Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-11-22 / 93. szám

körű­lti ártalmas befolyások ’s a’ t., mellyeknél fogva némelly egyes járványok’ számozását ném­ikép magya­­rázhatjuk.­­ A’ mostani marhadögre nézve, a’ múlt évi példátlan szárazság ’s az ezzel egybekötött jó táp­lálék- ’s ivóvíz-hiány, a’ most ellenkezőkép uralkodó tar­tós ’s nedves időjárás, legelőkön a’ fűnek bősége némi valószínűséggel engedik a’ járvány’ származását meg­fejteni.— Illy ártalmas befolyások, épen mivel igen el­terjedtek, igenis elterjedten munkálnak, a’ kórfogékony­ságot egész tartományokra megalapítják, melly lappang­va létez az állati műrendszerben, más utóbbi kóros be­folyások után nyavalyakint kitörendő. •— Lappanghat pedig a’ szarvasmarhákban annál is inkább, mivel i­­degrendszerök’(Systema nervosum) tökéletlen kifejlő­dése miatt tökéletlenebb ’s tompább érzékenységük is. — Onnét van, hogy ezen állatoknál a’ nyavalya már olly fokra lehet magasulva, melly az embernél iszonyú fájdalmat okozna , a’ nélkül, hogy ezt amazok legke­­vésbbé éreznék. — Midőn marhán a’ nyavalya vagy fájdalmak’ kitű­nése vagy láz-mozgalmak által észre­­v­etetik, akkor az már magas fokon van, ’s már so­káig tartott. Imrén magyarázhatjuk továbbá azon mindennapi tapasztalásunkat a’ szarvasmarhák’ járványai körül, söt, hogy midőn a’ betegség a’ marhán, mint mondani szoktuk , már kitört, orvosi­­ hatásunkról­ és segedel­­münk­ körülti igenleges állításaink nagyobb részint csak puszta képzelődés; noha látjuk sokszor, hogy sok mar­ha nyavalyája’ utolsó szakában is szerencsésen hol gyógyszerek által, hol azok nélkül fellábad, mi azon-­­ ban mindig a’ természet’ önkormányának, nem pedig orvosnak munkája; ’s hogy mol, ha e’járvány­okban se­­p­piteni akarunk, hozzájárulhatásunkat csak megelőzőleg ’s ótólag valósíthatjuk. E’ szempontból tekintvén átaljában a’ szarvas­­marhák’ járvány-betegségeit, megfontolván különösen ezen most uralkodó járvány’ pathologiai tulajdonit, tü­neményeit, továbbá a’ bonczolási adatokat, orvosi szem­léletiek szerint a’ következő gyógyterv alapítandó. Elő­ször : a’ nyavalya’ ragályos tulajdona miatt az elválasztási ösméretes rendszabályokat minden esetre szigorúan végbe kell hajtani. — Ezen elválasztásnak is ezek a­­lapjai: a) Azon helység, mellyben a’ marhadög kiü­tött, zárassék-el minden más helységtől; b) azon hely­ség’ marhája, mellyben a’ dög kiütött, választassa­nak­ el a’ szó’ szoros értelmében egymástól úgy, hogy a’ betegek a’ még egészségesekkel bármi érin­­tetbe se juthassanak. — Az elhullottak’ elásatása, ’s a’ bőrökre olly igen szükséges vigyázat az orvos-po­­litziai hatóság’ feladásai közé tartozik. — Minthogy e­­zek már eléggé tudvák, itt körülményesen előadni fö­lösleg. Annyi mindazáltal igaz, hogy e’ szükséges javaslatok’ eszközöltetése a’ praxisban számtalan ’sgyak­­■ Iran igen nehezen legyőzhető akadályra talál. Másodszor: AMinden e’ járvány­ körüli vizsgálat’ adatiból bebizonyul­ván az, hogy, a’ mit feljebb bővebben megmutattunk, ezen járvány’ főbélyege gyuladásra­ hajlomás, orvoslási­­ t­ekintetben a’ nyavalya’ kitörése után orvosi tudomány’ «jatalmában kevésbbé bízván, óvási s megelőzési ezél­­tkűl a’ theoria ’s praxis alapjai’ értelmében következő rédszereket rendelünk, sör) Midőn némelly helységben s dögnek nyoma mutatkozik, azonnal minden mégép narhán hathatós érvágás történ­jék, melly által a’ vér* meg tetemesen kevesbü­ljön. Hogy ezen érvágás vagy metszésnek óhajtott sikere és várt foganatja legyen, szükséges, a) annyi vért ereszteni, hogy a’vér-rend­szerben észrevehető visszahatás támadjon, mit részint a szív­ verés lankadozásából, részint testi elcsü­gge­­désből tudhatni meg—Ereszténk­ ki vért 4 egész 17 font­­’8, a nyílás fa’ nyak-vérezen) nagy legyen; mivel szükséges, hogy az ürítés a’nyerendő vér­ rend­­szerbeni v­isszahatás eszközlése miatt hirtelen történjék, különösen hogy a’ vérnek rostos részei is, mint mellyek az általányos gyuladás’ magvát magukban foglalják,k­ita­­karitt­thassanak.—2) Szükség, hogy a’vér magasztal­ok (exaltalt) állati kifejlettségének lecsilapitására olly 8’3'18'3'Szeret nyujtassanak, m­ellyek azt fölereszszék, feloldozzák, hüvesitsék. •—­ E’ czélnak tapasztalásunk szerint a salitrom, borkő, glauber-só felelnek­ meg. — Szükség azonban, szereket nem hasonszenvi (homoe­­opathiai), hanem olly adagban szolgáltatni, hogy a’ bölcső természetes mozgása fölingereltetvén napjában többször oldozott ganét ü­ríttessék­ ki. — Itt kisebb vagy gyengébb marhának minden nap reggel adatott egy lat salitrom ’s kétkét lat a’ többiből; kettős, sőt hár­mas adag pedig a’ hízott ’s erős marhának; ’s e’ sze­reket legalább egy hétig folytatták. 3) A’ savas­ italo­kat jó foganatuaknak tapasztalok, nem azért, mintha a vért valamelly ragályos senyvtől kívánták volna meg­szabadítani , hanem hüvesitő, oldozó ’s lábellenes ere­jük miatt. Savanyu alma-, vagy kovászlé, só-, vagy kénsavas viz a’ czélnak megfeleltek, kivált a’ nyári for­róbb napokban. 4) A’ hidegvizbeni gyakor fürösz­­tés, vagy, hol ez meg nem történhetett, hidegvizzeli locsolás mindaddig, míg a’ marha borzadozni kezde, egyszer kétszer napjában ismételve e’ járványban, kivált nyári meleg napokon , hathatós szerül szolgált. Ez által sok már bágyadozó marha előbbeni vidámsá­gát s egészségét visszanyerő. •—• Ím ezek azon sze­rek, m­ellyekkel a’ márm­ár kifejlődni készülő járvány­nyavalyát óvás képen a’ marháktól elháríthatni, sőt egész helységekre nézve, ha szigorúan alkalmaztat­nak , e’ járványt is elfojthatni. Ezen állításomat igazolják Arad­ megyében keb­­ledző Musztesd és Berindia helységek , hol e’ szerek legdicsőbb foganatuaknak mutatkoztak. — Az elsőnek földesura, ennek pedig lakosai ugyanitt ritka bizoda­­lommal viseltetvén, minden ajánlandó orvoslást ponto­san végrehajtani ígértek, miután mind a’ két helység­ben a’ dög hirtelen ’s mohón kiütött. •—* Azon nap óta, mellyen a’ két falu’ minden marháján az érvágás meg­történt , a’ kik pontban érintett belső lábellenes szerek használtattak (ez utóbbiakat egész hétig folytatók), a’ dög szintolly hirtelen a’ gazdák’ kimondhatlan örömére meg­szűnt. Hogy pedig a’ dögnek ezen hirtelen megszűn­tét ugyanezen gyógymódnak tulajdoníthatni, igen va­lószínű , mert a) e’ gyógyítás általjában a’ betegség’ természetével egybehangzó; — b) mivel a’ dög azon helységekben, hol az kitört, ’s e’ gyógymód nem al­kalmaztatott, kevés­ számú áldozattal meg nem eléged­vén, a’ helységbeli marhák’jóval nagyobb részét meg­emésztő ; — c) mivel mind a’ két helységben, mint említők, e’ szerek’ alkalmazása’ első napjától a’ dög hirtelen s tökéletesen megszűnt, ’s még eddig, noha még most is több közellé­vő helységben divatoz, vissza sem tért. Hiltner József­­, Arad ügyes orvosa.

Next