Társalkodó, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-11-01 / 87. szám

348 tag érzi a’ szegény tanult értelmes ember, milly drága kincshez jutott, midőn földbirtokot szerezhet gyermekeinek földbirtokot, mellynek adója olly csekély, ’s ezen csekély adó mellett biztosabb és szilárdabb volna birtoka sok nemesi jószágnál. Én az úrbéri telket úgy tekintem, mint olly földet, melly haszonbérbe adatik akárkinek; de a haszonbért, minthogy nálunk kevés a’ pénz, nem egészen pénzben kívánja, hanem többféle termesztményt és szolgálatot is elfogad annak fejében. Illy csekély haszonbérért, hogy valaki 50 holdon meg ne élhessen, sőt gazdag ne lehessen, vagy részeges korhelynek ’s butának kell lennie, vagy közbitangolásban kell úrbéri telkét bírnia, mert máskép lehetetlen 50 hold földön meg nem gazdagodni olly embernek, ki mindig itthon lakik , és soha külföldi városokra ’s fürdőkre nem kalandoz. — A’ ki földjét haszonbérbe adja , megkívánja , hogy haszonbérlője pontos fizető legyen, és soha adós ne maradjon. A’ szorgalmas, józan, értelmes ember pedig mindig pontosabban fizethet, mint a’ henye, buta ’s iszákos dologkerülő. Szerfölött lélekben járó lenne az úrbéri telkeket elkülönzött majorokra szabályozni , és szabad adásvevés által tanúlt embereknek az illy gazdálkodáshoz utat nyitni, mert ők adnának még kenyeret sok heverő dolgos embernek, ’s így emelkednék földmivelésünk. VII. Most a’ jobbágyok külön választatnak az uraságokkal a közösségtől, de maguk közt úgy szabályoztalak, hogy közös marad mindenük. De azt kérdem: hát ha egy két esztendő múlva, egy két gazda egészen el akarna válni a’többitől, (minthogy előbb utóbb úgy is lesz) mint adják ki az ő majorját minden legelői illetményével együtt egy tagban? És ki fogja ezen költséget viselni ? Ez azonban majd lehetlen is lesz, mert vagy az egészet össze kellene ismét zavarni egyért , kettőért, vagy összezavarás nélkül nincsen mód őket legelőstül egy tagban kielégíteni. Azért legtanácsosb lenne az urasági szabályozáskor őket is majorokra szabályozni, ’s egymástól elkülönözni. Legjobb lett volna mindyárt az urbárium’ behoztakor őket urasági közösségtől elválasztani, de sok földet megmentettek volna a’ földes uraságok, nem említvén azon tömérdek kárt, melly azóta az erkölcsök’ hanyatlásában, kártételekben, becsükben ’s t. ’s a‘ földmivelés’ hátramaradtában időnkig történt. Jóllehet még most eleinte egy két gazda, más egyéb akadályon kivül is, avagy csak azon okból sem válhatnék külön a többitől, mivel rendőrség és biztosság nem lévén, irigy társai tán csúfolnák árkait, ültetvényeit legázolnák ’s t. et. így tehát egy mivelt ember, vagy gazdatiszt sem fogja pénzecskéjét arra koczkáztatni, hogy magának egy úrbéri majort vegyen, mert a’szorgalom’útját mindaddig zárva látja maga előtt, míg az elkülönzött majori birtok, s a’ becsületes szorgalmas ember, szóval: az egész pallérozott mezei gazdaság különös törvényekkel, rendőrséggel ’s minden kigondolható bátorsággal nem biztosittatik. Eldődink egy eke-lopást halállal büntettek, annyira védték a’ földmivelést: nem újság tehát, ha mi is a’nemesföldmivelés’ ügyét törvényekkel ápolgatjuk. Udvardy. Heves-megyei almérnök ’s a’ m. t. t. lev. t. GONDOLAT - PILLANGÓK. Mi az ember gyermek -korában ? Föstvény-vászon, mellyre szülők ’s nevelők festhetnek, a’ mit akarnak; — egyik fejér-papiros, mellyre az isten’ tiz parancsit, vagy belzebub’ oktatásit írhatni; —lágy viasz, mellybe a’ világosság’ vagy sötétség’ angyalának képét nyomhatni; — vékony ág, mellyet szelíd, vagy vad gyümölcsfába olthatni. — Az ember mi más, mint sapda, mellyel a’ szerencse, sors és viszontagság játszanak ? Mi az élet? Az élet sebes folyam, melly időről időre , az öröklét’ tengerébe visszatérhetlen foly ; ezen elláthatlan folyamon mindenkinek van saját hivatási hajócskája, melly a’ szorgalmas munka’ evezőjével előbbre vitetik. — Munkálkodjunk tehát, iparral evezvén, a’ kormányzást pedig istenre hagyván. A’ gazdag emberek gyakran gyermekeiknek arany ’s ezüst pénzecskéket adnak kezökbe, hogy játszhassanak. A’ szegények pedig néha papirosból v. cserépből készítenek magoknak a’ játékra pénzt. Mindegy a’ gyermek végre mégis megunja a’ játékot, akár ezt, akár amazt, ’s alunni megy. — Hasonlók vagyunk mi ezekhez. Az élet játék; játszók bárki mivel akar, egyszer csak mégis alunni megyen — ’s játékát másnak engedi által. A vágy. Ha az utas mindig azon helyre vágyódik, hol ősi hajléka áll; ha a’ hajósember mindig azon révparthoz igyekszik, hol kikötni szándéka; ha a’ száműzött mindig honára gondolkodik , hova viszszatérni reméli; ha a’ rab madár, légyen bár kalitkája ezűsből, vagdal, ’s szabadságot keres:—miért ne törekedjék az ember is czéljára? MULATTATÓ. ,,Hát még sem keltetek föl?ek az inge lustái! — korholó legényit egy csizmadia, midőn azok kelletinél tovább alunnának—• ime ! holnap után harmad napja lesz már, ’s még egy étés sem történt.“ Néhány év előtt P* városban egy kéztelen ember lábaival mutatta mesterségeit; lábaival beretválá magát, lábaival irt ’s a t. E’ különös ember’ írását nemrég valaki illy szókkal mutatá barátjának: „Nézzd csak, ez kézírása azon embernek, ki P’ városban lábával irt.“ 7 dczról K.. .. REJTETTSZÓ. Vége kiszúrja szemed’. Hármától romlik egész lest. Hát az egész hránynak törte örökre fejét? —• Vajmi nemes pedig ez; legszebb magzatja az égnek ! Ember! ez intse kezed’; nyelveden álljon ezért. Bogár János. A’ 86dik számú rejtett szó: Makacs. Szerkeszti Helmeczy. Nyomtatja Beimel.