Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-08-04 / 62. szám

kűek , ’s minden ifjúságuk mellett is elaggott tespedés­­ben élnek. Ellenben vannak tüzlelkü öregek, kiknek halhatatlan lelkök öregedni sem tud, mint mellynek is­teni rendeltetése szerint vénülni nem is szabad, mivel a’lélek örök életre’s ifjúságra teremtetett.1 17) A’ testi haladásban némellyek hűtlenek; csak akkor vannak rajta, ha sarkukban valaki, ha­ számot kérnek tőlök, mint a’ rósz cseléd, vagy ha valami dicsőséget reményi, mint a' magaveti sühedet, mások láttatva, nem láttatva, lelkűk jó sugalm­át követik, ’s a’ lehe­tőségig sietnek, ’s másokat is siettetnek, így a’ szel­lemi haladásban is, némellyek köz.­helyén, mások sze­me láttára előmennek 's a’ haladást pártolják, de ma­gányosságban lelki alvásba merülnek. — 18) Hogy az embernek testi kép mozogni ’s dolgozni kell, sen­ki nem tagadja; ’s olly mihaszna ur ’s olly szemtelen cse­léd nincs is, ki tespedésével, lomhaságával, örökös álmával dicsekednék; sőt mindenik ellenkezőről sze­retné a’ másikat meggyőzni. Színt így van a’ szellemi haladással is! Nincs, ki utálatos tespedését megvál­taná, vagy nyilván haladás’ellenségének mutatkoznék,­­ hanem az illyen, elcsavarásokkal, sophismákkal akar­ja az embereket elámítni, hogy az ő tespedése okos és mértékletes haladás, visszasiklása pihenés, erőpihen­tetés ’s a’ t. 19) Némellyeknek testi kép haladni vagy nem haladni, a’ haladást előmozdítói vagy visszatar­tani — mindegy, a’ szerint, mint most haladni sze­rető , vagy haladást utáló ember’ szolgálatjában vannak, vagy nekik egyik vagy másik hajt hasznot. Ismertem egy kocsist, ki örökös ostorozással mindig nyargalva járt, az utat mindig rosszallotta ; majd később , mikor fogadós lett, lenyuzónak nevezte a’ siető kocsist, örült lelke a’sárnak, dülös kátyúknak, sötét éjnek; ’s mes­terséggel is az útban tornyoztatta­ fel a’ sárhalmot, hogy fogadója mellett elakadjanak a’ siető szekerek. Hlyek némelly irók, kivált újságírók is — Angliában, mint a’ Századunk egyik száma tanítja , hol az új­ságírók’ egyik másik segédje ma a’ whygek’ embere, holnap fizetésért ’s jó jövedelmért a’ legvastagabb tory tud és szokott lenni, ’s a’ legundokabb sárt hányja a’ halódni akaró whygeknek útjába. Azonban : Nálunk is vannak csakugyan a' hosszas tespedés után némelly haladások. Haladunk nevezetesen:­­) Az erkölcsökben. Emlékezzünk­ meg a’ nyers századoki törvényes orrvágásokrul, szemtolá­­sokrul, elevenen megégetésekről, vízbefojtásokrul, em­­ber-eladásokrul ’sa­t.; ’s hasonlítsuk össze azon szel­lemet a’ mostani jobbágy-szabadi­tó törvények’ szellemé­vel. Nem mondom ugyan, hogy még több egyes vér­szomjas ne volna, kik a’régibb gyalázatos szokásokat, mellyeket a’ szelídült erkölcsök eltörlesztettek, erőbe léptetni, ’s újra gyakorlatba venni nem iszonyodnának ; de gaz a' legszebb búzában, gonoszak a’ legjobb em­berek közt is vannak. — Összeütközések ma is lehet­nek , és lesznek örökké; de ezeknek szelidebb elinté­zése az, mi a’ mostani erkölcsiséget egyik oldalrul bé­lyegzi. l)e Valamint van testi áthaladás a' természetben: úgy van nálunk is ál-erkölcsiség, vagy is palástja's máza csak az erkölcsiségnek , szelídségnek , hol valóban a' legnagyobb felebaráti utálat és czivakodás-gerjesztés’ lelke uralkodik, ’sa’t. 2) Külső udvariságban. Ma a’ leggyülöl­­ségesebb indulatok’ kitörései is a’ könyvekben általá­­nyosan szelidebben , simábban hangzanak , — bár meg­kell vallani , hogy némelly paradoxonok , az udvari­ság fő helyéről is , elég udvariatlan kifejezésekkel bog­­lározva kerülnek. De némellyeknél az udvariasság, az „édes barátom“ szólítgatás csak szintett barátság _ ’s a’ t. 3) Vallásos érzelmekben, igaz ugyan, a Jézus’ vallása eredetikép tökéletes és változhatatlan ; de annak fölfogása, alkalmazása, gyümölcse csaku­gyan nem mindig egyforma volt; ’s e’ szerint, hanem a’ vallás is, de az emberek legalább vallásos tekintet­ben időnkint tökéletesültek. Ma már a’ babonaságnak, bigottságnak, vakdühös fanatismusnak helyébe tiszta vallási értelem, jóságos cselekedetek’ sürgetése, keresz­tyéni türedelem léptek, 's a’ t. 4) Tudományokban. Tudjuk, hajdan men­nyire voltak elmaradva a’ tudományokban a’ csak harcz­­ra termett és nevelt magyar erdödiik, kik sokszor fő rangokban helyezve sem tudtak írni. Ma már — kö­zültünk legalább — még a’ pásztorok is a’ pusztákon, többen, rendes számadást írott, ’s önkészítette proto­­collumot tartanak és visznek; és alig lesz maholnap közönséges földmivelő ember , ki olvasni’s írni ne tudna. Ez ugyan még nem tudomány; de azért a’ tudomány­ legelső kezdetének a’ köznép közé is kihatását alkal­masint híven mutatja. Régen a' hivatalokra bajjal lehe­tett kapni embert, most jelesnél jelesbek ajánlkoznak azokra. Alig van tudomány, ’s művészeti ág, melly­­ben magyarok, vagy magyarországiak is ne tündöklené­­nek. A’ Tudományok rovata alatt megemlíthetni azok’ egyik orgánumának a’ tudományos és hírlapoknak ha­ladását is. A’ papiros’ szépsége ’s külországivá válto­zása , azoknak nagy vagy kis formája, előttem ugyan nem lényeges haladásai ezeknek. De van , mi ezeknek is lényeges haladásukat mutatja, — t. i. azok’ növeke­dő szaporasága, nyelvük’ tisztasága­­— mellyre nézve alig mondhatni közülök egyiket a’ másiknál hátrább ma­radottnak. A’ szellem , mellyre nézve egyik másik újabb a' régibbeknél hátrább lenni látszik — mennyiben a’ Századunkban némelly goth- századokba illő para­doxonok (­magyarul szörnyetegeknek mondhat­­nók) voltak napirenden — általán­os haladásunkat nem czáfolja­ meg. Mert hinni szabad, sőt kell, hogy vala­mint a’ külsőkép szép lap’ homlokárul a’ goth fölirást félév is lekoptathatta, úgy az újabb szabatú homlok­­iráshoz, mellynek’s bajuszos betűinek már tiszta, ár­­nyéktalan oldaluk is van , időnkint a’ szerkesztő ur a’ paradoxonféle szörnyetegeket 's beczkói sületlensé­geket *) kevesítni fogja.­ ’s dolgozótársai közül is többen, kik a’ modestiában egy kissé hátra maradtak, igyekeznek időnkint abban is előhaladni, mint szokott a' gyümölcsökben érés által a’ fojtás anyag édesedni, szelídülni. — Szép haladás az is a’ t­­i­r­n­ö­k­b­e­n , hogy a’ „Heti Szemle“ írója, lassankint a' szellemi haladás által olly tiszteletreméltó személyiré válik, kit alulirt személyes ismeretség után is , de több literatúrai érdemiért is , másokkal együtt igazi tisz­teletben tartand; 's fölteszi az időkkel minden tekintetben haladott é s tovább is haladni kívánó férfiúról ? hogy azt„ _ csekély személyemre leendő visszatéréskor, mellyel engem már két ízben fenyegetni jónak látta, — gyönge tehetségimet, ’s a’ beczkói boszorkányos bor’ hörpentése nélkül is, tán egyszer másszor kiömlött köz-jó iránti buzgóságomat tekintve , gyakorlott ügyes hadonázó fegyverét, az ő nagyon katonás szemléjénél, l­áss­ idei Századunk' 50­ dik számát.

Next