságokat tartá, mel­­lyek után a’ papságtól kísértetve a’ felavatandó egy­ház’ tornáczában megjelenvén — ott, valamint a’ tem­plomban is, a’ fölszentelési szertartásokat elkezdé ekkor azonban a’ nép a’ templomból kizáraték, az egyházi szertartások’ kivonata szerint. Ezek után a patr. érsek, udvari kápolnájába visszatérvén, onnan ismét fényes egyházi szertartással tömérdek ájtatos nép’ kíséretében az ujban­ épült anyatemplomot *) kö­rüljárva, buzgó híveit az olly rég óhajtott szeren­csében részesitőleg, a’ nagy költséggel ’s tetemes fáradsággal az örökkévalónak ’s a’ nazarethi isten­ember’ tiszteletére emelt díszes ’s nagyszerű egy­házba ünnepélyesen bévezeté; hol a’ fölszentelési szertartásokat folytatva, ezeket fényes sz. mise-ál­dozattal, melly alatt Seiler hazánkfia jeles miséjét nagyszámú műkedvelők’ közrehatásával hangoztatá, délután harmadfél órakor béfejezte ; mi közben Lo­­novics József Csanádi megyéspüspök az ünnep’ kö­rülményihez alkalmazott lelkes egyházi beszéddel buz­­dítv a’ népet az örök istenség’ ’s az egyedül boldo­gító vallás’ tiszteletére, illőleg méltatva egyszers­mind magas érdemeit Érsekünknek, ki a’ még bol­dogult Esterházy Károly püspök által szándéklott anyaegyház-építést valósítani ’s végezni olly annyi­ra­­igyekezett, mi által nevét örökítve, tiszteletét a’ késő unokáknál is biztositá; nem kevésbbé ma­gasztalván a’ ns. Káptalannak közreható tetemes a­­dakozásit is, mellyekkel e’ szent czél’ végrehajtá­sában részt venni buzga. Illy hosszas és fárasztó szertartások’ végeztével, szünetlen mozsárdurrogás, ’s a’tisztelkedő cs. k. ’s polgári katonaság’ ü­dvezlő lövései közti örömmel oszlott­ el a’ tömérdek nép, miután tanúja lehetett olly jeles esetnek, millyet helyenkint ritka század nyújt; de minde’fölött kép­ . Az uj főegyház egész hossza tornáczossul (hova 57 láb szélességű kényelmes lépcsőzeten juthatni) 300 lábnyi, szélessége 168 lábnyi, középhajója 72 láb magasságú, középkúpja (cuppola) 120 láb, 12 széles ablaktól világítva, kettős tornya 168 láb magas, csarnoka (porficus) 8, ka­­rinthi-rendű 52 láb magas ’s 5 láb körűi oszlopon nyug­szik, mellynek homlokpárkányán ez egyszerű fölirás : ,,Ve­­nite adoremus Dominum“,’s kissé föntebb : „decursu unius lustri exstructa 1836“; ’s hegyelte :’ Hit, Remény, Sze­retet óriásalaku, ’s kétoldalról két d­erub’ hasonló idom­­zatú szobra emelkedik. Fő ajtaja 21 láb magas. A’ kö­zéphajót a’ két szélsőtől nyolcznyolczkorinthi rendű, fejeze­tes , vörhenyeg-sárgás márványzatú, ’s 51 lábnyi magas ’s 5 lábnyi átmérőjű oszlop különzi­ el ; a’ közép­kúp ha­sonló 12 oszlopon nyugszik; a’ hangászkarzat nyolcz ha­­muszintin , úgy hogy az egész egyházat 36 oszlop ’s 42 faragvány diszesíti; 10 művészi­ vésetű dombor faragvány (basrelief) ugyan a’ sanetuariumot, mellyek, valamint a’ homlokpárkány’ szobrai, ’s a’ pusztában prédikáló sz. Já­nost példázó, Mária-kápolnabeli faragványok Casagrande velenczei szobrász’ művei. A’ lapos oszlopok ’s mellék-ol­­tári faragványok verde antico modor szerint márványoz­ván Négy jeles oltárkép is magasítja e’ gyönyörű épü­let’ díszeit: a’ főoltáré Daunhauser bécsi, a’két oldal-ol­táré Schiavoni és Malatessi, ’s az átelleni mellékhajó v. keresztboltozat’ oltáráé pedig Gregoletti (mindhárom velen­czei) művész’ készitvénye. Építőmestere a’ pesti Hild, Roma’ tanítványa ’s neveltje. — Saját szemlélete után

Next