Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1838-03-28 / 25. szám
94 tásban úgyszólván elvesznek, aprón, mert fölöttem a tetőponton magasan esnek, de a’ szem a szokás által ezeket is valamelly csillagi rendhez igyekezvén vinni, mintegy a’sphaerábal kilöki ’s e kép megmesszíti azokat. — Vegyünk csak ti csillagot a’ Skorpiótul a Hattyúig a tetőpontin kívül, mellyel hova sem vihetek, azért helyén megmarad, de mellette már az első rézsutokun áll a másodikhoz; — ha az övre a’Hattyúnál egy tangenst határtalanul kihúzunk, erre pedig azon secansukat, mel' lyek a’ Skorpiótul kezdve állásomnál fogva minden csillagtól kiindulnak, és az opticai szöglet egyik oldalát teszik, ha illy nagy opticai szöget látásom egyszerre felfoghatna, mellőzve egyéb körülményt, ezen a csillagot mindazon tangensre rakná; de most, miután fölöttem horpadt is az ív , ezeket amaz egyetlen tangensre föl nem halmozhatja, mert egyszerre nem többet, mint két csillagot vehet jól szemügyre: azért az elsőt igyekszik ugyan a’ szem az utolsó tangensre azon okból vinni , mert általjában mindig valamelly csillagi rendhez szokta a’ magányosakat ejteni; de mihelyt anynyira vitte, hogy neki a’második elibe megyen, másél van érve a’ czél, és nem viheti tovább, hanem ennek kihúzott tagensére leteszi, midőn azon 3dik a’ maga tangentialis pontján megmarad ; vagy ha ezt is a’ fikal akarja összefoglalni, ez ismét a’ 4diknek tangensére esik, ’s így ,egész a’ Hattyúig; ’s mivel ezen csillagok a’ tangensektöl el nem távozhatnak , szükségkép ivet képeznek; most pedig annál is inkább, mivel az "ivet szakadatlan csillagláncz fűzi össze, mellyet a’szem által nem szakaszthat, de az utolsó tangensre, melly, mivel az ív egy körnegyedre egészen meggörbed , az áltaszóval parallel futna ki, azért sem vihetné,mert rajta az első fogások, alul semmi csillagi rendet nem nyernének, úgy hogy inkább középest a* körnegyed'legmagasb domborúsága fogna határt szabni. Két érdekes kérdés van még hátra t. i. 1) hol vagyunk mi valósággal lent azon csillagos falak alatt? 2) Miily nagy szélességi övet csinál a’ mi opticai látásunk ? — Felelet az első kérdésre: Mi sem alantabb sem föntebb nem vagyunk a’nyílásban, hanem csupán azon ponton, hol már a’ csillagfalak’ külszélein eső csillagokra nézve úgy állunk, hogy ezeket a’ hengerek’ szélességi tengelyére nem vethetjük, hanem oldalvád a’ hengerből sphaera-alakitásra vihetjük ki. A’ második kérdésre: Látásunk akkora szélességű övet csinálhat, mekkora a’ hengereknek tetszőleges tengelyi szélessége; — mindkettőre nézve pedig: olly közel vagyunk valódilag azon csillagfalakhoz, hogy azokat pályánkkal úgyszólván seperjük , ’s még is olly messze tetszenek azok, t. i. nem győzöm eléggé ismételni, hogy mihelyt csillag van fölöttem vagy akárhol , már azt a’ sphaerában egy csillag-távolságra, v. is egy sugárnyira vethetem csak, egyiket annyira, mint bármellyeket, úgy, hogy nincs mód , akármelly helyzetben is oldalvást csillagfalakat látnom, hogy így talán a’ nyílásban egyenesen a’ tej-ut’ síkján a’ két fal közt vágtathassak , mert ekkor a' két fal tenné a’ sphaera’ legnagyobb körét, mint teszi most az egész öv. De mondhatnák: ha csak egy csillagmesszeségre, és közvetlen napirendszerünk’ pályájával seperjük a’ tejut’ alsóbb csillagit, miért nem látszanak azok nagyobbaknak vagy is fényesbeknek? Azért, mert fölöttünk esnek, ’s mert a’ látás ezeket leginkább megmesszíti, minthogy azokat egészen a’ henger’ szélességi áttalzójára viszi föl, hova a’ felüllevők le, az alattiak pedig fölkerülnek; ezen tengely pedig, minthogy mi 23nyi mélységben állunk, még igen magasan nem egy, hanem isten tudja hány csillag messzeségre fen van a’ hengerben fölöttünk, és a' tej-út legalsóbb csillagi fölött, sőt int eléggé fénylének is elöttünk ezekhez képest a’ tej-utban álló Kigyófark, Hattyú, Cassiopeia, Perseus ’s a’t., mellyek már nem lévén tetőpontiak, élőnkbe vettetnek. — Kivehetni azon napot, vagy legalább helyet is, hol valóban állunk, azon hármasszögbül, mellynek két oldala tőlem az öv’ széleire mint hasisra vitetik, mihelyt tudjuk, hogy azon két oldal sem lehet hosszabb, mint azon állás, honnan már a’ tejut szélein ritkásan látszó csillagokat a’ henger’ szélességi tengelyére nem vihetjük, és ha ezen szögletet, mellyet a tejül’ látszó szélessége mér, a’Skorpió és Nyilak közti lehető legnagyobb nyílásba úgy helyezzük, hogy ezen csillagzatok oldalvást essenek, de mit én a’ mihályfai berekből ha tehetnék, sem tehetek, ’s ezen pont csupán a’ csillagoknak , ’s jelesül a’ tej-ut’ tetsző helyzetére nézve lenne meghatározva. Ott kell pedig állatiunk, hol a’ nyílás legnagyobb, minthogy körűltem leg nkább megritkítom a‘ csillagokat; már pedig a’ sokszor említett két csillagzat közti nyílásnál szélesb opticai szöget a’ sűrű csillagfalak között alig vehetek, melly aztán előihátul természetesen összemegyen ; oldalvást kell pedig esniük , mert valósággal is oldalvást esnek , de azért is még, hogy látásom a’gyiknál delnek a’ tej utat általszakaszt hassa, a’ mint valóban is átszaggatta , valamint az alsó hemisphaerán is a’ C’eusaurusnál; — továbbá csak innét formálhatok nyílást az övön előlhátul egy körnegyedre; végre innét látok a’nyitatlan félkörnek két végében csillagos abroncsokat ’s a’ t. szóval: mi nyílt övet teljességgel nem láthatunk, hacsak annak térében (planum) nem fekszünk ; pedig im bármint haladjon napi pályánk, tökéletesen egész végig bele látunk; avagy gondoljuk, hogy ezen nyílt és nyitatlan öv ’s csillagfalak csupa figurák , ’s csak a’ szem’ játékául teremtettek így? ’s nincs ezen nyílás szinte milliónyi csillaggal ellátva, kivált olly tájon, hol ezeknek felszámithatlan sokasága övedzi által az eget, úgy, hogy az egész sphaera rá nézve igen szegénynek ’s kietlen pusztának tetszik? ’s nem helyzetünk játszat inkább ezen optical látványt és csalalást? igen! ez utóbbinak kell állni a' nkatlan félév’ hasonlatosságára nézve is. Már pedig igen szeretném tudni: minő más magyarázattal nyerjük meg ezen helyzetet. Ugyanis senki sem kétkedik azon, hogy más helyzet egészen más látást szülne: így tegyük magunkat a’ Herkules X és g Csillagai közé, a’ mostani látás szerint a’ tej-ut’ éjszaki oldala mellé, valljon látandunk e nyílást és két falat? t. i. a három közül egyiket sem, mert az innenső fal elfedi mind a’ nyílást , mind a’ túlsót; de ezt csak innét gondolva mondom, mert, hogy miként látnék minden sphaerai helyzetben, az érintett lapban már kifejtettem. —liode azon okból, hogy a’ gyíknál ritkásan látjuk a’ csillagokat, és hogy Sirius, melly nem esik a’ tejut’ közepére, lehessen a’ központi test, a’ tejut’ általzója’ planumából külebb gyanította állásunkat a’ Herkulesnél is előbbre; de ezt már, hogy előbbre nem vagyunk, Argelander úr is mostani vizsgálatával eldöntötte. Azon senki meg ne botránkozzék, hogy én a’ napnak központját a’ henger’ fia résznyi mélyére tettem; a’ ki érti beszédem’ sztljét, tudja, hogy ez csak a’ szabad szemnek opticai szabálya, melly szerint az öv’ csillagai a’ sphaerai egyedekhez , a’ csillagfalak a’ nyíláshoz, és egymásához ezen arányban láttatnak a’henger’természetére nézve, ’s hogy e’ helyzet minden egyéb illető magyarázatnak megfelel.