Társalkodó, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1838-02-21 / 15. szám

15. szám. 1838 Pest, február’ 21. HALÁSZDAL. Tiszának szögvizén lebeg Az ifjú’ csolnaka, Bús ajkain keservesen Hangzik hattyúdala. „Horogra fel, ti kin halak ! Horogra jöjetek; Én ah! kit a’ lány megcsala, Halászlegény leszek“ — ’S midőn a’ vizhullámokon Így zengi bánatát, Horgára kis halacska jő , Felejtve önmagát. „Ne sírj halacskám! olly igen, Ne sírj , megszántalak ; Menj vissza , éld gyöngy életed’, lm ! elbocsátalak.“ ,Én többé vissza nem megyek — A’ kis hal igy rebeg — Pogány kézzel hű kedvesem Egy lányka fogta meg. O hőn rimánykodék neki; De kőszívűt talált; ’S most már hogy elholt kedvesem — Óhajtom a’ halált/ — ’S az ifjú még tovább halász könnyezve csolnakán; Hah ! mert megismerő hamar, Hogy ő : — a’ csalfa lány. Mátravidéky. NÉHÁNY ÉSZREVÉTEL a) A’ folyó évi Társalkodó’ Mik és Mik számában közlőtt illy czimü értekezésre: „Mik okai, hogy a' magyar földbirtok nem jövedelmez illően ? a birtokosok nyernének é az által, 's mi befolyása lenne a' nemzeti jóllétre, ha nagyobb földbirtokosink haszonbérbe adnák fekvő jószágaikat A’ tisztelt Szerző, értekezése' elején mingjárt hazánk’ több birtokosinak szép jószágiba vezet, ’s azoknak nyomorít állapotját látván, mély johászszal azon állításra fakad : „bárha ezek haszonbérbe adatván , mind magokban mind környékükön áldást árasztnának!“ mertél — mint a’ szerző tovább fejtegeti — ,,a’ birtok’ tökéletlen kezeltetése, az eszközök’ csekélysége vagy hiánya, a’ kezelők’ ügyetlensége vagy lomhasága, néha hűtlensége is— de többnyire a’ tisztek iránti bizodalmatlanság ezt szükségessé teszik.“ — Mindezen, ’s ezer ezekhez hasonló vád a’szerzőnek azon axiómáját p. o. „adjuk bérbe jószágainkat“ — nem hitelesítik, sőt ellenkezőleg azon legközelebbi gondolatra vezérelnek: miért kezeltetnek rosszul a’ jószágok ? honnan ered ezen bizodalmatlanság, ’s eszköz-hiány ? vádolhatni minden birtokost ezekről? ’s ha egyet nem, — miért a’ többit? ’s a’t. Ha a’ betegnek keze vagy lába fáj, szükséges, hogy azt mingjárt elmessük? Úgy vélem: minden okos orvos a lehetőségig kerüli azt — ’s olly szereket használ, mellyek inkább annak kigyógyulását eszközölhetik, így van földbirtokunkkal is; — azért hogy nem kezeltetik illően, hogy némelly tisztek ügyetlenek vagy lomhák, nem szükség,mindgyárt haszonbérbe adni. Tőlünk függ a’ birtok’jobb kezelése, az ügyesebb, szorgalmasb tisztek megválasztása, úgy szinte birtokunk’ czélszerűbb rendezése, — ’s míg ezeken segíthetünk — ’s ügyekezet mit nem valósithat ?! — ne nyúljunk végső eszközökhez. Vannak hazánkban olly birtokosak, kik okosan rendszerezett gazdaságjokat, tudományos és értelmes személyekkel látták el; kérdezzük meg ezeket: bérbe adnák e jószágikat? úgy vélem, nem — ’s ha ezeket mi is követnők, mit komoly, elszánt akarattal el is érhetünk—rövid idő alatt örömérzettel tapasztalhatnék jövedelmeink’ naponkinti szaporodását, gazdaságunk’ gyors előhaladását. — Hogy számtalan birtokosunk’ gazdasági politikája ’s rendszere rész lábon áll — tagadhatlan; de a’ bérlő képes e ezen helyzetet megváltoztatni ? — ’s hogy a’ szerző úr’ szavaival éljek: képes é áldást a’vidékre árasztani? ha most egyenközt hozunk közte ’s a’ birtokos közt — mit tennünk kell, hogy hasonlításunk egyoldalú ne legyen — kérdem: miért nem tehetné ezt a’tulajdonos is? Erről mit sem szól a’ szerző. — Azonban vizsgáljuk meg ezen vádakat egyenkint. — A’ birtok’ tökéletlen kezeltetése más szavakkal csak ennyit jelent, hogy nem értőkkel ’s tudatlanokkal kezeltetjük; az eszközök’hiánya, a’ pénz lehet; e’ nélkül a’ bérlő is mire megy ? a’ tisztek’ügyetlensége, lomhasága, hűtlensége, az irántuk viseltető bizodalmatlanság — mind annyi jele az intellectualis és morális erő’ hiányának. — Ha egyik uraság talál jó tiszteket, miért nem más is? — ha egyik képes őt serkenteni, vezetni — miért nem más is? — ha ezeknek igy alapult gazdaságjok kamatot, miért nem a’ másé is? — Tanuljon a’ birtokos maga is, ha egyebet nem, legalább azt megítélni, miképen ’s miután kelljen jó szükséges személyeket megválasztania, így tehát ezen vádak lényegesen nem hatnak a’ szerző’ azon elvére : „bérbe adjuk jószágainkat,“ vagy is arra: „jobb bérbe adni, mint magunk kezelése alatt megmegtartani.“ — De továbbá , a’ kibérlésnél számtalan akadály ötlik élőnkbe. Lássuk ezeket egyenkint. — A’ legtökéletesb szerződés mellett sem javítja a’ bérlő jószágunkat , ’s nem is javíthatja, sőt ellenkezőleg terheli. Miért? — Több évre nem szerződik a’ bérlő akkor, ha a’ termesztmények drágák, ’s ezen kedvező körülményt egy áldott év elenyésztetheti. Nem szerződik a’ birtokos akkor, ha a’termesztmények olcsók. Általjában véve, mind a’ birtokos , mind a’ bérlő egyéb körülményeknél fogva is, hajlandóbbak a’ rövid szerződéshez. — Ha pedig rövid időre bérel, önhaszonkeresése azt súgja fülébe, hogy a' birtokot lehetőségig használja — ’s e' szerint a földet megterheli, a’jobbágyokat zsarolja, — erkölcsi kifejlődésükre nem tekint; az épületeket nem javítgatja, 's a’ fundus instructust csakugyan megviseli. De ha ez bár máskép volna, bátorkodom kérdezni a szerzőitől, hol vegyünk olly bérlőket, kik tökéletesen kezeskedhetne-